Keresés a Bibliában

1 1Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségéről való könyv. (Luk 3,23-38) 2Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákóbot; Jákób nemzé Júdát és testvéreit; (1Móz 21,3.12;25,26;29,35;49,10) 3Júda nemzé Fárest és Zárát Támártól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot; (1Móz 38,29.30;Ruth 4,18-22) 4Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt; (Mát 19,21; Luk 12,33; Kol 3,1.2) 5Sálmón nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait; (Luk 12,34) 6Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől; (Ruth 4,18-22;2Sám 12,24) 7Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abiját; Abija nemzé Asát; (1Krón 3,10-16) 8Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást; (Luk 16,9.13) 9Uzziás nemzé Jóathámot; Joathám nemzé Ákházt; Ákház nemzé Ezékiást; (2Kir 15,7-38;2Kir 16,20) 10Ezékiás nemzé Manassét; Manassé nemzé Ámont; Ámon nemzé Jósiást; (2Kir 20,21;2Kir 21,18.23.26) 11Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babilóni fogságra vitelkor. (1Krón 3,15-17) 12A babilóni fogságravitel után pedig Jekoniás nemzé Saláthielt; Saláthiel nemzé Zorobábelt; (1Krón 3,17;Ezsdr 3,2) 13Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliákimot; Eliákim nemzé Azort; (1Kir 10,1) 14Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akimot; Akim nemzé Eliudot; (Luk 10,5.6) 15Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matthánt; Matthán nemzé Jákóbot; (Luk 14,16-24) 16Jákób nemzé Józsefet, férjét Máriának, a kitől született Jézus, a ki Krisztusnak neveztetik. (Mát 27,17.22) 17Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség, és Dávidtól a babilóni fogságravitelig tizennégy nemzetség, és a babilóni fogságraviteltől Krisztusig tizennégy nemzetség. (Róm 14,17;1Kir 3,13.14; Zsolt 37,4.25) 18A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az ő anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lélektől. (Luk 1,35) 19József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. (Róm 2,1.1Kor;4,5) 20Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék néki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. (Mát,1 18.) 21Szűl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből. (Luk 1,31;Csel 4,12) 22Mindez pedig azért lőn, hogy beteljesedjék, a mit az Úr mondott volt a próféta által, a ki így szól: (1Kor 2,4) 23Ímé a szűz fogan méhében és szűl fiat, és annak nevét Immanuelnek nevezik, a mi azt jelenti: Velünk az Isten. (Ésa 7,14) 24József pedig az álomból felserkenvén, úgy tőn, a mint az Úr angyala parancsolta vala néki, és feleségét magához vevé. (Mát 10,11) 25És nem ismeré őt, míg meg nem szülé az ő elsőszülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. (Luk 2,7) 18 1Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában? (Márk 9,33.34; Luk 9,46;22,24) 2És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, 3És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába. (Mát 19,14; Márk 10,15; Luk 18,17) 4A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. (Mát 8,12) 5És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. (Mát 10,40;25,40; Luk 9,48; Márk 9,37; Ján 13,20) 6A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék. (Luk 17,1-2) 7Jaj a világnak a botránkozások miatt! Mert szükség, hogy botránkozások essenek; de jaj annak az embernek, a ki által a botránkozás esik. (Luk 17,1) 8Ha pedig a te kezed vagy a te lábad megbotránkoztat téged, vágd le azokat és vesd el magadtól; jobb néked az életre sántán vagy csonkán bemenned, hogynem két kézzel vagy két lábbal vettetned az örök tűzre. (Mát 5,29.30) 9És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; jobb néked félszemmel bemenned az életre, hogynem két szemmel vettetned a gyehenna tüzére. 10Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok; mert mondom néktek, hogy az ő angyalaik a mennyekben mindenkor látják az én mennyei Atyám orczáját. (Zsid 1,14) 11Mert az embernek Fia azért jött, hogy megtartsa, a mi elveszett vala. (Luk 19,10) 12Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajjon a kilenczvenkilenczet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? (Luk 15,4) 13És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilenczvenkilenczen, a mely el nem tévelyedett. 14Ekképen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elveszszen e kicsinyek közül. (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 15Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; (3Móz 19,17; Luk 17,3; Gal 6,1) 16Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. (5Móz 19,15) 17Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. (1Kor 5,13) 18Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. (Mát 16,19; Ján 20,23) 19Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, a mit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. (Márk 11,24) 20Mert a hol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mát 28,20) 21Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? (Luk 13,25.27) 22Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is. (Luk 17,4) 23Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki számot akar vala vetni az ő szolgáival. (2Móz 3,6) 24Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, a ki tízezer tálentommal vala adós. (Márk 13,34; Luk 19,12) 25Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, a mije vala, és fizessenek. (Róm 12,6) 26Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. (Márk 12,28-31) 27Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. (Ésa 29,13) 28Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, a ki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, a mivel tartozol. (5Móz 6,5) 29Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. 30De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, a mivel tartozik. (3Móz 19,18) 31Látván pedig az ő szolgatársai, a mik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, a mik történtek vala. (Mát 7,12; Róm 13,10; Gal 5,14) 32Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: 33Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, a miképen én is könyörültem te rajtad? (Márk 12,35-37; Luk 20,41-44) 34És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, a mivel tartozik. (Mát 5,26) 35Ekképen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket. (Mát 6,14.15) 20 1Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, a ki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. (Mát 21,33) 2Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz pénzben, elküldé őket az ő szőlejébe. (5Móz 15,11) 3És kimenvén három óra tájban, láta másokat, a kik hivalkodván a piaczon álltak vala. (Luk 11,48; Csel 7,52) 4És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megadom néktek. (Máté 16,1-12) 5Azok pedig elmenének. Hat és kilencz óra tájban ismét kimenvén, ugyanazon képen cselekedék. (Mát 3,7) 6Tizenegy óra tájban is kimenvén, talála másokat, a kik hivalkodva állottak vala, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, hivalkodván? (Mát 13,52) 7Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és a mi igazságos, megkapjátok. (2Krón 24,20.21;1Móz 4,8) 8Mikor pedig beestveledék, monda a szőlőnek ura az ő vinczellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. (Márk 14,12-16; Luk 22,7-13;2Móz 12,18-20) 9És jövén a tizenegyórásak, fejenként tíz-tíz pénzt vőnek. (Luk 13,34.35) 10Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz pénzt vőnek fejenként. (1Kir 9,7.8; Luk 13,35) 11A mint pedig fölvevék, zúgolódnak vala a házigazda ellen, (Luk 13,35;Mát 21,9; Zsolt 118,26) 12Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak és egyenlőkké tetted azokat velünk, a kik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 13Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-é meg velem? (Márk 13,2; Luk 19,44;21,6) 14Vedd, a mi a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? (Róm 9,16.21) 16Ekképen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Mát 19,30; Márk 10,31; Luk 13,30;Mát 22,14) 17És mikor felmegy vala Jézus Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: (1Kor 11,23-25) 18Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, (Mát 16,21;17,22.23; Márk 8,31;9,31;10,33; Luk 9,22;17,25;24,7) 19És a pogányok kezébe adják őt, hogy megcsúfolják és megostorozzák és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. (2Móz 24,8; Jer 31,31; Zak 9,11) 20Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén ő tőle valamit. (Mát 10,2) 21Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te országodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. (Mát 19,28) 22Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom? és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. (Mát 26,39; Ján 18,11;Márk 10,38; Luk 12,50) 23És monda nékik: Az én poharamat megiszszátok ugyan, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és balkezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek az én Atyám elkészítette. (2Thess 2,10.2Tim;3,1-5) 24És hallva ezt a tíz, megboszankodék a két testvérre. (Mát 10,22) 25Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtok. (Márk 10,42-44; Luk 22,25-27) 26De ne így legyen közöttetek; hanem a ki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; (Mát 23,11) 27És a ki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. (Márk 9,35) 28Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Luk 22,27; Fil 2,7;1Tim 2,6) 29És mikor Jerikóból távozának, nagy sokaság követé őt. (Márk 10,46-52; Luk 18,35-43) 30És ímé, két vak, a ki az út mellett ül vala, meghallván, hogy Jézus arra megy el, kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Zsid 5,8;Ján 18,11) 31A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltnak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! (Csel 1,12) 32És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? (Dán 12,1) 33Mondának néki: Azt, Uram, hogy megnyíljanak a mi szemeink. (Mát 17,1-13; Luk 9,28-36) 34Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék őt. (Márk 13,21; Luk 17,23) 21 1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, (Mát,21 5. 11.) 2És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 3És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. (Mát 26,18) 4Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: (Luk 17,23.24) 5Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. (Ésa 62,11; Zak 9,9) 6A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 7Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. (Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 8A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. (2Kir 9,13) 9Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! (Zsolt 118,25.26) 10És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 11A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 12És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 14És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 15A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, 16És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? (Zsolt 8,3) 17És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. (Luk 17,35.36) 18Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. (Ján 2,19-21) 19És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (Luk 13,6) 20És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? (Mát 27,12) 21Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; (Mát 17,20) 22És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. (Luk 12,42-46) 23És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 25,21.23) 25A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? (Préd 8,11) 26Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. (Mát 14,5) 27És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 17,22.23; Luk 9,43-45) 28De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. (Mát 8,12) 29Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 30A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. (Mát 7,21) 31E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. (Luk 18,14) 32Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki. (Luk 7,29) 33Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Ésa 5,1.2; Márk 12,1-12; Luk 20,9-19;Mát 25,14) 34Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 35És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. (Mát 26,16) 36Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. 37Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 38De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. (Márk 12,41) 39És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. (Luk 13,25.27) 40Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? (Mát 7,23) 41Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. (Mát 24,42) 42Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 43Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. (Róm 12,6) 44És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Dán 2,34.35.44.45) 45És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. (Mát,21 44. 46.) 46És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát. (Ján 19,9)

KNB SZIT STL BD RUF KG