Keresés a Bibliában

14 1Amikor egyszer szombaton bement az egyik vezető farizeus házába étkezni, a farizeusok figyelték. 2Íme, egy vízkóros ember került elébe. 3Ekkor Jézus megkérdezte a törvénytudóktól és a farizeusoktól:
– Szabad-e szombaton gyógyítani, vagy nem?
4De azok hallgattak. Megfogta a beteget, meggyógyította, és elküldte. 5S így szólt hozzájuk:
– Ha közületek valakinek a fia vagy az ökre szombaton kútba esik, vajon nem húzza-e ki azonnal?
6Erre nem tudtak mit felelni.
7Azután egy példázatot mondott a meghívottaknak, mert észrevette, hogyan válogatják a fő helyeket:
8Ha valaki menyegzőre hív, ne ülj a fő helyre, mert lehet, hogy meghívott nálad rangosabb embert is! 9És ha odamegy hozzád, aki meghívott téged is meg őt is, és így szól: „Engedd át neki a helyet!” –, akkor szégyenszemre az utolsó helyre fogsz kerülni. 10Ellenkezőleg, ha meghívnak, menj, ülj az utolsó helyre, hogy amikor jön, aki meghívott, így szóljon hozzád: „Barátom, ülj feljebb!” Akkor valamennyi asztaltársad előtt tisztelet övez. 11Mert aki felmagasztalja magát, megaláztatásban lesz része, aki pedig megalázza magát, azt felmagasztalják.
12Ekkor azt mondta annak, aki meghívta:
– Ha ebédet vagy vacsorát adsz, ne barátaidat hívd meg, ne is testvéreidet, rokonaidat vagy gazdag szomszédaidat! Nehogy viszonzásul ők is meghívjanak, s ez legyen jutalmad! 13Ellenkezőleg, ha vendégséget rendezel, hívj meg szegényeket, nyomorékokat, sántákat, vakokat! 14Boldog leszel, mert nincs miből viszonozniuk, te pedig viszonzásban részesülsz majd az igazak feltámadásakor.
15Ezt hallva az egyik vendég így szólt hozzá:
– Boldog, aki Isten országának vendége!
16Ő pedig ezt mondta neki:
– Egy ember nagy vacsorát adott, és sokakat meghívott. 17A vacsora órájában elküldte szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: „Gyertek, mert már minden kész!” 18De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első ezt mondta neki: „Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, bocsáss meg!” 19A másik ezt mondta: „Öt iga ökröt vettem, megyek, hogy kipróbáljam őket. Kérlek, bocsáss meg!” 20Egy másik ezt mondta: „Most nősültem, ezért nem tudok menni.” 21Amikor a szolga visszatért, mindezt jelentette urának. A ház ura haragra lobbant, és ezt mondta szolgájának: „Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat!” 22A szolga aztán jelentette: „Uram, amit parancsoltál, megtörtént, de még van hely. 23Akkor az úr így szólt a szolgához: „Menj el az utakra és az ösvényekre, és kényszeríts mindenkit arra, hogy bejöjjön, hogy megteljék a házam! 24Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem ízleli meg a vacsorámat.”
25Nagy tömeg ment vele. Megfordult, és így szólt hozzájuk:
26Ha valaki hozzám jön, de nálam fontosabbnak tartja apját, anyját, feleségét, gyermekeit, testvéreit vagy a saját életét, nem lehet a tanítványom. 27Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, nem lehet a tanítványom.
28Mert ha valaki közületek tornyot akar építeni, ugye előbb leül, és kiszámítja a költséget, vajon futja-e a befejezésig? 29Különben – miután alapot vetett, de nem tudta befejezni – gúnyolni kezdi mindenki, aki látja: 30„Ez az ember építkezni kezdett, de nem tudta befejezni.” 31Vagy ha egy király hadba akar indulni egy másik király ellen, ugye előbb leül, s fontolóra veszi, vajon tízezer emberrel szembeszállhat-e azzal, aki húszezerrel jön ellene? 32Amennyiben nem, akkor követséget küld, amikor az még távol van, és megtudakolja a békefeltételeket. 33Ugyanígy, aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet a tanítványom.
34Jó a só, de ha elveszti az ízét, mivel lehet neki visszaadni? 35Sem a földnek, sem a trágyának nem használ, tehát kidobják. Akinek van füle a hallásra, hallja meg!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet