³⁸Tudjátok meg tehát, testvérek: őáltala hirdetjük nektek a bűnök bocsánatát; ³⁹és mindabból, amiből Mózes Törvénye által nem igazulhattatok meg, őáltala mindenki megigazul, aki hisz. ⁴⁰Vigyázzatok tehát, hogy be ne következzék az, ami megmondatott a próféták által: ⁴¹Lássátok, ti gúnyolódók, csodálkozzatok, és semmisüljetek meg, mert napjaitokban olyasmit viszek véghez, amit akkor sem hisztek el, ha valaki elmagyarázza nektek.
⁴²Amint kifelé mentek, kérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek nekik ezekről a dolgokról. ⁴³Miután szétoszlott a gyülekezet, sok zsidó és istenfélő prozelita követte Pált és Barnabást, akik szóltak hozzájuk és biztatták őket, hogy maradjanak meg Isten kegyelmében. ⁴⁴A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallgassa az Úr igéjét. ⁴⁵Amikor a zsidók meglátták a sokaságot, elteltek irigységgel, és becsmérlő szavakkal mondtak ellene Pál beszédének. ⁴⁶Ekkor Pál és Barnabás bátran így szólt:
– Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. Mivel azonban elutasítjátok, és nem tartjátok magatokat méltónak az örök életre, íme, a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Mert így parancsolta meg nekünk az Úr: A pogányok világosságává teszlek, hogy üdvösség légy a föld végső határáig.
⁴⁸Ennek hallatára örvendeztek a pogányok, és magasztalták az Úr igéjét, és mindazok hívővé lettek, akik az örök életre voltak rendelve. ⁴⁹Az Úr igéje pedig terjedt az egész tartományban. ⁵⁰De a zsidók ellenük hangolták a tekintélyes istenfélő asszonyokat és a város előkelőit. Üldözést szítottak Pál és Barnabás ellen, és elűzték őket a területükről. ⁵¹Ők pedig lerázták ellenük a port lábukról, és Ikóniumba mentek. ⁵²Öröm és a Szentlélek töltötte el a tanítványokat.

KNB SZIT STL BD RUF KG