10 ¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak mindenféle betegséget és bajt.
²Ez a tizenkét apostol neve: az első a Péternek nevezett Simon és testvére, András; Jakab, Zebedeus fia, és testvére, János; ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, Alfeus fia és Tádé, ⁴Simon, a zelóta, és a Karióti Júdás, aki elárulta.
⁵Ezt a tizenkettőt küldte szét Jézus, és ezt a rendelkezést adta nekik:
– A pogányokhoz vezető útra ne térjetek, a szamaritánusok városába ne menjetek, ⁶inkább menjetek Izrael házának elveszett juhaihoz! ⁷Amerre jártok, hirdessétek: „Közel van a mennyek országa!” ⁸Gyógyítsatok meg betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki démonokat! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
⁹Ne vigyetek se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két inget, se sarut, se botot, mert méltó a munkás a kenyerére! ¹¹Ha pedig bementek egy városba vagy faluba, érdeklődjetek, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok nála, amíg tovább nem mentek! ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha méltó rá a ház, szálljon rá békességetek, ha meg nem méltó, békességetek szálljon vissza rátok! ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgat szavatokra, akkor menjetek ki abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról! ¹⁵Bizony, mondom nektek, Szodoma és Gomorra földjének elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.
¹⁶Íme, én úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát ravaszak, mint a kígyók, és ártatlanok, mint a galambok!
¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak benneteket a törvényszékeknek, és zsinagógáikban megkorbácsolnak benneteket! ¹⁸Helytartók és királyok elé visznek titeket miattam, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Amikor átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogy mit és hogyan mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Ugyanis nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok.
²¹Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét. Gyermekek szüleik ellen támadnak, és megöletik őket. ²²Mindenki gyűlöl majd titeket a nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
²³Amikor az egyik városban üldöznek titeket, meneküljetek a másikba! Bizony, mondom nektek, még végig sem járjátok Izrael városait, mire eljön az Emberfia.
²⁴A tanítvány nem följebb való a mesternél, sem a rabszolga az uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyanná legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább házanépét?
²⁶Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, ami le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit a sötétségben mondok nektek, mondjátok el a világosságban! Amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről! ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a lelket is, meg a testet is el tudja pusztítani a gyehennában.
²⁹Ugye a verébnek párja egy fillér? Mégsem esik le a földre egy sem közülük Atyátok tudta nélkül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. ³¹Ne féljetek hát! Sok verébnél értékesebbek vagytok.
³²Mindazt, aki majd megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom majd mennyei Atyám előtt.
³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békét hozzak a földre! Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a lányt anyjával, a menyet anyósával. ³⁶Saját házanépe lesz az ember ellensége.
³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, nem méltó hozzám. Aki jobban szereti fiát vagy lányát, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám.
³⁹Aki megtalálja életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti értem életét, megtalálja azt.
⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert próféta, prófétának járó jutalmat kap. Aki befogad egy igaz embert azért, mert igaz ember, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig egynek e kicsinyek közül azért, mert tanítvány, csak egyetlen pohár friss vizet ad: bizony, mondom nektek, semmiképpen sem marad el jutalma.
16 ¹A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy mutasson nekik mennyei jelet. ²Így válaszolt nekik:
– [Amikor esteledik, ezt mondjátok: „Szép idő lesz, mert vöröslik az ég.” ³Reggel pedig: „Ma vihar lesz, mert vörös és borús az ég.” Képmutatók! Az ég arcát tudjátok értelmezni, az idők jeleit viszont nem tudjátok?]
⁴E gonosz és parázna nemzedék jelet követel, de nem kap más jelet, csak Jónás jelét.
Ezzel otthagyta őket, és elment.
⁵Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Jézus így szólt hozzájuk:
– Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!
⁷Ők így tanakodtak egymás közt:
– Nem hoztunk kenyeret.
⁸De Jézus észrevette, és ezt mondta:
– Mit tanakodtok azon, kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyerére, és arra sem, hogy hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹¹Hogyhogy nem értitek, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek, amikor azt mondtam: „Óvakodjatok a farizeusok és a szadduceusok kovászától!”
¹²Ekkor értették meg, hogy nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és a szadduceusok tanításától.
¹³Amikor Jézus Caesarea Philippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait:
– Kinek mondják az emberek az Emberfiát?
¹⁴Ők így feleltek:
– Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.
¹⁵Ezt mondta nekik:
– Hát ti kinek mondotok engem?
¹⁶Simon Péter így felelt:
– Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.
¹⁷Jézus így válaszolt neki:
– Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸Én pedig ezt mondom neked: te Péter vagy, és én ezen a sziklán építem fel egyházam, és az alvilág erői nem fognak diadalmaskodni rajta.
¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldozva a mennyekben is.
²⁰Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.
²¹Ettől fogva kezdte Jézus nyilvánvalóvá tenni tanítványai számára, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, a főpapoktól és az írástudóktól, meg kell hogy öljék, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Péter ekkor félrevonta, és ellenkezni kezdett vele:
– Isten mentsen ettől, Uram! Ez nem történhet meg veled.
²³Ő pedig megfordult, és így szólt Péterhez:
– El innét, sátán! Kísértesz engem, mert nem úgy gondolkodol, mint Isten, hanem ahogy az emberek.
²⁴Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak:
– Ha valaki követni akar engem, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
²⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, az elveszíti, aki pedig elveszíti az életét értem, az megtalálja. ²⁶Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, de élete kárt vall? Mit adhat az ember cserébe az életéért? ²⁷Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor mindenkinek megfizet tettei szerint. ²⁸Bizony, mondom nektek, vannak az itt állók között néhányan, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön országával.
28 ¹A szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt. ²Íme, nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak. ⁵Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek. ⁶Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt! ⁷Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.”
⁸Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. ¹⁰Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.”
¹¹Amikor eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Azok összegyűltek a vénekkel, és miután tanácsot tartottak, tetemes összeget adtak a katonáknak, ¹³és így szóltak: „Ezt mondjátok: »Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták, amíg mi aludtunk«. ¹⁴Ha esetleg a helytartó fülébe jut, majd mi meggyőzzük, és kimentünk benneteket.” ¹⁵Azok fogták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.
¹⁶A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. ¹⁷Amikor meglátták, leborultak előtte, de néhányan kételkedtek. ¹⁸Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön. ¹⁹Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok őket, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! Íme, én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig.”

KNB SZIT STL BD RUF KG