Jövendölés a világ végéről.

24 ¹Jézus kilépett a templomból és elindult. Csatlakoztak hozzá tanítványai és mutogatták neki a templom épületeit. ²Ő azonban megjegyezte: „Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le nem rombolnának.” ³Mikor az Olajfák hegyén leült, körülfogták tanítványai és kérték: „Mondd meg nekünk, mikor lesz ez? S mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?” ⁴Jézus így válaszolt: ⁵„Vigyázzatok, senki félre ne vezessen titeket. Sokan jönnek majd az én nevemben s azt mondják: én vagyok a Krisztus, és sokakat megtévesztenek. ⁶Hallotok majd háborúról és háborús hírekről. Vigyázzatok, ne rémüldözzetek. Ennek mind meg kell történnie, de ez még nem a vég. ⁷Akkor nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. ⁸Éhség, dögvész és földrengés lesz itt is, ott is. De mindez csak a gyötrelmak kezdete. ⁹Aztán majd sanyargatnak és megölnek titeket, és miattam gyűlölni fog mindent a nemzet. ¹⁰Sokan el is tántorodnak hitüktől, elárulják és gyűlölni fogják egymást. ¹¹Számos hamis próféta támad és sokat tévedésbe ejtenek. ¹²A gonoszság elhatalmasodásával sok szívben kihűl a szeretet, ¹³de aki állhatatos marad mindvégig, az üdvözül. ¹⁴Isten országának ezt az örömhírét pedig hirdetik majd az egész világon bizonyságul minden nemzetnek. Csak akkor jön el a vég.

Előképe: Jeruzsálem pusztulása.

¹⁵Amikor majd látjátok a szent helyen a Dániel próféta által megjövendölt gyalázatos pusztulást – aki olvassa, értse meg! –, akkor, ¹⁶aki Júdeában van, fusson a hegyekbe. ¹⁷Aki a háztetőn van, le ne jöjjön, hogy kivigye holmiját házából, ¹⁸és aki a mezőn, vissza ne térjen, hogy elvigye köpenyét. ¹⁹Jaj a várandós és szoptató asszonyoknak azokban a napokban! ²⁰Imádkozzatok, hogy meneküléstek ne télen vagy szombaton legyen. ²¹Akkor olyan nagy gyötrelem lesz, amilyen még nem volt a világ kezdetétől mindmáig, és nem is lesz. ²²Ha meg nem rövidülnének azok a napok, egyetlen ember sem menekülne meg. De a választottak kedvéért megrövidülnek azok a napok. ²³Akkor, ha valaki azt mondja: nézzétek, itt a Krisztus, vagy amott! – ne higgyétek. ²⁴Támadnak ugyanis hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy tévedésbe ejtsék a választottakat is, ha lehetséges volna. ²⁵Látjátok, előre megmondtam nektek. ²⁶Ezért, ha azt mondják: kint van a pusztában – ne menjetek ki; benn van a szobában – ne higgyétek. ²⁷Mint ahogy a villám napkeleten támad és napnyugatig látszik, olyan lesz az Emberfiának eljövetele is. ²⁸Ahol hulla van, oda gyűlnek a keselyűk.

Krisztus második eljövetele.

²⁹Nyomban e gyötrelmes idők után a Nap elhomályosul és a Hold nem áraszt világosságot, a csillagok lehullanak az égről és a világmindséget összetartó erők megrendülnek. ³⁰Akkor majd föltűnik az Emberfiának jele az égen, és jajgatásba tör ki a Föld minden népe, mert meglátják az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. ³¹Szétküldi angyalait hangos harsonaszóval, s azok összegyűjtik választottait a szélrózsa minden irányából, az ég egyik végétől a másikig.

Hasonlat a fügefáról.

³²Vegyetek példát a fügefáról: amikor ága már gyönge és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. ³³Amikor mindezt látjátok, tudjátok meg ti is, hogy közel van már, az ajtóban. ³⁴Bizony mondom nektek: el nem múlik e nemzedék, amíg mindez meg nem történik. ³⁵Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak. ³⁶Azt a napot és azt az órát azonban senki sem ismeri, még a mennybéli angyalok sem, csak az Atya egyedül.

Virrasszatok!

³⁷Az Emberfiának eljövetelekor úgy lesz, mint Noé napjaiban történt. ³⁸A vízözön előtti napokban ettek-ittak, nősültek és férjhez mentek mindaddig a napig, amíg Noé be nem ment a bárkába, ³⁹és nem kaptak észbe, amíg el nem jött a vízözön s el nem sodorta valamennyit. ⁴⁰Ugyanígy lesz az Emberfiának eljövetele is. Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴¹Két asszony őröl egy malomban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. ⁴²Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mely napon jön el uratok. ⁴³Vegyétek tudomásul azt is: ha tudná a házigazda, mikor jön a tolvaj, bizonyára virrasztana s nem engedné betörni a házába. ⁴⁴Azért ti is álljatok készen, mert az Emberfia abban az órában jön, amikor nem is gondoljátok.

A hűséges intéző.

⁴⁵Mit gondoltok, ki a hű és okos szolga, akit ura a háznép fölé rendelt, hogy idején enni adjon nekik? ⁴⁶Boldog az a szolga, ha ura megérkezésekor ebben a tevékenységben találja. ⁴⁷Bizony mondom nektek: egész vagyona fölé rendeli őt. ⁴⁸De ha az a szolga gonosz és – ezzel a gondolattal: ⁴⁹késlekedik a gazdám – verni kezdi szolgatársait és korhelyekkel eszik-iszik, ⁵⁰megjön az ura azon a napon, amikor nem várja és abban az órában, mikor nem is sejti. ⁵¹Kegyetlenül megbünteti és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Példabeszéd a tíz szűzről.

25 ¹Akkor hasonlít majd a mennyek országa tíz szűzhöz, akik lámpával kezükben a vőlegény elé mentek. Öt közülük balga volt, öt pedig okos. ²A balgák elvitték ugyan lámpásaikat, ³de olajat nem vittek magukkal. ⁴Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek korsóikban. ⁵Mivel a vőlegény késett, valamennyi elálmosodott és elaludt. ⁶Éjfélkor kiáltás hallatszott: jön a vőlegény! Menjetek ki elébe! ⁷Erre a szüzek mind fölkeltek és rendbe hozták lámpásaikat. ⁸A balgák kérték az okosokat: adjatok egy kis olajat! Lámpásaink kialvóban vannak. ⁹Nem adunk, felelték az okosak, különben nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. ¹⁰Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó. ¹¹Később megérkezett a többi szűz is: Uram, uram, nyiss ki! – kiáltották. De ő így válaszolt: ¹²bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket. ¹³Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Példabeszéd a talentumokról.

¹⁴Úgy lesz akkor, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készül. Összehívta szolgáit s átadta nekik vagyonát. ¹⁵Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán elutazott. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten kereskedni kezdett vele és másik ötöt nyert rajta. ¹⁷Ugyanígy, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸Aki pedig egyet kapott, elment, gödröt ásott és elrejtette urának pénzét. ¹⁹Hosszú idő múlva megjött a szolgák ura és számadást tartott velük. ²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és fölmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. ²¹Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. ²³Jól van, te hűséges, derék szolga! – mondotta neki ura, mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe. ²⁴Végre jött az is, aki csak egy talentumot kapott és így szólt: Uram, tudtam, hogy szigorú ember vagy: aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵Ezért félelmemben menten a földbe ástam talentumodat. Itt van, ami a tiéd. ²⁶Te haszontalan, lusta szolga! – kiáltott rá ura, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem szórtam? ²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltónak, hogy hazatérve kamatostul kapjam vissza a magamét. ²⁸Vegyétek csak el tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mindannak ugyanis, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék; akinek pedig nincsen, attól még azt is elveszik, amije van. ³⁰Ezt a haszontalan szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az utolsó ítélet.

³¹Mikor eljön dicsőségében az Emberfia, s vele mind az angyalok, helyet foglal dicsőséges trónján. ³²Elébe gyűlnek az összes nemzetek. Ő pedig elválasztja őket egymástól, mint ahogy a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól. ³³A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. ³⁴Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek Atyám áldottai!
Vegyétek birtokba a világ kezdetétől
nektek készített országot, ³⁵mert éheztem és ennem adtatok,
szomjaztam és innom adtatok,
vándor voltam és befogadtatok, ³⁶mezítelen és fölruháztatok,
beteg voltam és meglátogattatok,
börtönben voltam és fölkerestetek. ³⁷Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesnek, hogy tápláltunk volna, vagy szomjasnak, hogy inni adtunk volna? ³⁸Mikor láttunk vándornak, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelenül, hogy felruháztunk volna? ³⁹Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy fölkerestünk volna? ⁴⁰A király pedig így felel: Bizony mondom nektek: amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Azután így szól a balján állókhoz: ⁴¹Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűzre,
amely az ördögnek és angyalainak készült, ⁴²mert éheztem, de ennem nem adtatok,
szomjaztam, de innom nem adtatok, ⁴³vándor voltam, de be nem fogadtatok,
mezítelen, de föl nem ruháztatok,
beteg voltam és börtönben, de föl nem kerestetek. ⁴⁴Erre azok is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak, vándornak vagy mezítelenül, betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked? ⁴⁵Ő azonban így felel: Bizony mondom nektek: amit nem tettetek eggyel is e legkisebbek közül, velem nem tettétek. ⁴⁶Ezek örök büntetésre jutnak, az igazak pedig örök életre.

KNB SZIT STL BD RUF KG