Jézus gyermekkora

Jézus Krisztus nemzetségtáblája.

1 ¹Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Ábrahám fiának Dávidnak volt a fia. ²Ábrahám fia Izsák volt, Izsák fia Jákob, Jákob fiai pedig Júda és ennek testvérei. ³Júda fiai Támártól Fáresz és Zára, Fáresz fia Ezron, Ezron fia Árám. ⁴Árám fia Aminadab, Aminadab fia Náásszon, Náásszon fia Szalmón. ⁵Szalmón fia Ráhábtól Boáz, Boáz fia Rúttól Obed, ⁶Obed fia Jessze, Jessze fia pedig Dávid király. ⁷Dávid király fia, Uriás feleségétől, Salamon volt. ⁸Salamon fia Roboám, Roboám fia Abia, Abia fia Áza, ⁹Áza fia Jozafát, Jozafát fia Jórám, Jórám fia Oziás, Oziás fia Joatám, Joatám fia Ákáz, Ákáz fia Ezekiás, ¹⁰Ezekiás fia Manassze, Manassze fia Ámon, Ámon fia Joziás, ¹¹Joziás fiai pedig Jechoniás és ennek testvérei a babiloni fogság idején. ¹²A babiloni fogság után Jechoniás fia Szalatiél volt, Szalatiél fia Zorobábel, ¹³Zorobábel fia Ábiúd, Ábiúd fia Eliakim, Eliakim fia Ázór, ¹⁴Ázór fia Szádok, Szádok fia Áchim, Áchim fia Eliud, ¹⁵Eliud fia Eleázár, Eleázár fia Mattán, Mattán fia Jákob, ¹⁶Jákob fia pedig József, Mária férje. Mária a Krisztusnak nevezett Jézus szülőanyja. ¹⁷E szerint a nemzedékek összege: Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságig tizennégy nemzedék és a babiloni fogságtól Krisztusig tizennégy nemzedék.

Jézus születése.

¹⁸Jézus Krisztusnak ez az eredete: anyja Mária, József jegyese, még egybekelésük előtt méhében fogant a Szentlélektől. ¹⁹Férje, József, igaz ember volt és mivel nem akarta rossz hírbe hozni, az volt a szándéka, hogy titokban bocsátja el. ²⁰Miközben ezen gondolkodott, álmában megjelent az Úr angyala és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, hiszen a Szentlélektől van áldott állapotban. ²¹Fiút fog szülni, akit te Jézusnak nevezel, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” ²²Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: ²³„Íme a szűz méhében fogan és fiút szül,
és Emmanuelnek fogják hívni.”
Ez azt jelenti: Velünk az Isten. ²⁴József erre fölébredt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta az Úr angyala. ²⁵Magához vette feleségét, de nem ismerte meg, míg a világra nem hozta (elsőszülött) fiát, akit Jézusnak nevezett.

A tanítványok versengése.

18 ¹Abban az időben a tanítványok ezzel a kérdéssel fordultak Jézushoz: „Mit gondolsz, ki a legnagyobb a mennyek országában?” ²Ő odahívott egy gyermeket, közéjük állította és így szólt: ³„Bizony mondom nektek: ha meg nem változtok és olyanok nem lesztek, mint a gyermek, nem mentek be a mennyek országába. ⁴Aki tehát kicsinnyé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. ⁵Aki pedig befogad egy ilyen gyermeket az én nevemben, engem fogad be.

A bűnre csábítás.

⁶Aki csak egyet is bűnre csábít a bennem hívő kicsinyek közül, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák. ⁷Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok forduljanak elő, de jaj annak, aki botrányt okoz! ⁸Ha kezed vagy lábad bűnre csábít, vágd le és vesd el magadtól. Jobb csonkán vagy sántán bemenned az életre, mint két kézzel vagy két lábbal az örök tűzre kerülnöd. ⁹Ha pedig szemed csábít bűnre, vájd ki és vesd el magadtól. Jobb fél szemmel bemenned az életre, mint két szemmel a gehenna tüzére kerülnöd. ¹⁰Vigyázzatok, meg ne vessetek egyet sem e kicsinyek közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát. ¹¹Az Emberfia azért jött,hogy megmentse, ami elveszett.

Az eltévedt bárány.

¹²Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van s egy elcsatangol közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a hegyen és nem megy, hogy megkeresse az eltévedtet? ¹³Ha aztán szerencsésen megtalálja, bizony mondom nektek: jobban örül annak, mint az el nem tévedt kilencvenkilencnek. ¹⁴Éppen így mennyei Atyátok sem akarja, hogy csak egy is elvesszen e kicsinyek közül.

Testvéri feddés.

¹⁵Ha vétkezik ellened testvéred, menj, fedd meg őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. ¹⁶De ha nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két másikat, hogy két vagy három tanú bizonyítsa az ügyet. ¹⁷Ha azokra sem hallgat, mondd meg az egyháznak. Ha pedig a közösségre sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. ¹⁸Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldotok a földön, a mennyben is föloldott lesz. ¹⁹Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. ²⁰Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”

A szívtelen szolga.

²¹Akkor hozzálépett Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer?” ²²Jézus így felelt: „Nem mondom: hétszer, hanem hetvenhétszer.” ²³„Hasonlít ugyanis a mennyek országa egy királyemberhez, aki számot akart vetni szolgáival. ²⁴Mikor elkezdte a számvetést, eléje állítottak egyet, aki tízezer talentummal tartozott. ²⁵Mivel nem volt miből visszafizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt feleségestül, gyermekestül, vagyonostul, és úgy fizessen. ²⁶De a szolga leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. ²⁷Az úr megkönyörült a szolgán, elbocsátotta s tartozását is elengedte. ²⁸Amint a szolga kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta, fojtogatni kezdte és követelte: add meg, amivel tartozol. ²⁹Szolgatársa leborulva kérlelte: légy türelemmel irántam, mindent vissza fogok fizetni. ³⁰De ő nem engedett, hanem fogta, tömlöcbe vetette, amíg meg nem fizeti tartozását. ³¹Szolgatársai a történtek láttára igen elszomorodtak s menten elmondták uruknak mindazt, ami történt. ³²Az úr maga elé idézte őt és így szólt hozzá: te gonosz szolga! Kérésedre elengedtem minden tartozásodat. ³³Nem kellett volna neked is megszánnod szolgatársadat, mint ahogy én megszántalak téged? ³⁴Erre haragjában átadta őt a poroszlóknak, amíg meg nem fizeti minden tartozását. ³⁵Így tesz mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát felebarátjának.” 20 ¹Hasonlít a mennyek országa a gazdaemberhez, aki kora reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon szőlejébe. ²Miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőbe. ³Mikor három óra tájban kiment, látta, hogy mások is tétlenül ácsorognak a piacon. ⁴Így szólt hozzájuk: menjetek ti is szőlőmbe, és majd megadom, ami jár nektek. ⁵Azok elmentek. Hat és kilenc óra körül újra kiment és ugyanúgy tett. ⁶Mikor pedig tizenegy óra tájban is kiment, megint talált ott ácsorgókat. Megkérdezte tőlük: mit ácsorogtok itt egész nap tétlenül? ⁷Senki sem fogadott föl minket, felelték. Menjetek ti is Szőlőmbe, mondta nekik. ⁸Estére kelve így szólt a szőlősgazda vincellérjéhez: hívd össze a munkásokat és add ki bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. ⁹Jöttek tehát azok, akik tizenegy óra tájban álltak munkába és fejenkint egy dénárt kaptak. ¹⁰Mikor pedig az elsők jöttek, azt hitték, hogy többet fognak kapni, de ők is egy-egy dénárt kaptak. ¹¹Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a szőlősgazda ellen: ¹²ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak csak, mondták, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük. ¹³Barátom, felelte egyiküknek, nem vagyok veled
igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? ¹⁴Fogd, ami a tiéd és menj! Én ennek az utolsónak is annyit szánok, mint neked. ¹⁵Vagy nem tehetem az enyémmel azt, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok? ¹⁶Így lesznek az utolsókból elsők s az elsőkből utolsók.” (Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.) ¹⁷Jézus harmadszor jövendöli meg szenvedését.
Jézus elindult Jeruzsálem felé. Útközben félrevonta tizenkét (tanítványát) ¹⁸s figyelmeztette őket: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és az írástudók kezébe adják az Emberfiát. ¹⁹Azok halálra ítélik és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és megfeszítsék őt, de harmadnapra föltámad.”

Zebedeus fiai.

²⁰Akkor odajött Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit. „Mit akarsz?” – kérdezte. ²¹Ő így felelt: „Intézd úgy, hogy két fiam közül az egyik jobbodon, a másik balodon üljön országodban.” ²²Jézus ezt válaszolta: „Nem tudjátok, mit kértek. Készek vagytok arra, hogy igyatok abból a kehelyből, amelyből én iszom?” „Készek vagyunk”, felelték. ²³Erre így szólt hozzájuk: „Kelyhemből ugyan inni fogtok, de hogy jobbomra vagy balomra üljetek, azt nem én döntöm el, mert azoknak jár, akiknek Atyám készítette.” ²⁴Ennek hallatára a többi tíz megneheztelt a két testvérre. ²⁵Jézus ezért magához hívta őket és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken, a hatalmasok pedig önkényüket éreztetik velük. ²⁶Köztetek azonban ne így legyen, ²⁷hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen szolgátok, és aki első akar lenni, legyen cselédetek. ²⁸Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért.”

A jerikói vakok.

²⁹Mikor elhagyták Jerikót, nagy tömeg követte. ³⁰Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus megy arra, kiáltozni kezdtek: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” ³¹A nép csitította őket, hogy hallgassanak. ³²De ők annál jobban kiabáltak: „Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk!” ³³Jézus megállt, magához hívta őket és megkérdezte: „Mit tegyek veletek?” ³⁴„Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk.” Jézus könyörületre indulva megérintette szemüket. Azonnal visszanyerték látásukat és követték őt.

A szenvedés előtti napok

Jézus bevonul Jeruzsálembe.

21 ¹Mikor Jeruzsálemhez közeledve Betfagéba, az Olajfák hegyéhez értek, elküldött két tanítványt ²ezzel a megbízatással: „Menjetek a szemközti faluba. Találtok ott egy megkötött szamarat s vele csikaját. Oldjátok el s vezessétek ide. ³Ha valaki bármit is szólna, mondjátok, hogy az Úrnak szüksége van rá, erre mindjárt elengedi.” ⁴Így kellett
teljesülnie a próféta jövendölésének: ⁵„Mondjátok meg Sion leányának:
nézd, királyod vonul be hozzád,
szerényen, szamárháton,
teherhordó állat csikaján.” ⁶A tanítványok elmentek és úgy tettek, amint Jézus megparancsolta. ⁷Elhozták a szamarat és csikaját, rátették ruhájukat, ő pedig fölült. ⁸Sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról s az útra szórták. ⁹Az előtte járó
s utána tóduló tömeg így kiáltozott:
„Hozsanna Dávid fiának!
Áldott, ki az Úr nevében jön!
Hozsanna a magasságban!” ¹⁰Amikor beért Jeruzsálembe, az egész város izgalomba jött. „Kicsoda ez?” – kérdezték. ¹¹„Ez Jézus, a próféta, a galileai Názáretből” – felelte a nép.

A templom megtisztítása.

¹²Jézus bement (Isten) templomába és kiűzte azokat, akik a templomban adtak-vettek, a pénzváltók asztalait és a galambárusok padjait pedig fölforgatta. ¹³„Írva van, kiáltotta: az én házam az imádság háza, ti pedig rablóbarlanggá tettétek.” ¹⁴A templomban vakok és sánták mentek hozzá, s meggyógyította őket. ¹⁵Amikor a főpapok és az írástudók látták az ott művelt csodákat és a gyermekeket, akik így kiáltoztak a templomban: „Hozsanna Dávid fiának!” – méltatlankodtak és odaszóltak neki: ¹⁶Hallod, mit kiabálnak?” Jézus így válaszolt: „Hallom. Nem olvastátok sohasem: gyermekek és csecsemők szájával hirdetted dicséretedet?” ¹⁷Ezzel otthagyta őket, kiment a városból Betániába és ott töltötte az éjszakát.

A terméketlen fügefa.

¹⁸Reggel, a városba visszatérőben, megéhezett. ¹⁹Látott az út mellett egy fügefát. Odament hozzá, de csak leveleket talált rajta. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa tüstént elszáradt. ²⁰Ennek láttára a tanítványok csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott el így egyszerre a fügefa?” ²¹„Bizony mondom nektek, felelte Jézus, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak azt tehetitek meg, ami a fügefával történt, hanem, ha ennek a hegynek azt mondjátok: emelkedjél föl és vesd magad a tengerbe! – úgy lesz. ²²Bármit kértek bizalommal imádságtokban, megkapjátok.”

Honnan van Jézus hatalma.

²³Ezután bement a templomba és tanított. Közben odaléptek hozzá a főpapok meg a nép vénei és megkérdezték: „Miféle hatalommal teszed ezeket? Ki adta neked a hatalmat ehhez?” Jézus így válaszolt: „Én is kérdezek tőletek valamit. ²⁴Ha megfeleltek rá, megmondom nektek, milyen hatalommal teszek így. Honnan volt János keresztsége? ²⁵A mennyből vagy az emberektől?” Azok tanakodni kezdtek egymás közt: „Ha azt mondjuk: a mennyből volt, azt feleli: hát akkor miért nem hittetek neki? ²⁶Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartja.” ²⁷Ezért ezt a választ adták Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Akkor én sem mondom meg, milyen hatalommal teszek így” – felelte ő.

Példabeszéd az engedetlen testvérekről.

²⁸„Mit gondoltok? Egy embernek két fia volt. Elment az elsőhöz és így szólt: fiam, menj ki ma dolgozni a szőlőbe. ²⁹Megyek uram, felelte, de nem ment ki. ³⁰Elment a másikhoz és őt is megkérte. Nem megyek, felelte, később azonban megbánta és kiment. ³¹Melyik teljesítette a kettő közül atyja akaratát?” „A második”, válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: a vámosok és az utcanők megelőznek titeket Isten országában. ³²Eljött ugyanis hozzátok János, hogy az igazság útjára vezessen, de nem hittetek neki. A vámosok és az utcanők hittek neki. Ti azonban ennek láttára sem tértetek meg és nem hittetek.”

Példabeszéd a gonosz szőlőmunkásokról.

³³Halljatok egy másik példabeszédet. Volt egy gazdaember, aki szőlőt ültetett. Bekerítette sövénnyel, belül pedig taposógödröt ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta szőlőmunkásoknak és elutazott (messzire). ³⁴Amikor eljött a szüret, elküldte szolgáit a szőlőmunkásokhoz, hogy beszedjék a termést. ³⁵Ám a szőlőmunkások nekiestek a szolgáknak; az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. ³⁶Erre más szolgákat küldött, többet, mint előbb. Azokkal ugyanúgy bántak. ³⁷Végre fiát küldte hozzájuk, mert azt gondolta: a fiamat csak becsülni fogják. ³⁸A szőlőmunkások azonban a fiú láttára így biztatták egymást: itt az örökös! Rajta, öljük meg és mienk lesz az öröksége. ³⁹Nekiestek tehát, kidobták a szőlőből és megölték. ⁴⁰Amikor eljön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőmunkásokkal?” ⁴¹„A gonoszokkal el fog bánni, felelték, és szőlejét más szőlőmunkásoknak adja bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” ⁴²Jézus így szólt hozzájuk:
„Sohasem olvastátok az Írásban:
A kő, mit az építők megvetettek,
szegletkővé lett.
Az Úr művelte ezeket,
csodálatos szemünk előtt, amit cselekedett. ⁴³Ezért mondom nektek: elveszítitek Isten országát és olyan nép kapja, mely megtermi gyümölcsét. ⁴⁴Mindaz, aki e kőre esik, összezúzza magát, akire viszont rázuhan, azt szétmorzsolja.” ⁴⁵E példabeszédek hallatára a főpapok és farizeusok megértették, hogy róluk volt szó. ⁴⁶Az volt a szándékuk, hogy elfogják őt, de féltek a néptől, mert prófétának tartották.

KNB SZIT STL BD RUF KG