3 ¹Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezetője. ²Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá:
– Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, hiszen senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele Isten.
³Jézus így válaszolt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát.
⁴Nikodémus ezt kérdezi tőle:
– Hogyan születhetik meg az ember újra, amikor már öreg? Bemehet talán újra anyja méhébe, és megszülethetik ismét?
⁵Jézus így felelt:
– Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Lélektől, nem mehet be Isten országába. ⁶Ami testből született, test; ami Lélektől született, lélek. ⁷Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked: újjá kell születnetek. ⁸A szél ott fúj, ahol akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindenkivel, aki a Lélektől született.
⁹Nikodémus megkérdezte tőle:
– Hogyan történhet meg ez?
¹⁰Jézus így válaszolt:
– Te tanító vagy Izraelben, és nem tudod? ¹¹Bizony, bizony, mondom neked: mi arról beszélünk, amit tudunk, és arról tanúskodunk, amit láttunk, de ti nem fogadjátok el a mi tanúságtételünket. ¹²Ha nem hisztek, amikor földi dolgokról szóltam nektek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok nektek? ¹³Nem ment fel a mennybe senki más, csak az, aki a mennyből szállt le, az Emberfia. ¹⁴Ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, ¹⁵hogy aki hisz, annak örök élete legyen általa. ¹⁶Isten ugyanis úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
¹⁷Isten ugyanis nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy megítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa. ¹⁸Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, az máris ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében. ¹⁹Az ítélet pedig ez: a világosság eljött a világba, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszak voltak. ²⁰Mert mindaz, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot, és nem jön a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a tettei. ²¹Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra jön, hogy nyilvánvaló legyen, hogy tetteit Istenben vitte végbe.
²²Jézus ezután elment tanítványaival együtt Júdea földjére, és ott maradt velük együtt, és keresztelt. ²³János is keresztelt Ainonban, Szalim közelében, mert ott sok víz volt, és az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. ²⁴Jánost ugyanis még nem vetették börtönbe.
²⁵Vita támadt akkor a megtisztulásról János néhány tanítványa és egy zsidó között. ²⁶Odamentek Jánoshoz, és ezt mondták neki:
– Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, akiről te tanúságot tettél, íme, keresztel, és mindenki hozzá igyekszik!
²⁷János így válaszolt:
– Semmit sem szerezhet az ember, hacsak nem a mennyből kapta. ²⁸Ti magatok tanúskodhattok arról, hogy megmondtam: „Nem én vagyok a Krisztus”, hanem előtte küldtek el. ²⁹Akié a menyasszony, az a vőlegény, a vőlegény barátja pedig, aki mellette áll, és hallgatja őt, ujjongva örül a vőlegény hangjának. Ez az én örömöm most teljes. ³⁰Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé kell lennem.
³¹Aki felülről jön, az fölötte van mindenkinek. Aki a földről való, földi, és földi módon szól. Aki a mennyből jön, ³²az arról tesz tanúságot, amit látott, és hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja el. ³³Aki elfogadja tanúságtételét, az hitelesíti, hogy Isten igaz. ³⁴Ugyanis akit Isten küldött, az Isten szavát mondja, mivel ő nem méricskélve adja a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és kezébe adott mindent. ³⁶Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig elutasítja, hogy higgyen a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem Isten haragja rajta marad.
15 ¹Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlősgazda. ²Minden rajtam levő szőlővesszőt, amelyik nem terem gyümölcsöt, eltávolít; és minden szőlővesszőt, amelyik gyümölcsöt terem, megtisztít, hogy még bőségesebb gyümölcsöt teremjen.
³Ti már tiszták vagytok a szó által, amelyet mondtam nektek. ⁴Maradjatok bennem, és én tibennetek! Ahogy a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bőséges gyümölcsöt terem, mert nélkülem semmit sem tudtok tenni. ⁶Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; aztán összegyűjtik valamennyit, tűzre vetik és elégetik. ⁷Ha megmaradtok bennem, és szavaim megmaradnak bennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megkapjátok. ⁸Az lesz Atyám dicsősége, hogy bőséges gyümölcsöt teremtek, és hogy a tanítványaim lesztek.
⁹Azzal a szeretettel szerettelek titeket, amellyel engem szeretett az Atya. Maradjatok meg az én szeretetemben! ¹⁰Ha parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, ahogyan én megtartottam Atyám parancsolatait, és megmaradok szeretetében. ¹¹Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen. ¹²Ez az én parancsolatom: szeressétek egymást azzal a szeretettel, amellyel én szerettelek benneteket. ¹³Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint aki életét adja azokért, akiket szeret. ¹⁴Ti a barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek. ¹⁵Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki benneteket; és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon azért, hogy bármit kértek is az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ¹⁷Ezt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
¹⁸Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. ¹⁹Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, ezért gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek arra a szóra, amelyet mondtam nektek:
„Nem nagyobb a szolga az uránál.” Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én szavamat megtartották, a tiéteket is meg fogják tartani. ²¹Sőt mindezt az én nevem miatt teszik veletek, mert nem ismerik Azt, aki küldött engem. ²²Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna hozzájuk, nem lenne bűnük; így azonban nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, gyűlöli Atyámat is. ²⁴Ha nem vittem volna véghez közöttük olyan tetteket, amilyeneket senki más, nem volna bűnük. Most viszont látták, és mégis gyűlölettel vannak irántam és Atyám iránt is. ²⁵De azért van ez, hogy beteljesedjék a szó, amely meg van írva az ő Törvényükben: Ok nélkül gyűlöltek engem.
²⁶Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök majd nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, Ő tesz majd tanúságot rólam. ²⁷Sőt ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.
16 ¹Ezeket azért mondom nektek, hogy meg ne botránkozzatok. ²A zsinagógákból kizárnak majd titeket. Igen, eljön az óra, amikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy Istennek tetsző szolgálatot tesz. ³Mindezt azért teszik, mert nem ismerték meg sem az Atyát, sem engem. ⁴Én pedig azért mondtam ezt nektek, hogy amikor eljön az órája, emlékezzetek rá, hogy megmondtam nektek.
Azért nem mondtam ezt nektek kezdettől fogva, mert veletek voltam. ⁵Most visszatérek Ahhoz, aki küldött engem, mégsem kérdezi tőlem közületek senki: „Hová térsz vissza?” ⁶Mivel ezeket mondtam nektek, szomorúság töltötte el szíveteket. ⁷Én azonban az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, nem jön el hozzátok a Pártfogó, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. ⁸És amikor eljön, megcáfolja a világot a bűn, az igazság és az ítélet tekintetében. ⁹A bűn az, hogy nem hisznek bennem; ¹⁰az igazság, hogy én az Atyához megyek, és többé nem láttok engem; ¹¹az ítélet pedig, hogy e világ Fejedelme elítéltetett.
¹²Még sok mindent kell nektek mondanom, de most nem tudjátok elviselni. ¹³Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Ő ugyanis nem magától szól, hanem arról fog szólni, amiket majd hall, és eljövendő dolgokat közöl majd veletek. ¹⁴Ő engem fog megdicsőíteni, mert az enyémből merít, és azt közli veletek. ¹⁵Mindaz, ami az Atyáé, az az enyém. Ezért mondtam, hogy az enyémből merít, és azt közli majd veletek.
¹⁶Egy kis idő még, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem. ¹⁷Akkor tanítványai közül néhányan ezt mondták egymásnak:
– Mit is mond nekünk? „Egy kis idő, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem?” És ez mit jelent: „Visszatérek az Atyához?”
¹⁸Így szóltak tehát egymáshoz:
– Mi ez a „kis idő”? Nem tudjuk, miről beszél.
¹⁹Jézus észrevette, hogy meg akarják kérdezni, és ezt mondta nekik:
– Arról kérdezősködtök egymás között, hogy ezt mondtam: „Egy kis idő, és nem láttok engem, aztán ismét egy kis idő, és megláttok majd engem?” ²⁰Bizony, bizony, mondom nektek, ti sírni és jajgatni fogtok, a világ pedig örvendezik; ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul. ²¹Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra. ²²Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek.
²³Azon a napon nem kérdeztek tőlem többé semmit. Bizony, bizony, mondom nektek, bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. ²⁴Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és megkapjátok! Így örömötök teljes lesz.
²⁵Ezeket hasonlatokban mondtam nektek, de eljön az óra, amikor többé már nem hasonlatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan hirdetem nektek az Atyát. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek. Ennek ellenére nem mondom nektek, hogy én majd közbenjárok az Atyánál értetek, ²⁷ugyanis maga az Atya szeret benneteket, mivel ti szerettek engem, és hiszitek, hogy Istentől jöttem. ²⁸Én az Atyától jöttem, és eljöttem a világba. Most elhagyom a világot, és ismét az Atyához megyek.
²⁹Ekkor így szólnak hozzá tanítványai:
– Íme, most nyíltan beszélsz, és nem hasonlatokban. ³⁰Most már tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy bárki is kérdőre vonjon. Ezért hisszük, hogy Istentől jöttél.
³¹Jézus így válaszolt:
– Most hiszitek? ³²Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga útján, és engem egyedül hagytok. Mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³³Ezeket azért mondtam nektek, hogy bennem találjatok békét. A világban szorongattatásban lesz részetek, de bízzatok: én legyőztem a világot!
17 ¹Miután Jézus ezeket mondta, tekintetét az égre emelve így szólt:
– Atyám, eljött az óra! Dicsőítsd meg Fiadat, hogy a Fiú megdicsőítsen téged, ²és mivel hatalmat adtál neki minden halandó fölött, örök életet adjon mindazoknak, akiket neki adtál. ³Az az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön azzal, hogy véghezvittem azt a művet, amelyet rám bíztál, hogy elvégezzem. ⁵Most te dicsőíts meg, Atyám, önmagadnál azzal a dicsőséggel, amely már akkor az enyém volt tenálad, mielőtt még a világ lett.
⁶Kinyilatkoztattam nevedet az embereknek, akiket a világból nekem adtál. A tieid voltak, és nekem adtad őket, és ők megtartották a te igédet. ⁷Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van. ⁸A szavakat ugyanis, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem.
⁹Értük járok közben. Nem a világért járok közben, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert a tieid, ¹⁰és ami az enyém, az mind a tiéd, és ami a tiéd, az az enyém, és én megdicsőültem őbennük. ¹¹Többé már nem vagyok a világban, de ők a világban vannak, én pedig hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek annak erejében, ahogy mi egyek vagyunk! ¹²Amikor velük voltam, megőriztem őket a Nevedben, amelyet nekem adtál, és megvédtem őket, és senki sem kárhozott el közülük – hogy beteljesedjék az Írás –, csak a kárhozat fia. ¹³Most hozzád megyek, és ezeket elmondom a világban, hogy az én örömöm teljes legyen bennük. ¹⁴Én nekik adtam igédet, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, ahogy én sem vagyok a világból való. ¹⁵Nem azért járok közben, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a Gonosztól. ¹⁶Nem a világból valók, mert én sem vagyok a világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazságban! A te igéd igazság! ¹⁸Amiért engem a világba küldtél, úgy én is a világba küldtem őket. ¹⁹Értük szentelem magam, hogy ők is megszentelődjenek az igazságban.
²⁰De nemcsak értük járok közben, hanem azokért is, akik az ő szavukra hisznek majd bennem.
²¹Legyenek mindannyian eggyé annak erejében, ahogy te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned! Ők is legyenek bennünk, hogy elhiggye a világ: te küldtél engem. ²²Én azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, ahogy mi egyek vagyunk. ²³Én bennük és te bennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél engem, és hogy úgy szeretted őket, ahogy engem szerettél.
²⁴Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ teremtése előtt. ²⁵Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ők is felismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettem velük Nevedet, és ezután is megismertetem, hogy az a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én is őbennük.
20 ¹A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. ²Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
³Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. ⁶Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt. ⁹Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.
¹¹Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba. ¹²Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
– ¹³Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle.
– Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették.
¹⁴Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
– ¹⁵Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus.
Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
– Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam.
– ¹⁶Mária! – mondta neki Jézus.
Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
– Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.
¹⁷Jézus így szólt hozzá:
– Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
¹⁸A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki.
¹⁹Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
– Béke veletek!
²⁰Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
²²Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:
– Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.
²⁴Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent. ²⁵Így szólt hozzá a többi tanítvány:
– Láttuk az Urat.
Ő azonban ezt mondta nekik:
– Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
²⁶Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:
– Béke veletek!
²⁷Azután Tamáshoz fordult:
– Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!
²⁸Tamás így felelt:
– Én Uram, én Istenem!
²⁹Jézus így szólt hozzá:
– Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.
³⁰Sok más jelet is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és e hitben életetek legyen az ő nevében.

KNB SZIT STL BD RUF KG