Intelmek a tanítványokhoz.

17 ¹Aztán így szólt tanítványaihoz: „Lehetetlen, hogy botrányok ne forduljanak elő, de jaj a botránkoztatónak! ²Jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára s a tengerbe dobnák, mintsem hogy egyet is bűnre csábítson a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened testvéred, fedd meg, de ha megbánja, bocsáss meg neki. ⁴Ha napjában hétszer vétkezik ellened, de hétszer jön hozzád és azt mondja: sajnálom, bocsáss meg neki.” ⁵Az apostolok kérték az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” ⁶Az Úr így válaszolt: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok az eperfának: szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben! – engedelmeskedni fog nektek.

Hasonlat a szolgáról.

⁷Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor hazatér a mezőről: gyere ide tüstént, és ülj le! ⁸Nem azt mondja-e inkább: készíts vacsorát! Gyürkőzz neki és szolgálj ki, amíg eszem és iszom, aztán ehetsz-ihatsz magad is. ⁹Talán megköszöni a szolgának, hogy megtette, amit parancsolt neki? (Nem gondolnám.) ¹⁰Így ti is, miután megtettetek mindent, amire parancsot kaptatok, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, nem tettünk többet, mint ami kötelességünk.”

KNB SZIT STL BD RUF KG