Keresés a Bibliában

137

1Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett,
és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.

2A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,

3mert énekszót kívántak tőlünk,
akik foglyul ejtettek minket:
»Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«,
mondták, akik elhurcoltak minket.

4Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét
idegen földön?

5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!

6Ragadjon a torkomhoz a nyelvem,
ha rólad meg nem emlékezem,
ha nem tartom Jeruzsálemet
legfőbb örömömnek!

7Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól,
Jeruzsálemnek arról a napjáról,
amikor ők ezt mondták: »Rontsátok le! Rontsátok le,
egészen az alapjáig!«

8Babilon leánya, te nyomorult,
boldog, aki megfizet neked
rajtunk elkövetett tetteidért!

9Boldog, aki megragadja
és sziklához vágja kisdedeidet!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

137,1 Közösségi siratóének. A babiloni fogságban keletkezett (Kr. e. 586-538), később bekerült a fogság utáni közösség istentiszteletébe.

137,1 A Tigris és az Eufrátesz folyóvizeinél (rituális mosakodás!) összegyűlnek a száműzöttek, siratják a templomot és Jeruzsálem lerombolt városát.

137,7 Vö. 109,6-20 Átkot mond az edomiakra, akik Jeruzsálem bevételekor Babilon szövetségesei voltak (vö. Ez 35,1-15) és Bábelre.

Előző zsoltár Következő zsoltár