136
1ALLELUJA!
Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló!
2Áldjátok az istenek Istenét,
mert irgalma örökkévaló!
3Áldjátok az urak Urát,
mert irgalma örökkévaló!
4Őt, aki nagy csodákat művel egymaga,
mert irgalma örökkévaló!
5Aki az egeket bölcsen alkotta,
mert irgalma örökkévaló!
6Aki szétterítette a földet a vizeken,
mert irgalma örökkévaló!
7Aki a nagy világítókat alkotta,
mert irgalma örökkévaló!
8A napot, hogy uralkodjék a nappalon,
mert irgalma örökkévaló!
9A holdat és a csillagokat, hogy uralkodjanak az éjszakán,
mert irgalma örökkévaló!
10Aki megverte elsőszülöttjeiben Egyiptomot,
mert irgalma örökkévaló!
11És kivezette közülük Izraelt,
mert irgalma örökkévaló!
12Hatalmas kézzel és felemelt karral,
mert irgalma örökkévaló!
13Aki kettéhasította a Vörös-tengert,
mert irgalma örökkévaló!
14S átvitte Izraelt a közepén,
mert irgalma örökkévaló!
15De a Vörös-tengerbe vetette a fáraót és seregét,
mert irgalma örökkévaló!
16Aki a pusztában vezérelte népét,
mert irgalma örökkévaló!
17Aki megvert nagy királyokat,
mert irgalma örökkévaló!
18És megölt hatalmas királyokat,
mert irgalma örökkévaló!
19Szehont, az amoriták királyát,
mert irgalma örökkévaló!
20Ógot, Básán királyát,
mert irgalma örökkévaló!
21S odaadta örökségül földjüket,
mert irgalma örökkévaló!
22Örökségül szolgájának, Izraelnek,
mert irgalma örökkévaló!
23Aki megemlékezett rólunk megaláztatásunkban,
mert irgalma örökkévaló!
24És megszabadított minket ellenségeinktől,
mert irgalma örökkévaló!
25Aki eledelt ad minden testnek,
mert irgalma örökkévaló!
26Áldjátok az ég Istenét,
mert irgalma örökkévaló!
Jegyzetek
136,1 A fogság utáni közösség éneke a Pászka-szertartásból. A zsoltár jellegzetessége a válaszos ének (litánia). Az első félverset az előimádkozó énekli vagy imádkozza, a közösség felel a második félverssel. Ezt a zsoltárt nevezzük (egyedül vagy a Zsolt 135-tel együtt) a »Nagy Alleluja zsoltár«-nak (Nagy Hallél; nem keverendő az alleluja zsoltárokkal: 113-118). Valószínűleg a húsvéti vacsora végén énekelték.
136,4 Isten egy, ő a Teremtő, ő hozta létre az eget és a földet, a csillagokat (vö. Ter 1,14-18)
136,10 Isten szabadította ki Izraelt Egyiptomból és vezette át a tengeren (vö. Kiv 14).
136,16 Isten vezette át népét a pusztán és győzte le az ellenséget (Szihon és Óg, vö. Szám 21,21-25), ő adta népének a földet.