131
1Zarándok-ének. Dávidtól.
Uram, nem fuvalkodik fel szívem,
és nem néz magasra szemem,
nem járok nagy dolgok után,
erőmet meghaladó csodák után,
2hanem megnyugtattam
és elcsöndesítettem lelkemet.
Mint a gyermek anyja ölén,
mint a kisgyermek, olyan most a lelkem.
3Bízzon Izrael az Úrban,
most és mindörökké.
Jegyzetek
131,1 Egyéni ima, a zsoltáros valószínűleg a fogság után él. Elmondja magáról, hogy hogyan látja önmagát Isten előtt. A megalázottak közé sorolja magát, azokhoz, akik semmit nem tudnak felmutatni, csak hallgatnak, és mindent várnak.