Jézus és Nikodémus.

3 ¹Volt a farizeusok köztegy Nikodémus nevű zsidó tanácsos. ²Éjnek idején fölkereste Jézust. „Rabbi, szólt hozzá, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki sem tud ilyen csodákat művelni, mint te, ha Isten nincs vele.” ³Jézus erre kijelentette neki: „Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik, nem látja meg Isten országát.” ⁴„Hogyan születhetik valaki, mikor már öreg?” – Vágott szavába Nikodémus. „Csak nem térhet vissza anyja méhébe, hogy újra szülessék?” ⁵Jézus megmagyarázta: „Bizony, bizony mondom neked: aki nem születik vízből és (Szent)lélekből, nem mehet be Isten országába. ⁶Ami testből születik, az test, de ami lélekből születik, az lélek. ⁷Ne csodálkozzál, hogy azt mondtam neked: Újra kell születnetek. ⁸A szél ott fúj, ahol akar. Hallod zúgását, de nem tudod honnan jön és hová megy. Ez áll mindarra, aki lélekből született.” ⁹„Hogyan lehetséges ez?”– kérdezte Nikodémus. ¹⁰Jézus így felelt: „Te Izrael tanítója vagy és nem érted? ¹¹Bizony, bizony mondom neked, arról beszélünk, amit tudunk, ¹²s arról tanúskodunk, amit láttunk, de tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földiekről beszélek és nem hiszitek, hogyan fogjátok elhinni, ha majd mennyeiekről szólok? ¹³Senki sem emelkedett föl a mennybe, csak
az, aki alászállott a mennyből: az Emberfia, (aki a mennyben van). ¹⁴Amint Mózes felállította a kígyót a pusztában, úgy fogják fölmagasztalni az Emberfiát is, ¹⁵hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁶Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. ¹⁷Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ. ¹⁸Aki hisz benne, azt nem ítéli el, de aki nem hisz, azt már elítélte, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. ¹⁹Az ítélet ez: „A világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert gonoszak voltak tetteik. ²⁰Mindaz, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy nyilvánosságra ne jussanak tettei. ²¹De aki az igazságot teszi, a világosságra megy, hogy nyilvánosságra jusson: tetteit Istenben művelte.”

Jézus és Keresztelő János.

²²Jézus ezután tanítványaival Júdea földjére ment. Ott tartózkodott velük és keresztelt. ²³János is keresztelt Enonban, Szalim közelében, ott ugyanis sok víz volt. Az emberek odamentek és megkeresztelkedtek. ²⁴János akkor még nem volt börtönben. ²⁵Vita támadt János tanítványai és egy zsidó közt a tisztulási szertartásról, ezért Jánoshoz mentek. ²⁶„Mester, mondták neki, aki nálad volt a Jordánon túl, akiről tanúságot tettél, most szintén keresztel és mindenki hozzá tódul.” ²⁷János így válaszolt: „Az ember semmit sem vallhat magáénak, hacsak a mennyből nem kapta. ²⁸Ti magatok vagytok tanúim, hogy megmondtam: én nem vagyok a Messiás, hanem csak előfutára. ²⁹Az a vőlegény, akié a menyasszony, a vőlegény barátja csak ott áll a vőlegény mellett, hallgatja szavát és szívből örül neki. Ezzel most az én örömöm is teljes. ³⁰Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” ³¹»Aki fölülről jön, mindenkit fölülmúl. Aki a földről való, az földies és földiekről beszél. Aki a mennyből jön, fölülmúl mindenkit. ³²Ő arról tanúskodik, amit látott és hallott, tanúságát azonban senki sem fogadja el. ³³De aki elfogadja tanúságát, megerősíti, hogy Isten igazmondó. ³⁴Akit Isten küldött, Isten igéit beszéli, mert Isten nem adja szűkösen a Lelket. ³⁵Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott. Aki hisz a Fiúban, az örökké él. ³⁶De aki nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életét, hanem Isten haragja száll rá.

Jézus az igazi szőlőtő.

15 ¹„Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám a szőlőműves. ²Minden szőlővesszőt, amely nem hoz gyümölcsöt bennem, lemetsz rólam, a gyümölcshozót pedig megtisztítja, hogy még többet teremjen. ³Ti már tiszták vagytok a tőlem kapott tanítás hatására. ⁴Maradjatok bennem, akkor én is bennetek maradok. Amint a szőlővessző sem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. ⁵Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hiszen nélkülem semmit sem tehettek. ⁶Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég. ⁷Ha bennem maradtok és tanításom tibennetek, kérjetek, bármit akartok: megkapjátok. ⁸Az dicsőíti meg Atyámat, ha sok gyümölcsöt hoztok és így tanítványaim lesztek. ⁹Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is
titeket. Maradjatok meg szeretetemben. ¹⁰Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait és szeretetében maradok. ¹¹Ezeket azért mondtam nektek, hogy az én örömöm legyen tibennetek és örömötök ezzel teljes legyen.

A szeretet parancsa.

¹²Ez az én parancsom: szeressétek egymást, mint ahogy én szeretlek titeket. ¹³Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint aki életét adja barátaiért. ¹⁴Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek. ¹⁵Már nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtul adtam nektek, amit Atyámtól hallottam. ¹⁶Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket és arra rendeltelek, hogy munkátokkal gyümölcsöt hozzatok: maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. ¹⁷Ez az én parancsom: szeressétek egymást!

A világ gyűlölete.

¹⁸Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg: engem előbb gyűlölt nálatok. ¹⁹Ha a világból volnátok, a világ mint övéit szeretne titeket. De mivel nem vagytok e világból valók – hiszen kiválasztottalak titeket a világból –, gyűlöl titeket a világ. ²⁰Emlékezzetek vissza a tőlem kapott tanításra: nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tiéteket is megtartják. ²¹Mindezt miattam teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem. ²²Ha nem jöttem volna és nem tanítottam volna őket, nem volna bűnük, így azonban nincs mentségük bűneikre. ²³Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli. ²⁴Ha nem vittem volna végbe köztük olyan tetteket, amilyeneket senki más nem cselekedett, nem volnának vétkesek. Most azonban látták ezeket és mégis gyűlölnek engem is, meg Atyámat is. ²⁵De teljesednie kellett a jövendölésnek, amely törvényükben olvasható: ok nélkül gyűlöltek engem. ²⁶Amikor eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök nektek, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő tanúságot tesz rólam. ²⁷Ti is tanúságot tesztek rólam, hiszen kezdettől velem vagytok. 16 ¹Ezeket mondtam nektek, hogy meg ne botránkozzatok. ²Ki fognak zárni titeket a zsinagógákból. Sőt eljön az óra, mikor mindaz, aki megöl titeket, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek. ³Így tesznek veletek, mert nem ismerik sem az Atyát, sem engem. ⁴Azért mondtam ezeket, hogy mikor eljön az óra, eszetekbe jusson, hogy előre megmondtam nektek. Kezdetben nem mondtam ezeket, hiszen veletek voltam.

A vigasztaló Szentlélek.

⁵Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem. Közületek senki sem kérdi tőlem: hová mégy? ⁶de mivel ezeket mondtam, szomorúság tölti el szíveteket. ⁷Ám én az igazságot mondom: jobb nektek, ha én elmegyek, mert ha nem megyek el, a Vigasztaló nem jön el hozzátok. De ha elmegyek, majd elküldöm őt hozzátok. ⁸Amikor eljön, akkor majd meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. ⁹A bűnről: mert nem hittek bennem. ¹⁰Az igazságról: mert az Atyához megyek és már nem láttok engem. ¹¹Az ítéletről: mert a világ fejedelmét már elítélték. ¹²Még sok mondanivalóm volna, nem vagytok azonban elég erősek. ¹³De amikor eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog szólni, hanem azt mondja majd, amit hall, és a jövendőt jelenti ki nektek. ¹⁴Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit kijelent nektek. ¹⁵Minden, ami Atyámé, az az enyém. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit kijelent nektek.

A viszontlátás vigasztaló reménye.

¹⁶Rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem, (mert az Atyához megyek).” ¹⁷A tanítványok közül néhányan így tanakodtak: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? És: az Atyához megyek?” ¹⁸Megjegyezték tehát: „Mit akar ezzel mondani: rövid idő? Nem értjük, mit beszél.” ¹⁹Jézus észrevette, hogy kérdezni akarják, ezért így szólt: „Arról tanakodtok, hogy azt mondtam: rövid idő és már nem láttok engem, ismét rövid idő és viszontláttok engem? ²⁰Bizony, bizony mondom nektek: ti majd sírtok és jajgattok, a világ azonban örülni fog. Ti szomorkodtok, de szomorúságtok örömre fordul. ²¹Az asszony is, amikor szül, szomorkodik, mert eljött az órája, de amikor megszülte gyermekét, már nem emlékezik gyötrelmeire, mert örül, hogy ember született a világra. ²²Ti is most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket: akkor örülni fog szívetek és örömötöket senki sem veszi el többé tőletek. ²³Azon a napon nem lesz már kérdeznivalótok tőlem. Bizony, bizony mondom nektek: bármit kértek majd nevemben az Atyától, megadja nektek. ²⁴Mindeddig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömötök teljes legyen.

A búcsúbeszéd befejezése.

²⁵Ezeket képletesen mondtam nektek. Eljön az óra, amikor már nem képletesen szólok, hanem nyíltan beszélek az Atyáról. ²⁶Azon a napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom majd nektek, hogy én kérem az Atyát értetek. ²⁷Az Atya ugyanis szeret titeket, mivel ti szerettetek engem, és hittétek, hogy az Istentől jöttem. ²⁸Az Atyától jöttem és a világba léptem. Most elhagyom a világot és az Atyához megyek.” ²⁹A tanítványok erre megjegyezték: „Most nyíltan beszélsz, nem képletesen. ³⁰Most elismerjük, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged, hogy valaki is kérdezzen téged. Ezért elhisszük, hogy Istentől jöttél.” ³¹Jézus Így felelt: „Most hisztek? ³²Eljön az óra, már el is jött, amikor elszéledtek, ki-ki a maga útján, és engem magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. ³³Azért mondtam ezeket nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Jézus főpapi imája

Jézus önmagáért imádkozik.

17 ¹E szavak után Jézus égre emelte szemét és így imádkozott: „Atyám, eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. ²Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindnek, akit neki adtál, örök életet adjon. ³Az örök élet az, hogy ismerjenek téged, egyedül igaz Istent és akit küldtél, Jézus Krisztust. ⁴Én megdicsőítettelek téged a földön. A művet, amelynek elvégzését rám bíztad, véghezvittem. ⁵Most dicsőíts meg engem te, Atyám, magadnál, azzal a dicsőséggel, amelyben részem volt nálad, mielőtt a világ lett.

Imádkozik az apostolokért.

⁶Kinyilatkoztattalak téged az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és nekem adtad őket. ⁷Tanításodat megtartották. Most már tudják, hogy minden, amit nekem adtál, tőled van. A tanítást, amit nekem adtál, átadtam nekik. ⁸Ők elfogadták és így valóban elismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél engem. ⁹Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál. ¹⁰Tieid ők – hiszen mindaz, ami az enyém, a tiéd, és ami a tiéd, az enyém –, és én megdicsőültem bennük. ¹¹Én már nem vagyok e világban, de ők a világban vannak. Én hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket nevedben, amelyet nekem adtál, hogy egy legyenek, mint mi. ¹²Amíg velük voltam, én tartottam meg őket nevedben, amelyet nekem adtál. Megőriztem őket. Senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, hogy beteljesedjék az Írás. ¹³Most hozzád megyek, ezeket pedig elmondom a világon, hogy örömöm teljesen az övék legyen. Átadtam nekik tanításodat. ¹⁴A világ gyűlölte őket, mert nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból való. ¹⁵Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. ¹⁶Hiszen nem e világból valók ők, amint én sem vagyok e világból való. ¹⁷Szenteld meg őket az igazságban: a te igéd igazság. ¹⁸Amint te küldtél engem a világba, úgy küldöm én a világba őket. ¹⁹Értük szentelem magam, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.

Imádkozik az egyházért.

²⁰De nemcsak értük könyörgök, hanem azokért is, akik szavukra hinni fognak bennem. ²¹Legyenek mindnyájan egy. Amint te, Atyám, énbennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is mibennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. ²²Megosztottam velük a dicsőséget, amelyet nekem adtál, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: ²³én őbennük és te énbennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek. Ismerje meg ebből a világ, hogy te küldtél engem, és hogy szereted őket, amint engem szerettél. ²⁴Atyám, akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, hiszen már a világ teremtése előtt szerettél engem. ²⁵Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged. Én ismerlek téged, és így ők is megismerték, hogy te küldtél engem. ²⁶Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük.”

Jézus feltámadása

Péter és János a sírnál.

20 ¹A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” ³Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, ⁴de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, ⁷és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának.

¹¹Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. ¹²Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehér ruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. ¹³Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” ¹⁴Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. ¹⁵Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” ¹⁶Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester. ¹⁷Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” ¹⁸Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”

Jézus megjelenik az apostoloknak.

¹⁹Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹„Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ²²E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

Jézus megjelenik Tamásnak.

²⁴Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. ²⁵A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!” ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” ²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.” ³⁰Jézus még sok más csodajelet művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek följegyezve ebben a könyvben. ³¹Ezeket azonban azért jegyeztem föl, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG