17 ¹Így szólt tanítványaihoz:
– Lehetetlen, hogy bűnre vezető alkalmak ne történjenek; de jaj annak, aki által megtörténnek!
²Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tengerbe vetnék, mintsem egyet is bűnre vezessen a kicsinyek közül. ³Vigyázzatok magatokra!
Ha vétkezik ellened testvéred, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki! ⁴És ha naponta hétszer vétkezik ellened, és hétszer tér vissza hozzád, és így szól: „Megbántam” –, bocsáss meg neki!
⁵Az apostolok így szóltak az Úrhoz:
– Növeld bennünk a hitet!
⁶Az Úr ezt válaszolta:
– Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez az eperfához: „Szakadj ki gyökerestül, és gyökerezz meg a tengerben!” –, engedelmeskedne nektek.
⁷Ki az közületek, aki ezt mondja szolgájának, amikor az szántás vagy legeltetés után megjön a mezőről: „Jöjj ide hamar, és ülj az asztalhoz”? ⁸Nem azt mondja-e inkább neki: „Készíts nekem valami ennivalót, övezd fel magad, és szolgálj fel nekem, míg eszem és iszom, te majd azután egyél és igyál!”? ⁹Vajon megköszöni a szolgának, hogy teljesítette, amit parancsoltak? ¹⁰Ugyanígy ti is, ha teljesítettétek mindazt, amit parancsoltak nektek, mondjátok: „Érdemtelen szolgák vagyunk. Azt tettük, ami a kötelességünk volt.”

KNB SZIT STL BD RUF KG