Keresés a Bibliában

41Az ő szülei pedig évenként feljártak Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. (5Móz 16,16) 42És mikor tizenkét esztendős lett, fölmenének Jeruzsálembe az ünnep szokása szerint; (2Móz 23,15) 43És mikor eltelének a napok, mikor ők visszatérének, a gyermek Jézus visszamarada Jeruzsálemben; és nem vevék észre sem József, sem az ő anyja; (Jak 5,1.2) 44Hanem azt gondolván, hogy az úti társaságban van, egy napi járó földet menének, és keresék őt a rokonok és az ismerősök között; (Ésa 65,13.14) 45És mikor nem találák őt, visszamenének Jeruzsálembe, hogy megkeressék. 46És lőn, hogy harmadnapra megtalálták őt a templomban, a doktorok között ülve, a mint őket hallgatta, és kérdezgette őket. (2Móz 23,4.5; Mát 5,44) 47És mindnyájan, a kik őt hallgatták, elálmélkodának az ő értelmén és az ő feleletein. (Róm 12,14-17;Csel 7,60) 48És meglátván őt, elcsodálkozának, és monda néki az ő anyja: Fiam, miért cselekedted ezt velünk? Ímé atyád és én nagy bánattal kerestünk téged. (Mát 5,39) 49Ő pedig monda nékik: Mi dolog, hogy engem kerestetek? Avagy nem tudjátok-é, hogy nékem azokban kell foglalatosnak lennem, a melyek az én Atyámnak dolgai? (Ján 4,34) 50De ők nem érték e beszédet, a mit ő nékik szóla. (Mát 7,12) 51És aláméne velök, és méne Názáretbe; és engedelmes vala nékik. És az ő anyja szívében tartá mind ezeket a dolgokat. (Mát 5,46.47) 26A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret, 27Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária. (Mát 1,18) 28És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között. (5Móz 6,16) 29Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?! (Mát 7,24-27) 30És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél. (Mát 4,11.13) 31És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK. (Ésa 7,14;Mát 1,21) 32Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét; (Ésa 9,6.7; Jer 23,5) 33És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen! (Dán 2,44;7,14; Mik 4,7) 34Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek? 35És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának. (Mát 1,20) 36És ímé Erzsébet, a te rokonod, ő is fogant fiat az ő vénségében; és ez már a hatodik hónapja néki, a kit meddőnek hívtak: (Márk 9,43.44; Ésa 66,24) 37Mert az Istennél semmi sem lehetetlen. (Jób 42,2; Jer 32,17) 38Monda pedig Mária: Imhol az Úrnak szolgálója; legyen nékem a te beszéded szerint. És elméne ő tőle az angyal. 28És ezeket mondván, megy vala elől, felmenvén Jeruzsálembe. (Márk 10,32) 29És lőn, mikor közelgetett Béthfágéhoz és Bethániához, a hegyhez, mely Olajfák hegyének hívatik, elkülde kettőt az ő tanítványai közül, (Ján 18,10.11) 30Mondván: Menjetek el az átellenben levő faluba; melybe bemenvén, találtok egy megkötött vemhet, melyen soha egy ember sem ült: eloldván azt, hozzátok ide. (Mát 27,1.2; Márk 11,1.2; Ján 12,1) 31És ha valaki kérdez titeket: Miért oldjátok el? ezt mondjátok annak: Mert az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,55) 32És elmenvén a küldöttek, úgy találák, a mint nékik mondotta. (Luk 22,13) 33És mikor a vemhet eloldák, mondának nékik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet? (Mát 26,57.58) 34Ők pedig mondának: Az Úrnak szüksége van reá. (Mát 26,69-74; Márk 14,66-72; Ján 18,17.25-27) 35Elvivék azért azt Jézushoz: és az ő felsőruháikat a vemhére vetvén, Jézust reá helyhezteték. (2Kir 9,13; Ján 12,12-14) 36És mikor ő méne, az ő felsőruháikat az útra teríték. (Dán 9,26) 37Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fenszóval mindazokért a csodákért, a melyeket láttak; (Csel 2,38;4,12) 38Mondván: Áldott a Király, ki jő az Úrnak nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban! (Zsolt 118,26) 39És némelyek a farizeusok közül a sokaságból mondának néki: Mester, dorgáld meg a te tanítványaidat! (Mát 26,75) 40És ő felelvén, monda nékik: Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani. (Józs 24,27)

KNB SZIT STL BD RUF KG