Keresés a Bibliában

A nagy szárazság

14 1Az Úr igéje, mely elhangzott Jeremiáshoz a szárazságról. 2Gyászol Júda,
és kapui hervadoznak,
bánkódnak a földre roskadva;
Jeruzsálem kiáltása felszáll. 3Hatalmasaik vízért küldik szolgáikat;
elmennek a gödrökhöz,
de nem találnak vizet,
üres edényekkel térnek vissza;
szégyent vallanak és csalódnak,
befödik a fejüket. 4A termőföld miatt, mely megzavarodott,
mert nem volt eső a földön,
szégyent vallanak a földművesek,
befödik a fejüket. 5Mert a szarvasünő is a mezőn,
ha megellett, otthagyja borját,
mert nincs zöld növény. 6Vadszamarak állnak a kopár dombokon,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok;
szemük elgyengül, mert nincs fű. 7»Ha bűneink tanúskodnak is ellenünk,
Uram, cselekedj a te nevedért!
Mert sok a mi elpártolásunk,
ellened vétkeztünk. 8Izrael reménysége,
szabadítója a nyomorúság idején!
Miért vagy olyan, mint jövevény az országban,
és mint vándor, aki éjszakázni tér be? 9Miért vagy olyan, mint rémült férfi,
mint olyan hős, aki nem tud megszabadítani?
Hiszen te közöttünk vagy, Uram,
és a te nevedet viseljük;
ne hagyj el minket!«

Isten elveti a népet

10Így szól az Úr erről a népről: »Úgy szeretnek csavarogni, lábukat nem kímélik, de az Úr nem kedveli őket.« Most megemlékezik bűnükről, és számon kéri vétkeiket. 11Ezt mondta nekem az Úr: »Ne imádkozz ezért a népért, a javára! 12Ha böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket, és ha égő- és ételáldozatot mutatnak be, nem kedvelem, hanem karddal, éhínséggel és dögvésszel semmisítem meg őket.« 13Erre így szóltam: »Jaj, Uram, Isten! Íme, a próféták azt mondják nekik: ‘Nem láttok kardot, és éhínség nem lesz nálatok, hanem állandó békességet adok nektek ezen a helyen.’« 14De az Úr ezt mondta nekem: »Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, és nem adtam nekik parancsot, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és saját szívük csalárdságát prófétálják nektek. 15Ezért így szól az Úr a prófétákról, akik az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket, és azt mondják: ‘Kard és éhínség nem lesz ebben az országban’: Kard és éhínség által vesznek el azok a próféták. 16A nép pedig, amelynek prófétálnak, odadobva hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és kard miatt, s nem lesz, aki eltemesse őket: őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; mert kiöntöm rájuk gonoszságukat. 17Mondd nekik ezt az igét:
Szemem könnyet hullat éjjel-nappal,
és nem csillapodik,
mert nagy töréssel tört össze
népem szűz leánya,
nagyon fájó sebbel. 18Ha kimegyek a mezőre,
íme, karddal megöltek vannak ott,
és ha bemegyek a városba,
íme, éhségtől elgyengültek.
Bizony, próféta is, pap is elvándoroltak
olyan országba, melyet nem ismertek.«

A nép panasza

19Vajon végleg elvetetted Júdát,
vagy Siont megutálta lelked?
Miért vertél meg minket úgy,
hogy nincs számunkra gyógyulás?
Békességre vártunk, de nincs semmi jó;
és a gyógyulás idejére, de íme, rettenet! 20Elismerjük, Uram, gonoszságunkat,
atyáink bűnét, hogy vétkeztünk ellened. 21Ne vesd el neved miatt,
ne gyalázd meg dicsőséged trónját!
Emlékezz, ne bontsd fel szövetségedet velünk! 22Vannak-e a nemzetek bálványai közt esőt adók?
Vagy az egek adnak-e záporesőket?
Nemde te vagy az Úr, a mi Istenünk,
és terád várunk?
Mert te alkottad mindezeket.

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF