Keresés a Bibliában

10 1Bizony, bizony mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan hág be, tolvaj az és rabló. (Ján 17,8) 2A ki pedig az ajtón megy be, a juhok pásztora az. 3Ennek az ajtónálló ajtót nyit; és a juhok hallgatnak annak szavára; és a maga juhait nevökön szólítja, és kivezeti őket. 4És mikor kiereszti az ő juhait, előttök megy; és a juhok követik őt, mert ismerik az ő hangját. (Ján,10 27.) 5Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak attól: mert nem ismerik az idegenek hangját. (Ján 13,10) 6Ezt a példázatot mondá nékik Jézus; de ők nem értették, mi az, a mit szól vala nékik. (Ján 6,64) 7Újra monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy én vagyok a juhoknak ajtaja. (1Kir 8,41.42) 8Mindazok, a kik előttem jöttek, tolvajok és rablók: de nem hallgattak rájok a juhok. (Mát 23,8-10;1Kor 8,6) 9Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. (Ján 3,35;13,3;Ján 5,21) 10A tolvaj nem egyébért jő, hanem hogy lopjon és öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életök legyen, és bővölködjenek. (1Ján 5,20) 11Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. (Ésa 40,11; Ezék 34,23;37,24;1Ján 3,16) 12A béres pedig és a ki nem pásztor, a kinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. (Ésa 53,7.8) 13A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. (Zsolt 41,10) 14Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, (Ján,10 27.) 15A miként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. (Ján 7,29) 16Más juhaim is vannak nékem, a melyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor. (Ésa 49,6; Luk 2,30-32; Eféz 2,12.13) 17Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. (Ésa 53,12) 18Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. (Ján 21,20) 19Újra hasonlás lőn a zsidók között e beszédek miatt. (Ján 7,12;9,16) 20És sokan mondják vala közülök: Ördög van benne és bolondozik, mit hallgattok reá? (Ján 7,20;8,48) 21Mások mondának: Ezek nem ördöngősnek beszédei. Vajjon az ördög megnyithatja-é a vakok szemeit? 22Lőn pedig Jeruzsálemben a templomszentelés ünnepe: és tél vala; 23És Jézus a templomban, a Salamon tornáczában jár vala. (Ján 22,6;26,12.13) 24Körülvevék azért őt a zsidók, és mondának néki: Meddig tartasz még bizonytalanságban bennünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nékünk nyilván! (Ján 12,6) 25Felele nékik Jézus: Megmondtam néktek, és nem hiszitek: a cselekedetek, a melyeket én cselekszem az én Atyám nevében, azok tesznek bizonyságot rólam. (Ján,10 38. Ján 5,36.) 26De ti nem hisztek, mert ti nem az én juhaim közül vagytok. A mint megmondtam néktek: (Zsid 9,14) 27Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: (Ján,10 14.) 28És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. (Ján 6,39;17,12;18,9;Róm 8,34-39) 29Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. (Ján 15,12.3Móz;19,18; Mát 22,39; Gal 6,2; Jak 2,8.1Pét;1,22.1Ján;2,5.8-10;3,11;4,16.21) 30Én és az Atya egy vagyunk. (Ján 17,11) 31Ismét köveket ragadának azért a zsidók, hogy megkövezzék őt. (Ján 8,59) 32Felele nékik Jézus: Sok jó dolgot mutattam néktek az én Atyámtól; azok közül melyik dologért köveztek meg engem? 33Felelének néki a zsidók, mondván: Jó dologért nem kövezünk meg téged, hanem káromlásért, tudniillik, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat. (Ján 5,18;8,38;10,33; Mát 26,65; Fil 2,6) 34Felele nékik Jézus: Nincs-é megírva a ti törvényetekben: Én mondám: Istenek vagytok? (Zsolt 82,6) 35Ha azokat isteneknek mondá, a kikhez az Isten beszéde lőn (és az írás fel nem bontható), (Ján 25,10.12;26,1;Ján,10 20. 29.) 36Arról mondjátok-é ti, a kit az Atya megszentelt és elküldött e világra: Káromlást szólsz; mivelhogy azt mondám: Az Isten Fia vagyok?! (Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17) 37Ha az én Atyám dolgait nem cselekszem, ne higyjetek nékem; 38Ha pedig azokat cselekszem, ha nékem nem hisztek is, higyjetek a cselekedeteknek: hogy megtudjátok és elhigyjétek, hogy az Atya én bennem van, és én ő benne vagyok. (Ján,10 25.;Ján 14,10.11;17,21.22) 39Ismét meg akarák azért őt fogni; de kiméne az ő kezökből. (Gal 1,17) 40És újra elméne túl a Jordánon, arra a helyre, a hol János először keresztelt vala; és ott marada. (Ján 1,28;3,23) 41És sokan menének ő hozzá és mondják vala, hogy: János nem tett ugyan semmi csodát; de mindaz, a mit János e felől mondott, igaz vala. (Gal 1,23) 42És sokan hivének ott ő benne. (Ján 12,45) 14 1Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. (Mát 10,4; Márk 3,19) 2Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. (Mát 27,15; Márk 15,6; Luk 23,17) 3És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. (Ján 12,26;17,24.1Thess;4,17) 4És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. (Mát 27,26; Márk 15,15) 5Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? (Ján 2,39;3,26;5,20;10,36) 6Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. (Ésa 53,1; Zsolt 22,8.9.13.19; Csel 3,13-18) 7Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. (Luk 23,14-23; Ján 18,38) 8Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! 9Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? (Ján 12,45) 10Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. (Ján 10,38;17,21;Ján 12,49) 11Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. (2Móz 23,16;34,22.5Móz;16,10) 12Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek. (Zsolt 2,7; Róm 1,4; Zsid 1,5) 13És akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. (Ján 15,7.16;16,23.24; Mát 7,7; Márk 11,24) 14Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt. (Zsolt 16,10; Csel 2,27.31) 15Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. (1Kir 2,10; Csel 2,29) 16És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. 17Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. (Ján 2,38;5,31;10,43; Luk 24,47; Eféz 1,7) 18Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. 19Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. (Mát 27,31; Márk 15,22; Luk 23,25) 20Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. (Ján 17,21.23) 21A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. (Luk 23,32.33) 22Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? (Mát 27,37; Márk 15,26; Luk 23,38) 23Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. 24A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. (Ján 7,16) 25Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék. (Ján 13,26;Ján 18,6;28,28; Mát 8,10-12) 26Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek. (Ján 15,26;16,7) 27Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen! (Zsolt 22,19) 28Hallottátok, hogy én azt mondtam néktek: Elmegyek, és eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örvendeznétek, hogy azt mondtam: Elmegyek az Atyához; mert az én Atyám nagyobb nálamnál. (Ján,14 3.) 29És most mondtam meg néktek, mielőtt meglenne: hogy a mikor majd meglesz, higyjetek. (Ján 13,19) 30Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije; (Mát 10,14; Márk 6,11; Luk 9,5;10,11; Csel 18,6) 31De, hogy megtudja a világ, hogy szeretem az Atyát és úgy cselekszem, a mint az én Atyám parancsolta nékem: keljetek fel, menjünk el innen. (Zsolt 69,22) 20 1A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. (Mát 28,1; Márk 16,1; Luk 24,1) 2Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. (Ján 5,24.26; Luk 22,4.52;Ján 5,17;23,8; Márk 12,18) 3Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. (Luk 24,12) 4Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; (Ján 5,18) 5És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. 6Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. (Márk 15,1) 7És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. (Mát 26,57; Luk 3,2; Ján 18,13.24) 8Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. (Márk 11,28) 9Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. (Zsolt 16,10) 10Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez. (2Móz 3,6.15.16) 11Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; (Márk 16,5) 12És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala. (Ésa 28,16; Zsolt 118,22; Mát 21,42.1Pét;2,4.7) 13És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. (Mát 1,21) 14És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. (Márk 16,9) 15Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. (5Móz 18,15.18) 16Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester! (2Móz 20,21;34,28.32;5Móz 32,47; Zsid 4,12.1Pét;1,23) 17Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez. (Zsolt 22,23) 18Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki. (Márk 16,10) 19Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, a hol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! (Márk 16,14; Luk 24,36.1Kor;15,5) 20És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. (Ján 5,29) 21Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! A miként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. (Ján 17,18) 22És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: (2Móz 25,40) 23A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak. (Mát 16,19;18,18) 24Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, a kit Kettősnek hívtak, nem vala ő velök, a mikor eljött vala Jézus. (1Sám 13,14;2Sám 7,2.1Krón;17,1; Zsolt 132,2-5) 25Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképen el nem hiszem. (Ésa 37,16-20) 26És nyolcz nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! (Zsolt 2,1.2) 27Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. (Ésa 66,1.2) 28És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! (Luk 23,7-11) 29Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, a kik nem látnak és hisznek. (1Pét 1,8) 30Sok más jelt is mívelt ugyan Jézus az ő tanítványai előtt, a melyek nincsenek megírva ebben a könyvben; (Ján 21,25) 31Ezek pedig azért irattak meg, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Istennek Fia, és hogy ezt hívén, életetek legyen az ő nevében. (Ján 14,3; Márk 16,20; Zsid 2,4)

KNB SZIT STL BD RUF KG