Az apostolok kiválasztása.

10 ¹Összehívta tizenkét tanítványát és hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. ²A tizenkét apostol a következő: az első Simon, másik nevén Péter, továbbá testvére András, Jakab Zebedeus fia és testvére János, ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos, Jakab Alfeus fia, és Tádé, ⁴a buzgó Simon és karióti Júdás, aki később elárulta őt.

Az apostolok szétküldése.

⁵Ezt a tizenkettőt küldte Jézus és megparancsolta nekik: „A pogányokhoz ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek. ⁶Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. ⁷Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa. ⁸Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. ⁹Ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt övetekbe. ¹⁰Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását. ¹¹Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok. ¹²Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: (békesség e háznak!) ¹³Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok. ¹⁴Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról. ¹⁵Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.

Az üldözések megjövendölése.

¹⁶Úgy küldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók és ártatlanok, mint a galambok. ¹⁷Legyetek óvatosak az emberekkel szemben, mert bíróság elé állítanak és zsinagógáikban megostoroznak titeket. ¹⁸Miattam helytartók és királyok elé is hurcolnak, hogy tanúságot tegyetek előttük és a pogányok előtt. ¹⁹Mikor bíróság elé állítanak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok. Abban az órában majd megtudjátok, mit szóljatok. ²⁰Hiszen nem ti beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól belőletek. ²¹Halálra adja majd testvér a testvérét és apa a fiát. A gyermek szülei ellen támad és megöleti őket. ²²Miattam mindenki meggyűlöl titeket, de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. ²³Mikor pedig egyik városban üldöznek, meneküljetek a másikba. Bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg el nem jön az Emberfia.

Bátorság üldözés idején.

²⁴Nem különb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. ²⁵Elégedjék meg a tanítvány, ha olyan lesz, mint mestere és a szolga, ha olyan, mint ura. Ha a családatyát Belzebulnak csúfolják, mennyivel inkább a háza népét? ²⁶Ne féljetek tőlük! Semmi nem marad elrejtve, mi ki ne derülne, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék. ²⁷Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el fényes nappal és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőről. ²⁸Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Inkább attól féljetek, aki a lelket meg a testet is pokolba taszíthatja. ²⁹Két verebet ugye egy fillérért adnak? De Atyátok tudta nélkül egy sem esik a földre. ³⁰Nektek viszont minden szál hajatok számon van tartva. ³¹Ne féljetek tehát! Sokkal többet értek ti a verebeknél. ³²Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. ³³De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.

Jézussal vagy Jézus ellen.

³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem a földre, hogy békét hozzak. Nem azért jöttem, hogy békét hozzak, hanem, hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert atyjával, a leányt anyjával és a menyet anyósával. ³⁶Saját háza népe lesz az ember ellensége. ³⁷Aki atyját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. ³⁸Aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám. ³⁹Aki meg akarja találni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ⁴⁰Aki titeket befogad, engem fogad be, aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem. ⁴¹Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz ember, az igaznak jutalmában részesül. ⁴²Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.”

Az idők jele.

16 ¹Ott farizeusok és szadduceusok jöttek hozzá, hogy próbára tegyék. Kérték, hogy égi jelet mutasson nekik. ²De ő így felelt: „Napszálltakor azt mondjátok: jó idő ígérkezik, mert vöröslik az ég. ³Reggel pedig: ma zivatar lesz, mert a borús ég vöröslik. Az ég színéből tehát tudtok következtetni, az idők jeleit azonban nem ismeritek? ⁴A gonosz és hűtlen nemzedék jelet kíván, de nem kap más jelet, mint Jónásét (a prófétáét)”. Ezzel otthagyta őket és elment.

A farizeusok kovásza.

⁵A tengeren átjövet a tanítványok elfelejtettek kenyeret hozni magukkal. ⁶Jézus figyelmeztette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától ! ⁷Azok így tanakodtak egymás közt: „Nem hoztunk kenyeret.” ⁸Jézus észrevette ezt és így szólt: „Kicsinyhitűek, mit tanakodtok egymás közt, hogy nincs kenyeretek ? ⁹Még mindig nem értitek s nem jut eszetekbe az ötezer ember öt kenyere, és hogy hány kosarat szedtetek tele? ¹⁰Sem a négyezer ember hét kenyere s hogy ott is hány kosárral szedtetek föl? ¹¹Hát nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?” ¹²Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta őket, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Az egyház sziklaalapja.

¹³Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére érkezett, megkérdezte tanítványait : „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” ¹⁴Azok így válaszoltak: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, van, aki Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” ¹⁵Jézus tovább kérdezte: „Hát ti kinek tartotok engem?” ¹⁶Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Messiás, az élő Isten fia.” ¹⁷Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, János fia! Nem test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸S én azt mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem egyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. ¹⁹Neked adom a mennyország kulcsait. Amit megkötsz a földön, megkötött lesz a mennyben is, és amit föloldasz a földön, a mennyben is föloldott lesz.” ²⁰Azután lelkére kötötte tanítványainak, senkinek se mondják, hogy ő a Messiás.

Jézus megjövendöli szenvedését.

²¹Ettől fogva Jézus többször fölhívta tanítványai figyelmét arra, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, megölik, de harmadnapon föltámad. ²²Péter akkor félrevonta és ezekkel a szavakkal tett neki szemrehányást: „Ments Isten, Uram! Ilyesmi nem történhetik veled!” ²³De ő elfordult és így korholta Pétert: „Takarodj előlem, sátán! Terhemre vagy, mert emberi módon, s nem Isten tervei szerint gondolkodol.”

Jézus követése.

²⁴Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. ²⁵Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, de aki érettem elveszíti életét, megtalálja azt. ²⁶Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, de lelke kárt szenved? Mit is adhatna az ember cserébe lelkéért? ²⁷Az Emberfia ugyanis el fog jönni angyalaival Atyja dicsőségében és akkor megfizet mindenkinek tetteihez mérten. ²⁸Bizony mondom nektek: az itt állók közül néhányan nem halnak meg, amíg meg nem látják az uralmával elérkező Emberfiát.

Jézus föltámadása

Az asszonyok a sírnál.

28 ¹Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. ²Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. ³Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. ⁴Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek. ⁵Az angyal így szólt az asszonyokhoz: „Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. ⁶Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: ⁷föltámadt halottaiból és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.” ⁸Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. ⁹Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. Jézus így szólt: ¹⁰„Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak.”

Az őrök megvesztegetése.

¹¹Míg ők úton voltak, az őrök közül néhány a városba ment és jelentette a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Ezek a vénekkel egybegyűlve tanácsot tartottak. Aztán sok pénzt adtak a katonáknak és meghagyták nekik: ¹³„Mondjátok: éjnek idején, amíg mi aludtunk, eljöttek tanítványai és ellopták. ¹⁴Ha tudomást szerez róla a helytartó, mi majd megnyugtatjuk és kimentünk titeket.” ¹⁵Azok elfogadták a pénzt és úgy tettek, amint kioktatták őket. Ez a szóbeszéd mind a mai napig el van terjedve a zsidók között.

Az apostolok küldetése.

¹⁶A tizenegy tanítvány elment Galileába arra a helyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷Amint meglátták, leborultak előtte, bár néhányan előzőleg kételkedtek. Jézus hozzájuk lépett és így szólt: ¹⁸„Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. ¹⁹Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében, ²⁰és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok a világ végéig.”

KNB SZIT STL BD RUF KG