Keresés a Bibliában

107 1Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az ő kegyelme.
2Ezt mondják az Úrnak megváltottai, a kiket megváltott a szorongatónak kezéből;
3És a kiket összegyűjtött a különböző földekről: napkelet és napnyugot felől, északról és a tenger felől.
4Bujdostak a pusztában, a sivatagban; lakó-város felé utat nem találtak vala.
5Éhesek és szomjasok valának; lelkök is elepedt bennök.
6De az Úrhoz kiáltának szorultságukban; sanyarúságukból megmenté őket.
7És vezeté őket egyenes útra, hogy lakó-városhoz juthassanak.
8Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
9Hogy megelégíté a szomjúhozó lelket, és az éhező lelket betölté jóval!
10A kik setétségben és a halálnak árnyékában ülnek, megkötöztetvén nyomorúsággal és vassal;
11Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;
12Azért megalázta az ő szívöket nyomorúsággal: elestek és nem volt segítségök.
13De az Úrhoz kiáltának szorultságukban, sanyarúságukból kiszabadítá őket.
14Kihozá őket a setétségből és a halálnak árnyékából, köteleiket pedig elszaggatá.
15Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
16Hogy összetöré az ércz-kapukat, és a vas-zárakat letördelé!
17A balgatagok az ő gonoszságuknak útjáért, és az ő hamisságukért nyomorgattattak.
18Minden étket útála az ő lelkök, és a halál kapujához közelgetének.
19De az Úrhoz kiáltának szorultságukban: sanyarúságukból kiszabadította őket.
20Kibocsátá az ő szavát és meggyógyítá őket, és kimenté őket az ő vermeikből.
21Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért,
22És áldozzanak hálaadásnak áldozataival, és hirdessék az ő cselekedeteit örvendezéssel!
23A kik hajókon tengerre szállnak, és a nagy vizeken kalmárkodnak,
24Azok látták az Úrnak dolgait, és az ő csodáit a mélységben.
25Szólott ugyanis és szélvészt támaszta, a mely felduzzasztá a habokat.
26Az égig emelkedének, a fenékig sülyedének; lelkök elolvada az inségben.
27Szédülének és tántorgának, mint a részeg, és minden bölcsességöknek esze vész vala.
28De az Úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket.
29Megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.
30És örülének, hogy lecsillapodtak vala, és vezérlé őket az ő kivánságuknak partjára.
31Adjanak hálát az Úrnak az ő kegyelméért, és az emberek fiai iránt való csodadolgaiért!
32És magasztalják fel őt a népnek gyülekezetében, és dicsérjék őt a vének ülésében!
33Folyóvizeket tett vala pusztává, és vízforrásokat szárazzá;
34Gyümölcstermő földet meddő földdé, a rajta lakó népnek gonoszsága miatt.
35Pusztaságot tett vala álló tavakká, és kiaszott földet vízforrásokká.
36És telepített oda éhezőket, hogy lakó-városokat építsenek.
37És mezőket vetének be és szőlőket plántálának, hogy hasznos gyümölcsöt szerezzenek.
38És megáldá őket és igen megszaporodának, és barmaikat sem kevesbítette meg.
39De megkevesedtek és meggörnyedtek vala ínség, nyomorúság és keserűség miatt.
40Gyalázatot zúdított a fejedelmekre, és bujdostatta őket út nélkül való kietlenben.
41De felemelé a nyomorultat az ínségből, és hasonlóvá tette a nemzetségeket a juhnyájhoz.
42Látják az igazak és örvendeznek, és minden gonoszság megtartóztatja az ő száját.
43A bölcs, az eszébe veszi ezeket, és meggondolják az Úrnak kegyelmességét!

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF