Jézus kiküldi tizenkét tanítványát (Mk 6,7-11; Lk 6,13-16; 9,1-5; 10,1-12)

10 ¹Magához hívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak mindenféle betegséget és erőtlenséget.
²A tizenkét apostol neve pedig ez: az első Simon, akit Péternek hívnak, és testvére, András és Jakab, Zebedeus fia és testvére, János, ³Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámszedő, Jakab, Alfeus fia és Taddeus, ⁴Simon, a Kananeus és Júdás, az Iskáriótes, aki el is árulta őt.
⁵Ezt a tizenkettőt küldte ki Jézus, megparancsolva nekik: Pogányokhoz vezető útra ne térjetek, samaritánusok városába ne menjetek be, ⁶inkább menjetek Izráel házának elveszett juhaihoz! ⁷Menjetek el, és hirdessétek: elközelített a mennyek országa! ⁸Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok! ⁹Ne vigyetek magatokkal se aranyat, se ezüstöt, se rézpénzt az övetekben, ¹⁰se tarisznyát az útra, se két felsőruhát, se sarut, se botot: mert méltó a munkás a kenyerére.
¹¹Ha pedig egy városba vagy faluba mentek be, tudjátok meg, hogy ki méltó ott erre, és maradjatok annál, míg csak tovább nem mentek. ¹²Amikor beléptek a házba, köszöntsétek a ház népét, ¹³és ha a ház népe méltó, szálljon rá békességetek, ha pedig nem méltó, békességetek térjen vissza rátok! ¹⁴Ha pedig valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja meg beszédeteket: menjetek ki abból a házból vagy városból, még a port is verjétek le lábatokról! ¹⁵Bizony mondom nektek: könnyebb lesz Sodoma és Gomora földjének az ítélet napján, mint annak a városnak.
¹⁶Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok! ¹⁷Óvakodjatok az emberektől, mert átadnak a törvényszékeknek, és megkorbácsolnak zsinagógáikban, ¹⁸sőt helytartók és királyok elé hurcolnak énmiattam, tanúbizonyságul nekik és a népeknek. ¹⁹Amikor azonban átadnak titeket, ne aggódjatok amiatt, hogyan szóljatok, vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. ²⁰Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok. ²¹Akkor majd testvér a testvérét, apa a gyermekét adja halálra, gyermekek támadnak szüleik ellen, és megölik őket, ²²és mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül. ²³Ha pedig üldöznek az egyik városban, meneküljetek a másikba! Bizony mondom nektek: még végig sem járjátok Izráel városait, mire eljön az Emberfia.
²⁴Nem különb a tanítvány a mesterénél, sem a szolga az ő uránál. ²⁵Elég a tanítványnak, hogy olyan legyen, mint a mestere, és a szolgának, mint az ura. Ha a ház urát Belzebubnak nevezték el, mennyivel inkább a háza népét?
²⁶Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék. ²⁷Amit mondok nektek a sötétben, azt mondjátok el napvilágnál; amit fülbe súgva hallotok, azt hirdessétek a háztetőkről! ²⁸Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik. Inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elpusztíthatja a gyehennában.
²⁹Nem úgy van, hogy két verebet adnak egy fillérért, de egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudta nélkül? ³⁰Nektek pedig még a hajatok szála is mind számon van tartva. ³¹Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.
³²Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, ³³aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.
³⁴Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. ³⁵Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával, ³⁶és így az embernek ellensége lesz a háza népe. ³⁷Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; ³⁸és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, az nem méltó hozzám. ³⁹Aki megtalálja életét, az elveszti azt, aki pedig elveszti életét énértem, az megtalálja azt.
⁴⁰Aki titeket befogad, az engem fogad be, és aki engem fogad be, az azt fogadja be, aki elküldött engem. ⁴¹Aki befogad egy prófétát azért, mert az próféta, prófétának járó jutalmat kap; aki pedig egy igaz embert fogad be azért, mert az igaz, igaz embernek járó jutalmat kap. ⁴²Aki pedig csak egyetlen pohár friss vizet ad inni egynek e kicsinyek közül, mert az tanítvány: bizony mondom nektek, semmiképpen sem fogja elveszteni jutalmát.

A farizeusok jelt kívánnak (Mk 8,11-21; Lk 11,16-29; 12,1; Mt 12,38-39)

16 ¹A farizeusok és a szadduceusok odamentek, hogy kísértsék őt, és kérték, hogy mutasson mennyei jelt nekik. ²Ő azonban így válaszolt nekik: Napnyugtakor azt mondjátok, hogy szép idő lesz, mert vörös az ég. ³Reggel pedig, hogy ma zivatar lesz, mert vörös és borús az ég. Képmutatók! Az ég színét meg tudjátok ítélni, az idők jeleit pedig nem tudjátok? ⁴Ez a gonosz és parázna nemzedék jelt kíván, de nem adatik neki más jel, csak Jónás próféta jele. Ezzel otthagyta őket, és elment.
⁵Amikor a tanítványok átmentek a túlsó partra, elfelejtettek kenyeret vinni magukkal. ⁶Jézus így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! ⁷Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret! ⁸Tudva ezt Jézus, így szólt hozzájuk: Miért gondolkodtok magatokban azon, ti kicsinyhitűek, hogy nincs kenyeretek? ⁹Még mindig nem értitek? Nem emlékeztek az ötezer ember öt kenyerére, és arra, hány kosárra valót szedtetek össze? ¹⁰A négyezer ember hét kenyerére sem emlékeztek, és arra sem, hány kosár maradékot szedtetek össze? ¹¹Miért nem értitek meg, hogy én nem kenyérről beszéltem nektek? Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától! ¹²Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.

Péter vallástétele (Mk 8,27-30; Lk 9,18-21)

¹³Amikor Jézus Cézárea Filippi vidékére ért, megkérdezte tanítványait: Kinek mondják az emberek az Emberfiát? ¹⁴Ők így válaszoltak: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek, megint mások pedig Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának. ¹⁵Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? ¹⁶Simon Péter így felelt: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. ¹⁷Jézus ezt mondta neki: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér fedte fel ezt előtted, hanem az én mennyei Atyám. ¹⁸Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem majd fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta. ¹⁹Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is. ²⁰Akkor megparancsolta tanítványainak: ne mondják el senkinek, hogy ő a Krisztus.

Jézus először szól nyíltan haláláról és feltámadásáról (Mk 8,31-33; Lk 9,22)

²¹Ettől fogva kezdett Jézus nyíltan beszélni a tanítványainak arról, hogy Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és írástudóktól, meg kell öletnie, de harmadnapon fel kell támadnia. ²²Péter ekkor félrevonta őt, és feddeni kezdte: Isten mentsen, Uram, ez nem történhet meg veled! ²³Ő pedig megfordulva ezt mondta Péternek: Távozz tőlem, Sátán, kísértesz engem, mert nem Isten akaratára ügyelsz, hanem az emberekére.

Jézus követése (Mk 8,34-9,1; Lk 9,23-27)

²⁴Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! ²⁵Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. ²⁶Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? ²⁷Mert eljön az Emberfia az ő Atyjának dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint. ²⁸Bizony mondom nektek, hogy vannak az itt állók között némelyek, akik nem ízlelik meg a halált addig, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.

Jézus feltámadása (Mk 16,1-11; Lk 24,1-12; Jn 20,1-18)

28 ¹Szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán, elment a magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt. ²És íme, nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállt a mennyből, és odalépve elhengerítette a követ, és leült rá. ³Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és ruhája fehér, mint a hó. ⁴Az őrök a tőle való félelem miatt megrettentek, és szinte holtra váltak. ⁵Az asszonyokat pedig így szólította meg az angyal: Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. ⁶Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt. ⁷És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt. Íme, megmondtam nektek.
⁸Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. ⁹És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. ¹⁰Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.

Az őrség megvesztegetése

¹¹Amikor az asszonyok eltávoztak, íme, néhányan az őrségből bementek a városba, és jelentették a főpapoknak mindazt, ami történt. ¹²Azok pedig összegyűltek a vénekkel, és úgy határoztak, hogy sok ezüstpénzt adnak a katonáknak, ¹³és így szóltak: Ezt mondjátok: Tanítványai éjjel odajöttek, és ellopták őt, amíg mi aludtunk. ¹⁴És ha a helytartó meghallja ezt, majd mi meggyőzzük őt, és kimentünk benneteket a bajból. ¹⁵Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogyan kioktatták őket. El is terjedt ez a szóbeszéd a zsidók között mind a mai napig.

Az apostolok kiküldése (Mk 16,15-16)

¹⁶A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. ¹⁷És amikor meglátták őt, leborultak előtte, némelyek azonban kételkedtek. ¹⁸Jézus pedig hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. ¹⁹Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, ²⁰tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

KNB SZIT STL BD RUF KG