Keresés a Bibliában

ÖTÖDIK KÖNYV (107-150. zsoltár)

A megváltottak hálaéneke

107 1ALLELUJA! Áldjátok az Urat, mert jó,
mert irgalma örökkévaló.
2Így szóljanak azok, akiket megváltott az Úr,
akiket megszabadított az ellenség kezéből,
3s egybegyűjtött az országokból,
napkeletről és nyugatról, északról és délről.

4Kietlen pusztában bolyongtak,
nem találtak utat lakott város felé.
5Éhséget és szomjúságot szenvedtek,
a lélek elepedt bennük.
6De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

7Ráterelte őket a helyes útra,
és lakott városhoz jutottak.
8Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért,
9mert a szomjazók elteltek
és az éhezőket eltöltötte minden jóval.

10Sötétségben, a halál árnyékában ültek,
vasra verve, nyomorban,
11mert ellene szegültek Isten szavának,
és megvetették a Fölséges tanácsát.
12Ezért nyomorúsággal törte meg szívüket,
elestek és nem volt, aki fölsegítse őket.
13De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

14Kihozta őket a sötétségből s a halál árnyékából,
és összetörte bilincseiket.
15Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért,
16hogy összetörte az érckapukat,
s összezúzta a vas-zárakat.
17Balgaságba estek gonoszságuk útján,
nyomorba jutottak hamisságuk miatt.
18Minden étket megutált a lelkük,
s a halál kapuihoz közeledtek.
19De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

20Elküldte igéjét és meggyógyította őket,
és kimentette őket a sírveremből.
21Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért,
22mutassanak be neki hálaáldozatot,
és hirdessék ujjongva tetteit.

23Amikor hajókon tengerre szálltak,
s a nagy vizeken kereskedtek,
24látták az Úr cselekedeteit,
csodatetteit a tenger mélységeivel.
25Szavára szélvész keletkezett,
s az magasra verte a hullámokat.
26Ők az égig emelkedtek és a mélységbe süllyedtek;
kétségbeestek a veszedelemben.
27Szédelegtek, tántorogtak, mint a részeg,
és minden bölcsességük odalett.
28De szorongatásukban az Úrhoz kiáltottak,
s ő gyötrelmükből kiragadta őket.

29A szélvészt szellővé változtatta,
és lecsendesedtek a habok.
30És amíg ők örültek, hogy nyugtuk lett,
elvezette őket abba a kikötőbe, amelybe törekedtek.
31Áldják tehát az Urat irgalmasságáért,
az emberek fiaival művelt csodáiért;
32magasztalják őt a nép gyülekezetében,
és dicsérjék őt a vének tanácsában.

33Folyóvizeket tett pusztasággá,
vízforrásokat sivataggá,
34termékeny földet szikes pusztává
lakóinak gonoszsága miatt.
35De tóvá változtatott sivatagot,
és vizek forrásává olyan földet,
melyen víz nem volt.

36Éhezőket telepített le ott
és lakóhelyül várost építettek.
37Bevetették a mezőket, szőlőt ültettek,
és bőséges termésre tettek szert.
38Megáldotta őket, nagyon megsokasodtak,
s nagyszámú állatot adott nekik.
39Majd megfogyatkoztak és nyomorogtak
a bajok és a fájdalmak súlya alatt.

40Gyalázatot bocsátott az előkelőkre,
és bolyongani hagyta őket úttalan utakon.
41De kisegítette az ínségből a szegényeket,
és juhnyájakhoz tette hasonlóvá nemzetségeiket.
42Látják ezt az igazak és örvendeznek,
és befogja száját minden gonoszság.
43Ki olyan bölcs, hogy fölfogná ezeket,
és megértené az Úr irgalmasságát?

KNB SZIT BD RUF KG

Előző zsoltár Következő zsoltár


Facebook Twitter Google+ QR-kód PDF