Keresés a Bibliában

15 1Ezt mondta nekem az Úr: »Ha Mózes és Sámuel állna is színem előtt, nem szívlelném ezt a népet. Űzd el őket színem elől, menjenek el!

2Ha pedig majd azt mondják neked: ‘Hová menjünk?’, mondd nekik: Így szól az Úr:
Aki halálra való, a halálra;
aki kardra, a kardra;
aki éhínségre, az éhínségre;
és aki fogságra, a fogságra.

3Négy fajtát rendelek föléjük – mondja az Úr: – a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy szaggassanak, az ég madarait és a föld állatait, hogy egyenek és pusztítsanak. 4Iszonyattá teszem őket a föld minden királysága előtt, Manassze, Hiszkija fia, Júda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.

5Mert ki szánakozik rajtad, Jeruzsálem?
És ki mutat részvétet irántad?
Ki lép oda, hogy megkérdezzen jóléted felől?

6Te elvetettél engem – mondja az Úr –,
hátat fordítva elmentél;
ezért kinyújtottam rád kezemet, és tönkretettelek,
belefáradtam a könyörülésbe.

7Szétszórtam őket szórólapáttal
az ország kapuiban;
gyermektelenné tettem, veszni hagytam népemet,
útjaikról nem tértek meg.

8Több lett előttem özvegye
a tenger fövenyénél;
hoztam nekik az ifjú anyjára
pusztítót délben;
rábocsátottam hirtelen
lázat és rettegést.

9Elhervadt, aki hétszer szült,
kilehelte lelkét,
lement a napja még nappal,
szégyent vallott és csalódott;
maradékukat pedig a kardnak adom
ellenségeik színe előtt«
– mondja az Úr.

10Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem,
a perlekedés emberét és viszály emberét
az egész ország számára!
Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek,
mégis mindenki átkoz engem.

11Ezt mondta az Úr:
»Bizony, javadat szolgáltam,
bizony, arra késztettem az ellenséget,
hogy esedezzék hozzád
baj idején és szorongatás idején.

12Vajon összetörik-e a vas,
az északi vas és a réz?

13»Vagyonodat és kincseidet
prédául adom, nem vételárért,
összes vétked miatt minden határodban.

14Ellenségeid szolgájává teszlek
olyan országban, amelyet nem ismersz;
mert lángra lobbant haragom,
miattatok ég.«

15Te tudod, Uram!
Emlékezz meg rólam, és látogass meg engem,
állj bosszút értem üldözőimen!
Hosszantűrő vagy: ne taszíts el engem!
Tudd meg, hogy érted viselek gyalázatot!

16Ha rátaláltam igéidre,
eledelemmé váltak;
igéd nekem örömöm
és szívem vidámsága lett;
mert a te nevedet viselem,
Uram, Seregek Istene!

17Nem ültem a tréfálkozók körében,
és nem vigadoztam;
kezed súlya miatt egymagamban ültem,
mert bosszúsággal töltöttél el engem.

18Miért lett fájdalmam örökké tartó,
és sebem halálos?
Nem akar meggyógyulni.
Bizony, olyan vagy számomra,
mint a csalóka patak,
melynek nem állandó a vize.

19Ezért így szól az Úr:
»Ha visszatérsz, engedlek visszatérni,
hogy színem előtt állhass;
és ha előhozod az értékest az értéktelenből,
mintegy az én szám leszel.
Térjenek vissza ők hozzád,
de te ne térj vissza hozzájuk!

20Ez előtt a nép előtt
bevehetetlen ércfallá teszlek téged.
Harcolnak majd ellened,
de nem bírnak veled;
mert én veled vagyok,
hogy megszabadítsalak és megmentselek téged
– mondja az Úr. –

21Megmentelek téged a gonoszok kezéből,
és megváltalak az erőszakosok markából.«

KNB SZIT STL BD RUF KG

Jegyzetek

15,10 Jeremiás nem érzi Isten közelségét. Válaszul az Úr megismétli az ígéretet, amit a meghívásakor adott neki (1,18-19).

Előző fejezet Következő fejezet