⁸István kegyelemmel és erővel telve nagy csodákat és jeleket vitt véghez a nép körében. ⁹Néhányan azonban abból a zsinagógából, amelyiket a kürénéi és alexandriai felszabadított rabszolgák zsinagógájának neveztek, valamint néhányan Kilikia és Ázsia tartományából vitába szálltak Istvánnal, ¹⁰de nem tudtak érvelni azzal a bölcsességgel és Lélekkel szemben, amellyel beszélt. ¹¹Ekkor felbujtottak embereket, akik ezt mondták: „Hallottuk, amikor káromolta Mózest és Istent.” ¹²Fellázították a népet, a véneket és az írástudókat. Odajöttek, elfogták, és a nagytanács elé vezették. ¹³Hamis tanúkat állítottak, akik ezt mondták: „Ez az ember állandóan e szent hely és a Törvény ellen beszél. ¹⁴Hallottuk ugyanis, amikor azt mondta, hogy ez a Názáreti Jézus lerombolja ezt a helyet, és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk.” ¹⁵Ekkor a nagytanácsban ülők mind rászegezték tekintetüket, és látták, hogy az arca olyan, mint egy angyalé.
⁵⁴Amikor ezeket hallották, düh szállta meg őket, és a fogukat csikorgatták ellene. ⁵⁵Ő azonban Szentlélekkel telve az égre emelte tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint Isten jobbja felől áll. ⁵⁶Ekkor így szólt: „Íme, látom a megnyílt eget, és az Emberfiát, amint Isten jobbja felől áll.” ⁵⁷Erre hangosan kiáltozni kezdtek, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak. ⁵⁸Kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk köpenyüket egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. ⁵⁹Amikor megkövezték, István így imádkozott: „Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!” ⁶⁰Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!” Ezt mondva elszenderült.

KNB SZIT STL BD RUF KG