Keresés a Bibliában

Izrael megszabadítása

43 1Most hát ezt mondja az Úr, a teremtőd, Jákob, az alkotód, Izrael: Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy. 2Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. 3Mert én, az Úr vagyok, a te Istened, Izrael Szentje, a Megváltód. Váltságodul odaadom Egyiptomot, Kust és Szebát cserébe érted. 4Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek. Embereket adok oda érted, és nemzeteket az életedért. 5Ne félj hát, mert veled vagyok! Napkeletről idehozom nemzetségedet, és összegyűjtelek napnyugatról. 6Azt mondom majd északnak: Add vissza őket! És délnek: ne tartsd vissza őket! Hozd vissza fiaimat a távolból, és leányaimat a föld határairól. 7Mind, akik az én nevemet viselik, akiket dicsőségemre teremtettem, akiket én formáltam és én alkottam.

Egyedül az Úr az Isten

8Lépjen elő a nép, amelynek van szeme, mégis vak, és bár van füle, mégis süket. 9Gyűljenek egybe a nemzetek, és a népek gyülekezzenek össze. Ki hirdetett ilyet valaha közülük, és ki adhatta volna tudtunkra a régvolt dolgokat? Hozzák elő tanúikat, hogy bizonyítsák igazukat, s így, aki hallja őket, azt mondhassa: Úgy van! 10Magatok vagytok a tanúim – mondja az Úr, a szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy az emberek megtudják és higgyenek nekem, és megértsék, hogy én vagyok. Előttem isten nem alkottatott, és utánam sem támad soha. 11Egyedül én vagyok az Úr, rajtam kívül nincsen szabadító. 12Én hirdettem előre és hoztam szabadulást, én nyilatkoztattam ki, amikor még nem volt idegen isten körötökben. Ti vagytok a tanúim – mondja az Úr. 13Én vagyok az Isten, öröktől fogva én vagyok. Nincs senki, aki elkerülhetné kezemet. S ha valamit teszek, ki változtathatja meg?

Babilon elpusztul

14Ezt mondja az Úr, a ti Megváltótok, Izrael Szentje: Elküldök értetek Babilonba, leverem a börtönök zárait, és a káldeusok jajkiáltásban törnek ki. 15Én vagyok az Úr, a ti Szentetek; Izrael Teremtője, a ti Királyotok.

Az új kivonulás csodái

16Ezt mondja az Úr, aki utat csinált egykor a tengeren át, és ösvényt a nagy vizekben, 17aki kivezette a harci szekereket és a lovakat, az egész hatalmas sereget, amely elbukott és nem kelt föl többé, odaveszett és kialudt, mint a mécses lángja. 18Most már ne arra gondoljatok, ami régen történt, és ne a múlt dolgokra figyeljetek. 19Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok? Valóban, utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön. 20Dicsőíteni fog a mező minden vadja, a sakálok és a struccok, mert vizet fakasztok a pusztában, [és folyókat a sivatag földön], hogy inni adjanak népemnek, választottaimnak. 21A nép, amelyet magamnak alkottam, hirdetni fogja dicsőségemet.

Izrael hálátlansága

22Nem hívtál segítségül, Jákob, és nem törődtél velem, Izrael! 23Nem hoztad el nekem bárányaidat égőáldozatul, és véres áldozatokkal sem dicsőítettél. Nem terheltelek ételáldozatot követelve, azzal se fárasztottalak, hogy illatáldozatot kérjek. 24Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál. 25Én magam vagyok az, aki ezeket mind eltörlöm, és bűneidre nem emlékezem többé. 26Emlékezz csak vissza! És vitassuk meg egymással a dolgot: hozd elő ügyedet és igazold magad. 27Ősatyád vétkezett, tanítóid fellázadtak ellenem, 28fejedelmeid meggyalázták szentélyemet. Ezért adtam Jákobot pusztulásra, és Izraelt gyalázatra.

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF