10 ¹– Bizony, bizony, mondom nektek, aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló. ²De aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Ennek ajtót nyit az ajtóőr, és a juhok hallgatnak a hangjára. Nevükön szólítja, és kivezeti a maga juhait. ⁴Amikor a sajátjait mind kivezette, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. ⁵Sohasem fognak idegent követni, sőt elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
⁶Ezt a hasonlatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, miről beszél nekik.
⁷Jézus tehát így szólt hozzájuk:
– Bizony, bizony, mondom nektek, én vagyok a juhok számára az ajtó. ⁸Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, de a juhok nem hallgattak rájuk. ⁹Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át megy be, megmenekül. Szabadon ki-be jár, és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, bőséges életük. ¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor kockára teszi az életét a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elmenekül, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. ¹³De hát ő béres, és nincs gondja a juhokra.
¹⁴Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵ahogyan az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Én odaadom az életem a juhokért. ¹⁶Más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra; és akkor egy nyáj lesz s egy pásztor.
¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem, hanem én adom oda magamtól. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy ismét visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.
¹⁹E szavak miatt ismét megoszlás támadt a zsidók között. ²⁰Sokan közülük így szóltak:
– Az ördög beszél belőle! Bolond! Miért hallgatjátok?
²¹Mások viszont ezt mondták:
– Nem megszállott ember szavai ezek. Vajon az ördög meg tudja-e nyitni a vakok szemét?
²²Akkor volt a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben. Tél volt. ²³Jézus a Templomban, Salamon csarnokában járt-kelt. ²⁴Ekkor körülvették a zsidók, és így szóltak hozzá:
– Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!
²⁵Jézus így válaszolt nekik:
– Megmondtam nektek, de ti nem hisztek. A művek, melyeket Atyám nevében hozok létre, azok tesznek tanúságot mellettem, ²⁶de ti nem hisztek, mert nem az én juhaim közül valók vagytok. ²⁷Az én juhaim hallgatnak a hangomra. Én ismerem őket, és ők követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha: senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. ²⁹Az én Atyám azért, amit nekem adott, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhat ki semmit az Atya kezéből. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk.
³¹Ekkor a zsidók újra köveket gyűjtöttek, hogy megkövezzék.
³²Jézus ezt mondta nekik:
– Atyám sok szép művét mutattam meg nektek. Ezek közül melyik miatt akartok megkövezni?
³³A zsidók így feleltek neki:
– Nem valami szép mű miatt akarunk megkövezni, hanem istenkáromlásért, te ugyanis ember létedre Istenné teszed magad.
³⁴Jézus így válaszolt:
– A Törvényetekben ugye meg van írva: Én mondtam, istenek vagytok? ³⁵Ha isteneknek nevezte azokat, akikhez Isten igéje szólt – és az Írást nem lehet érvénytelenné tenni –, ³⁶akkor arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött, hogyan mondhatjátok: „Káromkodsz”; mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?! ³⁷Amennyiben nem Atyám műveit viszem végbe, ne higgyetek nekem, ³⁸de ha azokat viszem végbe, akkor ha nekem nem is hisztek, higgyetek a műveknek, hogy megtanuljátok és felismerjétek: az Atya énbennem van, és én az Atyában!
³⁹Ekkor ismét el akarták fogni, de ő elmenekült a kezük közül.
⁴⁰Újra elment a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol korábban János keresztelt, és ott tartózkodott. ⁴¹Sokan mentek hozzá, és ezt mondogatták:
– János egyetlen jelet sem tett, de mindaz, amit János őróla mondott, igaz volt.
⁴²És sokan kezdtek hinni benne.
14 ¹Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, és higgyetek bennem is! ²Atyám házában sok hajlék van. Ha nem így volna, mondtam volna nektek, hogy elmegyek helyet készíteni nektek? ³És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. ⁴Ahová pedig én megyek, oda ismeritek ti az utat.
– ⁵Uram – mondta neki Tamás –, nem tudjuk, hova mégy: honnan tudhatnánk az utat?
⁶Jézus így válaszol:
– Én vagyok az út, az igazság és az élet: senki sem jön az Atyához, csakis rajtam keresztül. ⁷Ha megismertetek volna engem, akkor ismernétek az Atyát is. De mostantól fogva kezditek megismerni őt, és látjátok őt.
– ⁸Uram – mondta neki Fülöp –, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!
– ⁹Annyi ideje veletek vagyok – válaszolja Jézus –, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogyan mondhatod: „Mutasd meg nekünk az Atyát?” ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? A szavakat, amelyeket mondtam nektek, nem magamtól mondom. Az Atya bennem lakozva viszi végbe műveit. ¹¹Higgyetek nekem: én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van! Legalább e művek miatt higgyetek!
¹²Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz bennem, azokat a műveket viszi majd véghez, amelyeket én teszek, sőt ezeknél nagyobbakat is véghezvisz, mert az Atyához megyek. ¹³Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. ¹⁴Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, meg fogom tenni.
¹⁵Ha szerettek engem, meg fogjátok tartani parancsolataimat, ¹⁶én pedig majd az Atyához fordulok, és ő egy másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: ¹⁷az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem ismeri el, és ezért nem is ismeri. Ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakozik, és bennetek marad. ¹⁸Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. ¹⁹Még egy kis idő, és a világ többé nem lát engem, de ti láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon ti is felismeritek, hogy én Atyámban vagyok, ti bennem, én pedig bennetek. ²¹Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem; aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom neki magamat.
²²Így szólt hozzá Júdás, de nem a Karióti:
– Uram, miért van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat, és nem a világnak?
²³Jézus így válaszolt:
– Ha valaki szeret engem, az megtartja, amit mondok. Atyám is szeretni fogja, s eljövünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála. ²⁴Aki nem szeret engem, nem tartja meg, amit mondok. A szó, amelyet hallgattok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.
²⁵Elmondtam ezeket nektek, amíg veletek voltam. ²⁶De a Pártfogó, a Szentlélek, akit az Atya majd a nevemben küld, ő tanít meg majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.
²⁷Békességet hagyok rátok: az én békémet adom nektek. De nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, ne is rettegjen!
²⁸Hallottátok, mit mondtam nektek: „Elmegyek, és visszajövök hozzátok”? Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy elmegyek az Atyához, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Már most mondom ezt nektek, mielőtt megtörténik, hogy ha majd megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert eljön e világ Fejedelme. Fölöttem nincs hatalma. ³¹Sőt hogy a világ felismerje, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, ahogy az Atya parancsolta: keljetek fel! Menjünk innét!
20 ¹A hét első napján korán reggel, amikor még sötét volt, a magdalai Mária odament a sírhoz, és látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől. ²Ezért elfutott, elment Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és így szólt hozzájuk:
– Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!
³Elindult tehát Péter és a másik tanítvány, és elmentek a sírhoz. ⁴Ketten együtt futottak, de a másik tanítvány előreszaladt – gyorsabban, mint Péter –, és elsőnek ért a sírhoz. ⁵Előrehajolt, és látta, hogy ott fekszenek a lepedők, de nem ment be. ⁶Megérkezett Simon Péter is, aki követte, és bement a sírba. Látta, hogy a leplek ott fekszenek, ⁷és hogy az a kendő, amely a fején volt, nem a lepleknél fekszik, hanem külön összegöngyölítve egy másik helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki elsőnek ért a sírhoz. Látta, és hitt. ⁹Még nem tudták ugyanis, hogy az Írás szerint fel kell támadnia a halottak közül. ¹⁰A tanítványok ezután hazamentek.
¹¹Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba. ¹²Látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt. Az egyik fejtől, a másik meg lábtól.
– ¹³Asszony, miért sírsz? – kérdezik tőle.
– Mert elvitték az én Uramat – válaszolja –, és nem tudom, hová tették.
¹⁴Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látja, hogy Jézus áll ott, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
– ¹⁵Asszony, miért sírsz? Kit keresel? – kérdezte Jézus.
Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá:
– Uram, ha te vitted el, mondd meg nekem, hová tetted, és én elmegyek, hogy elhozzam.
– ¹⁶Mária! – mondta neki Jézus.
Az megfordult, és így szólt hozzá héberül:
– Rabbuni! – ami azt jelenti: Mester.
¹⁷Jézus így szólt hozzá:
– Ne tartóztass! Még nem mentem fel az Atyához. Menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik, hogy felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
¹⁸A magdalai Mária elment, és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat”, és elmondta, mit mondott neki.
¹⁹Aznap, a hét első napján este ott, ahol összegyűltek a tanítványok, a zsidóktól való félelmükben az ajtókat zárva tartották. Eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
– Béke veletek!
²⁰Miután így szólt, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
²¹Jézus erre ismét ezt mondta nekik:
– Béke veletek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.
²²Ezt mondván rájuk lehelt, és így folytatta:
– Vegyétek a Szentlelket! ²³Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, és akiket megőriztek, azok megmaradnak.
²⁴Tamás, egy a Tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor Jézus megjelent. ²⁵Így szólt hozzá a többi tanítvány:
– Láttuk az Urat.
Ő azonban ezt mondta nekik:
– Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.
²⁶Nyolc nappal később ismét odabent voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, Jézus eljött, megállt középen, és így szólt:
– Béke veletek!
²⁷Azután Tamáshoz fordult:
– Tedd ide az ujjad, és nézd meg a kezem, nyújtsd ide a kezed, és tedd az oldalamra, és ne légy tovább hitetlen, hanem hívő!
²⁸Tamás így felelt:
– Én Uram, én Istenem!
²⁹Jézus így szólt hozzá:
– Mivel látsz engem, hiszel. Boldogok, akik nem látnak, és hisznek.
³⁰Sok más jelet is tett Jézus a tanítványai szeme láttára, amelyek nincsenek megírva ebben a könyvben. ³¹Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia; és e hitben életetek legyen az ő nevében.

KNB SZIT STL BD RUF KG