Keresés a Bibliában

24 1És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. (Márk 13,1-37; Luk 21,5-36) 2Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. (Márk 13,2; Luk 19,44;21,6) 3Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? 4És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, (Ján 2,19-21) 5Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. (Mát,24 24. Csel. 5,36. 37. 1 Ján. 2,18.) 6Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. (Mát 27,12) 7Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. (Mát 24,30) 8Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. (Ján 10,33) 9Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. (Mát 10,17.22; Ján 16,2) 10És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. (Ésa 50,6) 11És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. (Mát 7,15.1Ján;4,1) 12És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. (2Thess 2,10.2Tim;3,1-5) 13De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. (Mát 10,22) 14És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég. (Mát 28,19;Mát 10,18) 15Mikor azért látjátok majd, hogy az a pusztító utálatosság, a melyről Dániel próféta szólott, ott áll a szent helyen (a ki olvassa, értse meg): (Dán 9,26.27;12,11) 16Akkor, a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; 17A ház tetején levő ne szálljon alá, hogy házából valamit kivigyen; (Luk 17,31) 18És a mezőn levő ne térjen vissza, hogy az ő ruháját elvigye. (Mát,24 34.) 19Jaj pedig a terhes és szoptató asszonyoknak azokon a napokon. (Márk 15,1; Luk 22,66; Ján 18,28) 20Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen, se szombatnapon: (Csel 1,12) 21Mert akkor nagy nyomorúság lesz, a milyen nem volt a világ kezdete óta mind ez ideig, és nem is lesz soha. (Dán 12,1) 22És ha azok a napok meg nem rövidíttetnének, egyetlen ember sem menekülhetne meg; de a választottakért megrövidíttetnek majd azok a napok. 23Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. (Márk 13,21; Luk 17,23) 24Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is. (Mát,24 5. 11.) 25Ímé eleve megmondottam néktek. 26Azért ha azt mondják majd néktek: Ímé a pusztában van; ne menjetek ki. Ímé a belső szobákban; ne higyjétek. (Csel 1,19) 27Mert a miképen a villámlás napkeletről támad és ellátszik egész napnyugtáig, úgy lesz az ember Fiának eljövetele is. (Luk 17,23.24) 28Mert a hol a dög, oda gyűlnek a keselyűk. (Jób 39,30; Hab 1,8; Luk 17,37) 29Mindjárt pedig ama napok nyomorúságai után a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, és a csillagok az égről lehullanak, és az egeknek erősségei megrendülnek. (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 30És akkor feltetszik az ember Fiának jele az égen. És akkor sír a föld minden nemzetsége, és meglátják az embernek Fiát eljőni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. (Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 31És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig. (1Kor 15,52.1Thess;4,16; Jel 8,12) 32A fügefáról vegyétek pedig a példát: mikor az ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár: (Márk 13,28; Luk 21,29) 33Azonképen ti is, mikor mindezeket látjátok, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 34Bizony mondom néktek, el nem múlik ez a nemzetség, mígnem mindezek meglesznek. (1Sám 15,22) 35Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak. (Mát 5,18; Luk 21,33) 36Arról a napról és óráról pedig senki sem tud, az ég angyalai sem, hanem csak az én Atyám egyedül. (1Thess 5,2) 37A miképen pedig a Noé napjaiban vala, akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 38Mert a miképen az özönvíz előtt való napokban esznek és isznak vala, házasodnak és férjhez mennek vala, mind ama napig, a melyen Noé a bárkába méne. 39És nem vesznek vala észre semmit, mígnem eljöve az özönvíz és mindnyájukat elragadá: akképen lesz az ember Fiának eljövetele is. (Ésa 43,25) 40Akkor ketten lesznek a mezőn; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. (Luk 17,35.36) 41Két asszony őröl a malomban; az egyik felvétetik, a másik ott hagyatik. (Mát 23,14; Luk 20,47) 42Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. (Mát 25,13; Luk 12,39-46) 43Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön. (Csel 5,28) 44Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia. (Mát 25,13; Márk 13,33; Luk 12,40; Jel 16,15) 45Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt? (Luk 12,42-46) 46Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál. (Luk 12,37) 47Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt. (Mát 25,21.23) 48Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt; (Préd 8,11) 49És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene: (Mát 9,13) 50Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja, (Márk 15,21; Luk 23,26) 51És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 25 1Akkor hasonlatos lesz a mennyeknek országa ama tíz szűzhöz, a kik elővevén az ő lámpásaikat, kimenének a vőlegény elé. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 2Öt pedig közülök eszes vala, és öt bolond. (Zsolt 22,19) 3A kik bolondok valának, mikor lámpásaikat elővevék, nem vivének magukkal olajat; (Mát 9,17; Luk 5,37) 4Az eszesek pedig lámpásaikkal együtt olajat vivének az ő edényeikben. (Márk 15,26; Luk 23,38; Ján 19,19) 5Késvén pedig a vőlegény, mindannyian elszunnyadának és aluvának. (Ésa 53,12) 6Éjfélkor pedig kiáltás lőn: Ímhol jő a vőlegény! Jőjjetek elébe! (Zsolt 22,8) 7Akkor felkelének mind azok a szűzek, és elkészíték az ő lámpásaikat. (Mát 26,61; Ján 2,19) 8A bolondok pedig mondának az eszeseknek: Adjatok nékünk a ti olajotokból, mert a mi lámpásaink kialusznak. (Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15) 9Az eszesek pedig felelének, mondván: Netalán nem lenne elegendő nékünk és néktek; menjetek inkább az árúsokhoz, és vegyetek magatoknak. 10Mikor pedig venni járnak vala, megérkezék a vőlegény; és a kik készen valának, bemenének ő vele a menyegzőbe, és bezáraték az ajtó. (Zsolt 22,9) 11Később pedig a többi szűzek is megjövének, mondván: Uram! Uram! nyisd meg mi nékünk. (Luk 13,25.27) 12Ő pedig felelvén, monda: Bizony mondom néktek, nem ismerlek titeket. (Mát 7,23) 13Vigyázzatok azért, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, a melyen az embernek Fia eljő. (Mát 24,42) 14Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. (Márk 13,34; Luk 19,12) 15És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. (Róm 12,6) 16Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. 17Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. (Márk 15,37; Luk 23,46; Ján 19,30) 18A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. (2Móz 26,31; Zsid 10,19.20) 19Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. 20És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. (Csel 26,23) 21Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mát,25 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 22Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. (Márk 15,40.41; Luk 23,49; Ján 19,25) 23Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. (Mát,25 21.) 24Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; (2Móz 34,25;Márk 15,42-47; Luk 23,50-56; Ján 19,38-42) 25Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. (Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11) 26Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; (Luk 9,54) 27El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. (Ésa 53,9) 28Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. (Mát 25,14; Luk 19,12) 29Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26) 30És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás. (Mát 8,12) 31Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe. (Mát 16,27; Jel 20,11-13) 32És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. (Róm 14,10) 33És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja. (Dán 6,17) 34Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. (Márk 16,1-10; Luk 24,1-10; Ján 20,1-18) 35Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; (Ésa 58,7) 36Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. (Csel 1,10) 37Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? 38És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? (Mát 12,31.32; Luk 12,10) 39Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? (Mát 12,40;16,21;17,23;20,19;Csel 2,36) 40És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg. (Péld 19,17; Zsid 2,11) 41Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett. (Mát 7,23; Jel 20,10.15) 42Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom; 43Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem. (Zsid 2,11) 44Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked? 45Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg. (Mát 13,1.2) 46És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre. (Ján 5,29)

KNB SZIT STL BD RUF KG