³⁸Vegyétek tudomásul, testvéreim, hogy őáltala a bűnök bocsánatát hirdetjük nektek. Mindattól, amitől Mózes törvénye által nem nyerhettétek el a megigazulást, ³⁹őáltala megigazul mindenki, aki hisz. ⁴⁰Ügyeljetek ezért, hogy be ne teljesedjék rajtatok a próféták mondása: ⁴¹Ide nézzetek, ti önteltek,
csodálkozzatok és semmisüljetek meg!
Olyan művet hajtok végre napjaitokban,
hogy el sem hiszitek, ha valaki elbeszéli nektek.” ⁴²Kifelé menet megkérték őket, hogy a következő szombaton is beszéljenek ezekről a dolgokról. ⁴³Sőt, mikor a zsinagóga szétoszlott, a zsidók és istenfélő prozeliták közül sokan követték Pált és Barnabást. Azok pedig hozzájuk szólva buzdították őket, hogy tartsanak ki Isten kegyelmében. ⁴⁴A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűlt, hogy hallja az Isten igéjét: ⁴⁵Mikor azonban a zsidók meglátták a nagy tömeget, féltékenység fogta el őket és rágalmakat szórva akarták meghazudtolni Pál szavait. ⁴⁶Pál és Barnabás azonban nyílt bátorsággal kijelentették: „Először nektek kellett hirdetnünk Isten igéjét. De mivel visszautasítjátok azt és nem tartjátok magatokat méltóknak az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. ⁴⁷Az Úr ugyanis ezt a parancsot adta nekünk: a pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.” ⁴⁸A pogányok ennek hallatára örvendezve magasztalták az Úr igéjét. Hittek is mindazok, akik az örök életre voltak rendelve, ⁴⁹az Úr igéje így az egész vidéken elterjedt. ⁵⁰A zsidók azonban fölbujtották az előkelő istenfélő asszonyokat és a város elöljáróit, s üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, kiutasították őket arról a vidékről. ⁵¹Azok erre lerázták feléjük lábuk porát és Ikóniumba mentek. ⁵²A tanítványokat pedig a Szentlélek öröme töltötte el.

KNB SZIT STL BD RUF KG