Keresés a Bibliában

Segélykiáltás halálveszélyben; hálaadás a menekülésért

28 1Dávidtól.
Hozzád kiáltok, Uram, Istenem,
ne fordulj el szótlanul tőlem!
Ne legyek olyan, ha néma maradsz hozzám,
mint aki a sírverembe száll.

2Hallgasd meg, Uram, könyörgésem szavát,
amikor imádkozom hozzád,
amikor fölemelem kezemet szent templomod felé.

3Ne sodorj el engem a bűnösökkel és a gonosztevőkkel,
akik békésen szólnak felebarátjukhoz,
holott szívükben gonoszság lakik.

4Fizess meg nekik cselekedeteik szerint,
és szándékaik gonoszsága szerint;
Kezük művei szerint jutalmazd meg őket,
add meg nekik, amit érdemelnek!
5Mivel nem gondolnak az Úr tetteivel,
és kezének műveivel,
lerombolja és nem építi fel őket.

6Áldott legyen az Úr,
mert meghallgatta könyörgésem szavát!
7Segítőm és oltalmazóm az Úr,
szívem benne remél s ő megsegít engem;
Ujjong a szívem,
s énekemben hálát zengek neki.

8Az Úr az ő népének erőssége,
s fölkentjének megmentő védelmezője.
9Uram, mentsd meg népedet,
áldd meg örökségedet,
kormányozd és tedd naggyá őket mindörökké!

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF