Keresés a Bibliában

21 1És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba, az olajfák hegyéhez jutottak vala, akkor elkülde Jézus két tanítványt, (Mát,21 5. 11.) 2És monda nékik: Menjetek ebbe a faluba, a mely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és hozzátok ide nékem. (Márk 11,1-10; Luk 19,29-38; Ján 12,12-19) 3És ha valaki valamit szól néktek, mondjátok, hogy az Úrnak van szüksége rájuk: és legott el fogja bocsátani őket. (Mát 26,18) 4Mindez pedig azért lett, hogy beteljesedjék a próféta mondása, a ki így szólott: (Luk 17,23.24) 5Mondjátok meg Sion leányának: Ímhol jő néked a te királyod, alázatosan és szamáron ülve, és teherhordozó szamárnak vemhén. (Ésa 62,11; Zak 9,9) 6A tanítványok pedig elmenvén és úgy cselekedvén, a mint Jézus parancsolta vala nékik, (Ésa 13,6.10; Jóel 3,15.2Pét;3,10) 7Elhozák a szamarat és annak vemhét, és felső ruháikat rájuk teríték, és ráüle azokra. (Mát 25,31;26,64; Márk 13,26;14,62; Jel 1,7;19,11;Dán 7,13.14) 8A sokaság legnagyobb része pedig felső ruháit az útra teríté; mások pedig a fákról galyakat vagdalnak és hintenek vala az útra. (2Kir 9,13) 9Az előtte és utána menő sokaság pedig kiált vala, mondván: Hozsánna a Dávid fiának! Áldott, a ki jő az Úrnak nevében! Hozsánna a magasságban! (Zsolt 118,25.26) 10És a mikor bemegy vala Jeruzsálembe, felháborodék az egész város, mondván: Kicsoda ez? (Mát 11,14;1Kir 19,2-20) 11A sokaság pedig monda: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. (Mát 17,14-21; Luk 9,37-42) 12És beméne Jézus az Isten templomába, és kiűzé mindazokat, a kik árulnak és vásárolnak vala a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatá. (Márk 11,11; Luk 19,45; Ján 2,14-16) 13És monda nékik: Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek. (Ésa 56,7;Jer 7,11) 14És menének hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyítá őket. (1Móz 6,11-13; Luk 17,26.27) 15A főpapok és írástudók pedig, látván a csodákat, a melyeket cselekedett vala, és a gyermekeket, a kik kiáltottak vala a templomban, és ezt mondták vala: Hozsánna a Dávid fiának; haragra gerjedének, 16És mondának néki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget? (Zsolt 8,3) 17És ott hagyván őket, kiméne a városból Bethániába, és ott marada éjjel. (Luk 17,35.36) 18Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. (Ján 2,19-21) 19És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada. (Luk 13,6) 20És látván ezt a tanítványok, elcsodálkozának, mondván: Hogyan száradt el a fügefa oly hirtelen? (Mát 27,12) 21Jézus pedig felelvén, monda nékik: Bizony mondom néktek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nemcsak azt cselekszitek, a mi e fügefán esett, hanem ha azt mondjátok e hegynek: Kelj fel és zuhanj a tengerbe, az is meglészen; (Mát 17,20) 22És a mit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek. (Luk 12,42-46) 23És mikor bement vala a templomba, hozzámenének a főpapok és a nép vénei, a mint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? (Márk 11,27-33; Luk 20,1-8; Ján 2,18) 24Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, a mire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 25,21.23) 25A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? (Préd 8,11) 26Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. (Mát 14,5) 27És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. (Mát 17,22.23; Luk 9,43-45) 28De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. (Mát 8,12) 29Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. (Luk 12,35.36; Jel 19,7) 30A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. (Mát 7,21) 31E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. (Luk 18,14) 32Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, a kik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki. (Luk 7,29) 33Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, a ki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. (Ésa 5,1.2; Márk 12,1-12; Luk 20,9-19;Mát 25,14) 34Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. (Luk 23,1; Ján 18,31.32) 35És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. (Mát 26,16) 36Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. 37Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. (Csel 1,18.2Sám;17,23) 38De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. (Márk 12,41) 39És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. (Luk 13,25.27) 40Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? (Mát 7,23) 41Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, a kik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. (Mát 24,42) 42Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: A mely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. (Zsolt 118,22.23; Csel 4,11; Róm 9,33.1Pét;2,6-8) 43Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, a mely megtermi annak gyümölcsét. (Róm 12,6) 44És a ki e kőre esik, szétzúzatik; a kire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. (Dán 2,34.35.44.45) 45És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. (Mát,21 44. 46.) 46És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát. (Ján 19,9)

KNB SZIT STL BD RUF KG

Előző fejezet Következő fejezet