³⁶Amíg ezekről beszéltek, egyszer csak maga Jézus állt közöttük, és azt mondta nekik: »Békesség nektek!« ³⁷Megrémültek és féltek, mert azt hitték, hogy szellemet látnak. ³⁸De ő megkérdezte tőlük: »Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? ³⁹Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.« ⁴⁰Ezt mondta, azután megmutatta nekik a kezét és a lábát. ⁴¹Mivel örömükben még mindig nem hittek, és csak csodálkoztak, azt mondta nekik: »Van itt valami ennivalótok?« ⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat. ⁴³Elvette, és a szemük láttára evett belőle.
⁴⁴Azután így szólt hozzájuk: »Ezek azok az igék, amelyeket elmondtam nektek, amikor még veletek voltam, hogy be kell teljesedni mindannak, ami meg van írva rólam Mózes törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.« ⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat. ⁴⁶Azt mondta nekik: »Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, és harmadnapon feltámadni a halálból. ⁴⁷A nevében megtérést kell hirdetni a bűnök bocsánatára Jeruzsálemtől kezdve minden népnek. ⁴⁸Ti tanúi vagytok ezeknek. ⁴⁹Én majd elküldöm nektek azt, amit Atyám ígért. Ti csak maradjatok a városban, amíg el nem tölt az erő benneteket a magasságból.«
⁵⁰Ezután kivezette őket Betánia közelébe, felemelte a kezét, és megáldotta őket. ⁵¹Áldás közben eltávozott tőlük, és fölvitetett a mennybe. ⁵²Leborulva imádták, azután nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. ⁵³Szüntelen ott voltak a templomban, és áldották Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG