Keresés a Bibliában

3 1Én vagyok az a férfi, aki nyomorúságot látott
haragjának vesszeje miatt.
2Engem hajtott és vezetett
sötétségbe és nem világosságba.
3Igen, ellenem fordítja kezét
újra meg újra, egész nap.
4Elsorvasztotta húsomat és bőrömet,
összetörte csontjaimat.
5Körülbástyázott és bekerített engem
méreggel és gyötrelemmel.
6Sötétségben adott nekem lakást,
mint az örök halottaknak.
7Falat emelt körém, és nem mehetek ki,
súlyossá tette bilincsemet.
8Ha kiáltok és könyörgök is,
elnémítja imádságomat.
9Elfalazta útjaimat faragott kővel,
ösvényeimet görbévé tette.
10Olyan hozzám, mint a leselkedő medve,
mint oroszlán a rejtekben.
11Útjaimat eltérítette, és széttépett,
elpusztított engem.
12Megfeszítette íját, és odaállított
célpontul a nyílnak.
13Veséimbe eresztette
tegzének nyilait.
14Nevetség tárgya lettem egész népemnek,
gúnydaluk tárgya egész nap.
15Jóltartott engem keserűséggel,
megittasított ürömmel.
16Kitörte kaviccsal fogaimat,
lenyomott engem a hamuba.
17Kitaszította a békességből lelkemet,
elfelejtettem a jólétet.
18Azt mondtam: »Elveszett dicsőségem
és reménységem az Úrban.«
19Emlékezz nyomorúságomra és hontalanságomra,
az ürömre és a méregre!
20Jól emlékszik és elcsügged
bennem a lelkem.
21De azt fontolgatom szívemben,
azért reménykedem:
22az Úr kegyelme, hogy nem vesztünk el,
mert nem fogyott el irgalma:
23megújul minden reggel.
Nagy a te hűséged!
24»Osztályrészem az Úr – mondja a lelkem –,
azért remélek benne.«
25Jó az Úr azokhoz, akik benne bíznak,
a lélekhez, amely őt keresi.
26Jó csendben várni
az Úr szabadítására.
27Jó a férfinak, ha igát hordoz
már ifjúkorában.
28Üljön egymagában,
és hallgasson, mert ő tette rá azt!
29Tegye a porba száját,
talán van remény!
30Tartsa oda arcát annak, aki üti,
teljék el gyalázattal!
31Mert nem taszít el
örökre az Úr.
32Ha megszomorított is, irgalmaz
nagy kegyessége szerint.
33Mert nem szívéből alázza meg
és szomorítja el az emberek fiait.
34Amikor lábbal tiporják
az ország összes foglyát,
35amikor elferdítik az ember jogát
a Fölséges színe előtt,
36amikor megcsalják az embert perében, az Úr ezt nem látja?
37Ki az, aki csak szólt, és megtörtént?
Nem az Úr parancsolta-e meg?
38Nem a Fölséges szájából ered-e
a rossz és a jó is?
39Miért panaszkodik az élő ember,
a férfi a vétkei miatt?
40»Vizsgáljuk meg útjainkat, kutassuk át,
és térjünk vissza az Úrhoz!
41Emeljük fel szívünket kezünkkel együtt
Istenhez, aki az égben van!
42Mivel mi vétkeztünk és lázadoztunk,
te nem bocsátottál meg.
43Haragba burkolóztál, és üldöztél minket,
öltél, s nem kíméltél.
44Felhőbe burkolóztál,
hogy ne hatoljon át az imádság.
45Megvetett söpredékké tettél minket
a népek között.
46Kitátotta ránk a száját
minden ellenségünk.
47Rettegés és verem lett a részünk,
pusztulás és romlás.«
48Patakzik a könny szememből
népem leányának romlása miatt.
49Szemem könnyezik, és nem nyugszik,
mert nincs pihenés,
50míg le nem tekint, és meg nem látja
az Úr az égből.
51Szemem fájdalmat okozott lelkemnek,
látva városom minden leányát.
52Vadásztak rám,
mint a madárra,
ellenségeim ok nélkül.
53A gödörbe taszították életemet,
és követ hajigáltak rám.
54Összecsapott a víz fejem fölött,
azt mondtam: »Elvesztem!«
55Segítségül hívtam nevedet, Uram,
a gödör mélyéből.
56Hangomat hallottad: »Ne fogd be füledet
enyhületért való kiáltásom előtt!«
57Közel jöttél aznap, amikor hívtalak,
s azt mondtad: »Ne félj!«
58Te folytattad, Uram, a pert lelkemért,
s megváltottad életemet.
59Láttad, Uram, sérelmemet,
szolgáltass hát igazságot nekem!
60Láttad összes bosszújukat,
minden tervüket ellenem.
61Hallottad gyalázkodásukat, Uram,
minden tervüket ellenem.
62Támadóim ajka és gondolata
ellenem irányul egész nap.
63Akár leülnek, akár felkelnek,
nézd, én vagyok gúnydaluk tárgya.
64Fizess meg nekik, Uram,
kezük műve szerint!
65Adj nekik megátalkodott szívet,
átkod legyen rajtuk!
66Üldözd haraggal, és pusztítsd el őket
eged alól, Uram!

KNB SZIT BD RUF UF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF