Keresés a Bibliában

Izrael hazatérése

43 1Most pedig így szól az Úr,
a te teremtőd, Jákob, és a te formálód, Izrael:
»Ne félj, mert megváltottalak!
Neveden szólítottalak, az enyém vagy. 2Ha átkelsz a vizeken, én veled vagyok,
és ha a folyókon, azok nem borítanak el;
ha tűzben jársz, nem égsz meg,
és a láng nem perzsel meg téged. 3Mert én vagyok az Úr, a te Istened,
Izrael Szentje, a te szabadítód;
odaadtam érted váltságul Egyiptomot,
Etiópiát és Sábát helyetted. 4Mert drága vagy szememben,
becses vagy, és én szeretlek téged,
azért embereket adok oda helyetted,
és népeket az életedért. 5Ne félj, mert én veled vagyok!
Napkeletről elhozom ivadékaidat,
és napnyugatról is összegyűjtelek. 6Azt mondom északnak: ‘Add ide!’,
és délnek: ‘Ne tartsd vissza,
hozd ide fiaimat a távolból,
és leányaimat a föld végéről; 7mindenkit, aki nevemet viseli,
akit dicsőségemre teremtettem,
formáltam és alkottam!’

Isten az egyedüli szabadító

8Hozd ki a népet, amely vak, pedig van szeme,
és akik süketek, pedig van fülük! 9Minden nemzet gyűljön egybe,
és jöjjenek össze a népek!
Ki hirdeti ezt közülük,
és a régebbi dolgokat ki tudatja velünk?
Állítsák elő tanúikat, igazolják magukat,
hogy akik hallják, hadd mondják: ‘Igaz!’ 10Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –,
és az én szolgám, akit kiválasztottam,
hogy megtudjátok, és higgyetek nekem,
s megértsétek, hogy én vagyok az:
előttem nem formáltatott isten,
és utánam sem lesz. 11Én, én vagyok az Úr,
és nincs rajtam kívül szabadító. 12Én hirdettem, és hoztam szabadulást,
én adtam tudtul, és nem volt köztetek más.
Ti vagytok az én tanúim – mondja az Úr –,
hogy én Isten vagyok. 13Ezután is én leszek az;
és nincs, aki kezemből kiragadhatna.
Ha cselekszem, ki háríthatja el?«

Út a pusztán át

14Így szól az Úr, a ti megváltótok, Izrael Szentje:
»Értetek küldök Babilonba,
leverem az összes zárat,
és a káldeaiakat, akik hajóikkal dicsekednek. 15Én vagyok az Úr, a ti Szentetek,
Izrael teremtője, a ti királyotok.« 16Így szól az Úr,
aki utat készített a tengerben,
és a hatalmas vizekben ösvényt; 17aki kihozott kocsit és lovat,
hadsereget és hőst,
akik együtt fekszenek, nem kelnek fel többé,
kialudtak, mint a mécsbél, és elhamvadtak: 18»Ne gondoljatok a régi dolgokra,
és az elmúltakra ne figyeljetek! 19Íme, én újat cselekszem,
most sarjad, talán nem tudjátok?
Igen, utat készítek a sivatagban,
és a pusztában folyókat. 20Dicsőít majd engem a mező vadja,
a sakálok és a struccmadarak,
mert vizet adtam a sivatagban,
folyókat a pusztában,
hogy megitassam népemet, az én választottamat. 21A nép, melyet magamnak formáltam,
dicséretemet hirdeti majd.

Izrael bűne és Isten kegyelme

22De nem engem hívtál, Jákob,
és nem értem fáradoztál, Izrael. 23Nem hoztál nekem bárányt égőáldozatul,
sem véresáldozataiddal nem tiszteltél engem;
nem terheltelek meg ételáldozattal,
és nem fárasztottalak tömjénáldozattal. 24Nem vettél nekem pénzért illatos nádat,
és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem;
de megterheltél engem vétkeiddel,
fárasztottál bűneiddel. 25Én, én vagyok az,
aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért,
és vétkeidre nem emlékezem. 26Emlékeztess engem, folytassunk pert együtt:
beszélj te, hogy igazold magad! 27Ősatyád vétkezett,
és közbenjáróid elpártoltak tőlem. 28Ezért megfosztottam szentségüktől
a szentély fejedelmeit;
pusztulásra adtam Jákobot,
és Izraelt gyalázatra.«

KNB SZIT BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF