Keresés a Bibliában

3 1Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: (Ján 7,50;19,39) 2Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. (Ján 9,16.33;Csel 10,38) 3Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. (Tit 3,5; Mát 18,3) 4Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? (Ján 5,31;Ján 9,29) 5Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. 6A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. (Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25) 7Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. (5Móz 17,6;19,15) 8A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született. (Préd 11,5) 9Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek? (Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38) 10Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket? (Ján,3 40. 54. Ján 4,14.;Ján 5,37;8,18; Mát 3,17;17,5; Márk 1,11;9,7; Luk 3,22;9,35.2Pét;1,17) 11Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok. (Ján,3 32.) 12Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek? (1Ján 3,23) 13És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van. (Eféz 4,9) 14És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie. (4Móz 21,9;Ján 8,28;12,32) 15Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen. (1Ján 5,10.11) 16Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (Róm 5,8;8,32.1Ján;4,9) 17Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa. (Ján 12,47; Luk 9,56) 18A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Ján,3 36. Ján 5,24. 6,40. 47. 20,21.) 19Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának. (Ján 1,5.9.10) 20Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek; (Jób 24,13) 21A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek. (Eféz 5,8) 22Ezután elméne Jézus az ő tanítványaival a Júdea földére; és ott időzék velök, és keresztele. (Ján 10,28;17,12;18,9) 23János pedig szintén keresztel vala Énonban, Sálemhez közel, mert ott sok volt a víz. És oda járulának és megkeresztelkedének. (Mát 3,6; Márk 1,5; Luk 3,7) 24Mert János még nem vetteték a tömlöczbe. (Mát 14,3) 25Vetekedés támada azért a János tanítványai és a judeaiak között a mosakodás felől. (Mát 13,55; Márk 6,3; Luk 4,22) 26És menének Jánoshoz és mondának néki: Mester! A ki veled vala a Jordánon túl, a kiről te bizonyságot tettél, ímé az keresztel, és hozzá megy mindenki. (Ján 1,7.15.26.34; Mát 3,11; Márk 1,7; Luk 3,16) 27Felele János és monda: Az ember semmit sem vehet, hanem ha a mennyből adatott néki. (1Kor 4,7) 28Ti magatok vagytok a bizonyságaim, hogy megmondtam: Nem vagyok én a Krisztus, hanem hogy ő előtte küldettem el. (Ján 1,20;Malak 3,1; Mát 11,10; Márk 1,2; Luk 1,17) 29A kinek jegyese van, vőlegény az; a vőlegény barátja pedig, a ki ott áll és hallja őt, örvendezve örül a vőlegény szavának. Ez az én örömem immár betelt. (Ján 1,18; Mát 11,27; Luk 10,22) 30Annak növekednie kell, nékem pedig alább szállanom. (Ján,3 40.) 31A ki felülről jött, feljebb való mindenkinél. A ki a földről való, földi az és földieket szól; a ki a mennyből jött, feljebb való mindenkinél. (Ján 8,23;1Kor 15,47) 32És arról tesz bizonyságot, a mit látott és hallott; és az ő bizonyságtételét senki sem fogadja be. (Ján,3 11.) 33A ki az ő bizonyságtételét befogadja, az megpecsételte, hogy az Isten igaz. (1Ján 5,10.11;Róm 3,4) 34Mert a kit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja; mivelhogy az Isten nem mérték szerint adja a Lelket. (Ján 3,13) 35Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent. (Ján 13,3;17,2; Mát 11,27;28,18; Luk 10,22; Zsid 2,8) 36A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Ján,3 18. Ján 5,24. 6,40. 47. 20,21.) 15 1Én vagyok az igazi szőlőtő, és az én Atyám a szőlőműves. (Mát 27,48) 2Minden szőlővesszőt, a mely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, a mely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. (Ján 4,28) 3Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, a melyet szóltam néktek. (Ján 13,10) 4Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. (Zsolt 16,8-11) 5Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. (Ján 6,56) 6Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek. 7Ha én bennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, a mit csak akartok, és meglesz az néktek. (Ján 14,13;16,23.1Ján;3,22) 8Abban dicsőíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek; és legyetek nékem tanítványaim. (2Móz 12,46) 9A miképen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben. (Zak 12,10) 10Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben; a miképen én megtartottam az én Atyámnak parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében. (Ján 14,15) 11Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon ti bennetek az én örömem és a ti örömetek beteljék. (Ján 3,1;7,50) 12Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, a miképen én szerettelek titeket. (Eféz 5,2;Ján 13,34) 13Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. (Zsolt 110,1) 14Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek. 15Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 16Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Mát 28,19;Ján 14,13;16,23.24) 17Ezeket parancsolom néktek, hogy egymást szeressétek. (Luk 24,12) 18Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt ti nálatoknál. (Ján 7,7) 19Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, azért gyűlöl titeket a világ. (2Kor 11,25.2Tim;3,11) 20Emlékezzetek meg ama beszédekről, a melyeket én mondtam néktek: Nem nagyobb a szolga az ő uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják majd. (Ján 13,16; Mát 10,24; Luk 6,40) 21De mindezt az én nevemért cselekszik veletek, mivelhogy nem ismerik azt, a ki küldött engem. (Mát 24,9) 22Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük: de most nincs mivel menteniök az ő bűnöket. (Ján 9,41; Luk 12,47.48) 23A ki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is. (Zsolt 16,10) 24Ha ama cselekedeteket nem cselekedtem volna közöttük, a melyeket senki más nem cselekedett, nem volna bűnük; de most láttak is, gyűlöltek is, mind engem, mind az én Atyámat. 25De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, a mely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem. (Zsolt 69,5) 26Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot. (Ján 14,26;16,7; Luk 24,49) 27De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok. (Csel 1,22;5,32) 16 1Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. (Márk 16,9) 2A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt jön idő, hogy a ki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. (Gal 2,4;1Móz 17,10-14.3Móz;12,3) 3És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. (Ján 15,21) 4Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy a mikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. De ezeket kezdettől fogva nem mondottam néktek, mivelhogy veletek valék. (Mát 9,15; Márk 2,19; Luk 5,34) 5Most pedig elmegyek ahhoz, a ki küldött engem; és senki sem kérdezi tőlem közületek: Hová mégy? (Márk 16,10) 6Hanem, mivelhogy ezeket beszéltem néktek, a szomorúság eltöltötte a szíveteket. (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 7De én az igazat mondom néktek: Jobb néktek, hogy én elmenjek: mert ha el nem megyek, nem jő el hozzátok a Vígasztaló: ha pedig elmegyek, elküldöm azt ti hozzátok. (Ján 14,26;15,26) 8És az, mikor eljő, megfeddi a világot bűn, igazság és ítélet tekintetében: (Ján 17,18) 9Bűn tekintetében, hogy nem hisznek én bennem; (Csel 10,44) 10És igazság tekintetében, hogy én az én Atyámhoz megyek, és többé nem láttok engem; (Mát 16,19;18,18) 11Ítélet tekintetében pedig, hogy e világnak fejedelme megítéltetett. (Ján 12,31) 12Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. (Mát 21,17; Márk 15,9; Luk 23,16; Ján 18,39) 13De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. (Mát 27,21; Márk 15,11; Luk 23,18; Ján 18,40) 14Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Mát 13,55; Gal 1,19;2,12; Csel 21,18) 15Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek. (Ján 17,10) 16Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem: mert én az Atyához megyek. (Ján 7,33;13,33) 17Mondának azért az ő tanítványai közül egymásnak: Mi az, a mit nékünk mond: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem; és: mert én az Atyához megyek? (Ján 21,25) 18Mondának azért: Mi az a kevés idő, a miről szól? Nem tudjuk, mit mond. (Ján 2,38;2Thess 1,7; Zsid 4,1-11) 19Megérté azért Jézus, hogy őt akarnák megkérdezni, és monda nékik: Arról tudakozzátok-é egymást, hogy azt mondám: Egy kevés idő, és nem láttok engem; és ismét egy kevés idő, és megláttok majd engem? (Ján 1,11) 20Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül: ti szomorkodtok, hanem a ti szomorúságtok örömre fordul. 21Az asszony mikor szűl, szomorúságban van, mert eljött az ő órája: de mikor megszűli az ő gyermekét, nem emlékezik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született e világra. (5Móz 18,18.19) 22Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket. 23És azon a napon nem kérdeztek majd engem semmiről. Bizony, bizony mondom néktek, hogy a mit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja néktek. (Ján 14,13;15,16; Mát 7,7;21,22; Márk 11,24; Luk 11,9; Jak 1,5) 24Mostanáig semmit sem kértetek az Atyától az én nevemben: kérjetek és megkapjátok, hogy a ti örömetek teljes legyen. (1Móz 22,18) 25Ezeket példázatokban mondottam néktek; de eljő az idő, mikor nem példázatokban beszélek majd néktek, hanem nyiltan beszélek néktek az Atyáról. (Ján 13,23) 26Azon a napon az én nevemben kértek majd: és nem mondom néktek, hogy én kérni fogom az Atyát ti érettetek; (Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18) 27Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem, és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki. (Ján 17,8) 28Kijöttem az Atyától, és jöttem e világba: ismét elhagyom e világot, és elmegyek az Atyához. (Ján 5,18) 29Mondának néki az ő tanítványai: Ímé, most nyiltan beszélsz és semmi példázatot nem mondasz. 30Most tudjuk, hogy te mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki téged megkérdezzen: erről hiszszük, hogy az Istentől jöttél ki. (Ján,16 27.) 31Felele nékik Jézus: Most hiszitek? (Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24) 32Ímé eljő az óra, és immár eljött, hogy szétoszoljatok kiki az övéihez, és engem egyedül hagyjatok; de nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. (Mát 26,31; Márk 14,27) 33Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: és meggyőztem a világot. (Mát 10,19.20) 17 1Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; (Ján 12,23) 2A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál. (Ján 3,35;13,3;Ján 5,21) 3Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust. (1Ján 5,20) 4Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt. (Ján 4,34) 5És most te dicsőíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsőséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele előtt. (Ján 13,23) 6Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották. (Csel 13,13) 7Most tudták meg, hogy mindaz te tőled van, a mit nékem adtál: 8Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, ő nékik adtam; és ők befogadták, és igazán megismerték, hogy én tőled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem. (Ján 16,27) 9Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid. 10És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsőíttetem ő bennök. (Ján 16,15) 11És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi! (Ján,17 21.;Ján 10,30) 12Mikor velök valék a világon, én megtartám őket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megőrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön. (Ján 6,39;10,28;18,9;Ján 13,18; Zsolt 41,10) 13Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy ők az én örömemet teljesen bírják ő magokban. (Mát 28,18; Márk 16,12.14; Luk 24,15.34.36; Ján 20,19.26;21,1-14.1Kor;15,5-8) 14Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. (Luk 24,49;Ján 14,26;15,26) 15Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. (Mát 3,11; Márk 1,8; Luk 3,16; Ján 1,33; Csel 2,1-4) 16Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. (Ésa 37,16-20) 17Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. (Zsolt 2,1.2) 18A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; (Ján 2,32) 19És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. (Zsid 9,14) 20De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; (Ján 2,23; Luk 24,26) 21Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. (Ján 10,38;14,10.11.1Ján;3,24;Ján,17 11.) 22És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: (Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4) 23Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél. 24Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsőségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése előtt. (Ján 12,26;14,3.1Thess;4,17) 25Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem; (1Sám 28,7) 26És megismertettem ő velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen ő bennök, a mellyel engem szerettél, és én is ő bennök legyek. (Zsolt 41,10;Mát 26,47; Márk 14,43; Luk 22,47; Ján 18,3) 20 1A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 2Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. (Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18) 3Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. (Luk 24,12) 4Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; (Ján 5,18) 5És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. 6Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. (Márk 15,1) 7És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24) 8Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. (Márk 11,28) 9Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. (Zsolt 16,10) 10Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. (2Móz 3,6.15.16) 11Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; (Márk 16,5) 12És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala. (Ésa 28,16; Zsolt 118,22; Mát 21,42.1Pét;2,4.7) 13És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. (Mát 1,21) 14És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. (Márk 16,9) 15Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. (5Móz 18,15.18) 16Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! (2Móz 20,21;34,28.32;5Móz 32,47; Zsid 4,12.1Pét;1,23) 17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. (Zsolt 22,23) 18Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. (Márk 16,10) 19Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 20És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. (Ján 5,29) 21Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. (Ján 17,18) 22És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: (2Móz 25,40) 23A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. (Mát 16,19;18,18) 24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. (1Sám 13,14;2Sám 7,2.1Krón;17,1; Zsolt 132,2-5) 25Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. (Ésa 37,16-20) 26És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! (Zsolt 2,1.2) 27Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. (Ésa 66,1.2) 28És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! (Luk 23,7-11) 29Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. (1Pét 1,8) 30Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben; (Ján 21,25) 31Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. (Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4)

KNB SZIT STL BD RUF KG