Jézus a jó pásztor.

10 ¹„Bizony, bizony mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshonnan mászik be, az tolvaj és rabló. ²Aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. ³Annak kinyit az őr és a juhok megismerik hangját. Nevükön szólítja juhait és kivezeti őket. ⁴Miután kieresztette saját (juhait), megindul előttük, és a juhok követik őt, mert ismerik hangját. ⁵Idegen után nem mennek, hanem elfutnak előle, mert az idegen hangját nem ismerik.” ⁶Jézus ezt a példabeszédet mondta nekik, de ők nem értették, hogy mit akar vele mondani. ⁷Jézus tovább folytatta: „Bizony, bizony mondom nektek: a juhok számára én vagyok az ajtó. ⁸Mindannyian, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. ⁹Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelőre talál. ¹⁰A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen. ¹¹Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. ¹²A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a nyáj nem tulajdona, otthagyja a juhokat és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas elragadja és szétkergeti őket. ¹³A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal. ¹⁴Én vagyok a jó pásztor: ismerem enyéimet, és enyéim ismernek engem, ¹⁵mint ahogy az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát. Életemet adom juhaimért. ¹⁶Más juhaim is vannak, de nem ebből az akolból valók. Azokat is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra: egy nyáj lesz és egy pásztor. ¹⁷Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy aztán vissza is vegyem. ¹⁸Senki sem veszi el tőlem: önként adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, és hatalmam van arra, hogy visszavegyem. Ezt a feöladatot kaptam Atyámtól.” ¹⁹E beszéd miatt szakadás támadt a zsidók között. ²⁰Sokan közülük azt mondták: Ördöge van és megháborodott. Mit hallgatjátok?”

Negyedszer Jeruzsálemben

²¹Mások viszont megjegyezték: „Ez nem megszállottnak a beszéde. Vagy talán képes arra az ördög, hogy vakok látását visszaadja?”

A templomszentelés ünnepén.

²²A templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. ²³Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon tornácában. ²⁴Körülvették őt a zsidók és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan.” ²⁵Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek. Cselekedeteim, melyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. ²⁶De ti nem hiszitek, mert nem vagytok juhaim közül valók. ²⁷Az én juhaim hallgatnak szavamra, én ismerem őket, s ők követnek engem. ²⁸Én örök életet adok nekik: nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. ²⁹Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. ³⁰Én és az Atya egy vagyunk.” ³¹A zsidók ismét köveket ragadtak, hogy megkövezzék. ³²Jézus szemükre vetette: „Sok jót tettem veletek Atyám erejéből, e cselekedetek közül melyikért akartok megkövezni?” ³³A zsidók visszavágtak: „Jótettért nem kövezünk meg téged, hanem a káromlásért, mert ember létedre Istenné teszed magadat.” ³⁴Jézus megkérdezte tőlük: „Nincs megírva törvényetekben: Én mondtam: istenek vagytok? ³⁵Ha már azokat is isteneknek mondja az Írás, akikhez Isten igéje szólt, és az Írás nem veszíti érvényét, ³⁶hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt és a világba küldött: káromkodol, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok? ³⁷Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem. ³⁸De ha azokat cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában.” ³⁹Ismét el akarták fogni, de ő kiszabadult kezeik közül.

Jézus Pereában.

⁴⁰Elment ismét a Jordánon túl arra a helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt. ⁴¹Sokan keresték föl, mert így vélekedtek: „János ugyan semmi csodát sem művelt, de mindaz, amit őróla mondott, igaz volt.” ⁴²És sokan hittek benne.

Jézus búcsúbeszéde

Jézus megígéri a mennyei hazát.

14 ¹„Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. ²Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek. ³Ha aztán elmentem, helyet készítettem, ismét eljövök, és magammal viszlek titeket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok. ⁴Hiszen ismeritek az utat oda, ahová megyek.” ⁵„Uram, jegyezte meg Tamás, nem tudjuk hová mégy, hogyan ismerhetnénk az utat?” ⁶Jézus így szólt: „Én vagyok az út, az igazság és élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam. ⁷Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt.” ⁸„Uram, szólt közbe Fülöp, mutasd meg nekünk az Atyát! Ez elég nekünk.” ⁹Jézus így válaszolt: „Már oly régóta veletek vagyok és nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát is. Hogyan mondhatod hát: mutasd meg nekünk az Atyát? ¹⁰Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem? A tanítást, amit hirdetek nektek, nem magamtól mondom, és a tetteket is Atyám cselekszi, aki bennem van. ¹¹Higgyétek, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha másért nem, legalább tetteimért higgyetek.

Jézus megígéri a Szentlelket.

¹²Bizony, bizony mondom nektek: aki bennem hisz, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amiket én magam teszek, sőt nagyobbakat is fog tenni azoknál, mert én az Atyához megyek. ¹³Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. ¹⁴Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni. ¹⁵Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat. ¹⁶Én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad nektek: az igazság Lelkét, aki mindörökké veletek marad. ¹⁷A világ nem kapja meg őt, mert nem látja és nem ismeri; de ti ismeritek, mert bennetek lesz.

Egyesülés Jézussal.

¹⁸Nem hagylak árván titeket, eljövök hozzátok. ¹⁹Rövid idő még, és a világ nem lát engem többé. De ti láttok engem, mert én élek és ti is élni fogtok. ²⁰Azon a napon megtudjátok, hogy én Atyámban vagyok, ti pedig énbennem és én tibennetek. ²¹Aki ismeri és megtartja parancsaimat, az szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja. Szeretni fogom őt én is és kinyilatkoztatom magamat neki.” ²²Júdás, nem a karióti, itt közbeszólt: „Uram, hogy van az, hogy nekünk akarod kinyilatkoztatni magadat és nem a világnak?” ²³Jézus tovább folytatta: „Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk lakni. ²⁴Aki nem szeret engem, tanításomat nem tartja meg. A tanítás, amit hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, aki küldött engem.

Krisztus békéje.

²⁵Ezeket akartam nektek mondani, amíg veletek voltam. ²⁶A Vigasztaló pedig, akit az Atya nevemben küld, megtanít majd mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek. ²⁷Békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek. Én nem úgy adom nektek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék szívetek és ne is szorongjon! ²⁸Hiszen hallottátok, hogy azt mondtam: elmegyek, de majd visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, csak örülnétek annak, hogy az Atyához megyek, mert az Atya nagyobb nálam. ²⁹Előre megmondtam, mielőtt megtörtént volna, hogy amikor megtörténik, higgyetek. ³⁰Már nem sokat beszélek veletek, mert jön a világ fejedelme; ³¹rajtam ugyan nincs hatalma, csak így tudja meg a világ, hogy szeretem az Atyát, és úgy cselekszem, amint meghagyta nekem az Atya. Keljetek föl, menjünk innét!”

Jézus feltámadása

Péter és János a sírnál.

20 ¹A hét első napján, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. ²Elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és jelentette nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hova tették.” ³Erre Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Együtt futott mind a kettő, ⁴de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. ⁵Behajolt és meglátta a gyolcsot, de nem ment be. ⁶Nem sokkal később odaért Simon Péter is, bement a sírba, ⁷és ő is látta a gyolcsot, meg a kendőt, mellyel fejét takarták be. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. ⁸Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta és hitt. ⁹Eddig ugyanis még nem értették meg az Írást, amely szerint fel kellett támadnia a halálból. ¹⁰Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

Jézus megjelenik Mária Magdolnának.

¹¹Mária ott állt a sír mellett és sírt. Amint így sírdogált, egyszer csak lehajolt (és betekintett) a sírba. ¹²Látta, hogy ott, ahol Jézus teste feküdt, két fehér ruhás angyal ül, az egyik fejnél, a másik lábnál. ¹³Azok megszólították: „Asszony, miért sírsz?” „Elvitték Uramat, felelte, és nem tudom, hová tették.” ¹⁴Ezekkel a szavakkal hátra tekintett és látta, hogy ott áll Jézus, de nem tudta, hogy Jézus az. ¹⁵Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Abban a hiszemben, hogy a kertész az, így felelt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” ¹⁶Jézus erre nevén szólította: „Mária!” Erre feléje fordult és zsidó nyelven csak ennyit mondott: „Rabboni” – vagyis Mester. ¹⁷Jézus így szólt: „Ne tarts vissza! Még nem mentem föl Atyámhoz. Menj most testvéreimhez és vidd hírül nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” ¹⁸Mária Magdolna elment és hírül adta a tanítványoknak: „Láttam az Urat és ezt mondta nekem.”

Jézus megjelenik az apostoloknak.

¹⁹Estefelé, még a hét első napján, együtt voltak a tanítványok, zárt ajtók mögött, mert féltek a zsidóktól. Akkor eljött Jézus, közéjük lépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” ²⁰E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. ²¹„Békesség nektek!” – ismételte. „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” ²²E szavak után rájuk lehelt és folytatta: „Vegyétek a Szentlelket. ²³Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer, akinek pedig megtartjátok, az bűnben marad.”

Jézus megjelenik Tamásnak.

²⁴Tamás, melléknevén Didimusz, egy a tizenkettő közül, nem volt velük, mikor eljött Jézus. ²⁵A tanítványok azonban megmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő kételkedett: „Ha csak nem látom kezén a szegek nyomát s ha ujjammal a szegek helyét nem érintem és kezemet oldalába nem teszem, nem hiszem.” ²⁶Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, és Tamás is velük. Az ajtók zárva voltak. Eljött Jézus és e szavakkal lépett közéjük: „Békesség nektek!” ²⁷Aztán Tamáshoz fordult: „Tedd ide ujjadat, és nézd a kezemet. Nyújtsd ki kezedet s tedd az oldalamba. És ne légy hitetlen, hanem hívő.” ²⁸Tamás fölkiáltott: „Én Uram, én Istenem!” ²⁹Jézus csak ennyit mondott: „Hittél (Tamás), mert láttál Engem. Boldogok, aki nem látnak, mégis hisznek.” ³⁰Jézus még sok más csodajelet művelt tanítványai szeme láttára, de azok nincsenek följegyezve ebben a könyvben. ³¹Ezeket azonban azért jegyeztem föl, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.

KNB SZIT STL BD RUF KG