Keresés a Bibliában

A száműzöttek vágyakozása Sion után

137 1Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett,
és sírtunk, amikor Sionra gondoltunk.
2A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket,

3mert énekszót kívántak tőlünk,
akik foglyul ejtettek minket:
»Zengjetek dalt nekünk Sion dalaiból«,
mondták, akik elhurcoltak minket.

4Hogyan énekelhetnénk az Úr énekét idegen földön?
5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem,
bénuljon meg a jobb kezem!
6Ragadjon a torkomhoz a nyelvem,
ha rólad meg nem emlékezem,
ha nem tartom Jeruzsálemet legfőbb örömömnek!

7Emlékezzél meg, Uram, Edom fiairól,
Jeruzsálemnek arról a napjáról,
amikor ők ezt mondták:
»Rontsátok le! Rontsátok le, egészen az alapjáig!«

8Babilon leánya, te nyomorult,
boldog, aki megfizet neked
rajtunk elkövetett tetteidért!
9Boldog, aki megragadja
és sziklához vágja kisdedeidet!

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF