Keresés a Bibliában

MÁSODIK ÉNEK: 2,1-22

2 1Milyen sötétbe borította haragjában
Sion leányát az Úr!
Az égből a földre vetette
Izrael ékességét,
és nem emlékezett lába zsámolyára
haragjának napján.
2Elpusztította az Úr kíméletlenül
Jákob minden lakóhelyét;
lerombolta haragjában
Júda leányának erődítményeit.
Földre sújtotta, beszennyezte
a királyságot és fejedelmeit.
3Letörte izzó haragjában
Izrael minden szarvát;
visszavonta jobbját
az ellenség előtt.
Égett Jákobban, mint lángoló tűz,
emésztette körös-körül.
4Megfeszítette íját, mint ellenség,
előállt, mint ellenfél,
és jobbjával megölt mindent,
ami drága a szemnek.
Sion leányának a sátrában
tűzként öntötte ki haragját.
5Olyan volt az Úr, mint ellenség,
elpusztította Izraelt;
elpusztította minden palotáját,
tönkretette erődítményeit.
Megsokasította Júda leányában
a szomorúságot és szomorkodást.
6Szétrombolta sövényét, mint kertet,
tönkretette ünnepi gyülekezőhelyét;
elfeledtetett az Úr Sionban
ünnepet és szombatot,
s elvetett bosszús haragjában
királyt és papot.
7Eltaszította oltárát az Úr,
meggyalázta szentélyét;
ellenség kezébe adta
palotáinak falait,
s azok hangoskodtak az Úr házában,
mint ünnepnapon.
8Elhatározta az Úr, hogy elpusztítja
Sion leányának várfalát;
kifeszítette a mérőzsinórt,
nem vonta vissza kezét a pusztítástól.
Gyászba borított bástyát és falat,
együtt hervadoznak.
9A földbe süllyedtek kapui,
elpusztította és összetörte zárait.
Királya és fejedelmei a nemzetek közt vannak,
nincs többé törvény,
és prófétái sem kapnak
látomást az Úrtól.
10A földön ülnek némán
Sion leányának vénei;
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek.
A földig hajtották fejüket
Jeruzsálem szűzei.
11Elgyengültek a könnyektől szemeim,
háborog a bensőm;
földre omlott a májam
népem leányának romlása miatt;
mert elalélt gyermek és csecsemő
a város terein.
12Azt mondják anyjuknak:
»Hol van gabona és bor?«,
amikor elalélnak, mint a sebesültek
a város terein;
amikor kilehelik lelküket
anyjuk ölében.
13Milyen példázatot mondjak rólad?
Mivel vesselek össze, Jeruzsálem leánya?
Mihez hasonlítsalak, hogy megvigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Mert nagy a te romlásod, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg téged?
14Amit prófétáid láttak számodra,
az hamisság és színlelés;
nem tárták fel bűnödet,
hogy megfordítsák sorsodat,
hanem amiket láttak számodra,
hamis és félrevezető kijelentések.
15Összecsapták kezüket miattad
mind, akik az úton jártak,
pisszegtek és fejüket csóválták
Jeruzsálem leánya miatt:
»Ez az a város, amelyről azt mondják:
tökéletes szépség, az egész föld öröme?«
16Kitátotta rád száját
minden ellenséged,
hörögtek és fogukat csikorgatták;
azt mondták: »Elpusztítottuk!
Igen, ez az a nap, amelyre vártunk,
megértük, megláttuk!«
17Megtette az Úr, amit eltervezett,
beteljesítette szavát,
amit elrendelt az ősidő napjai óta:
rombolt, és nem kímélt;
megörvendeztette fölötted az ellenséget,
fölemelte ellenfeleid szarvát.
18Szívük az Úrhoz kiáltott.
Sion leányának várfala,
folyjon könnyed, mint a patak,
éjjel és nappal!
Ne engedj magadnak pihenőt,
ne csillapodjék szemed bogara!
19Kelj föl, kiálts az éjszakában,
az éjjeli őrségek kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezedet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon!
20»Lásd, Uram, és tekints arra,
akivel így bántál!
Hát egyék meg az asszonyok méhük gyümölcsét:
a dédelgetett gyermekeket?
Hát öljenek meg az Úr szentélyében
papot és prófétát?
21A földön hevernek az utcákon
fiatalok és öregek;
szüzeim és ifjaim
elestek a kard által.
Öldököltél haragod napján,
mészároltál kíméletlenül.

HARMADIK ÉNEK: 3,1-66

22Mint ünnepnapra, úgy hívtad össze
mindenfelől azokat, akik rémítgetnek;
és nem volt az Úr haragjának napján,
aki megmenekült és megmaradt volna.
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokkal ellenségem végzett.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF