³⁶Még beszéltek, amikor maga Jézus állt meg közöttük, és így szólt hozzájuk:
– Békesség nektek!
³⁷Azok megrettentek, és félelmükben azt hitték, hogy valami szellemet látnak. ³⁸Ezt mondta nekik:
– Miért rémültetek meg, és miért támad kétség a szívetekben? ³⁹Nézzétek meg kezemet és lábamat: én vagyok! Tapintsatok meg, és értsétek meg! A szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.
⁴⁰Ezeket mondva megmutatta nekik a kezét és a lábát. ⁴¹Amikor pedig még mindig nem mertek hinni örömükben, és csak csodálkoztak, így szólt hozzájuk:
– Van itt valami ennivalótok?
⁴²Erre adtak neki egy darab sült halat. ⁴³Elvette, és a szemük láttára megette. ⁴⁴Ezután így szólt hozzájuk:
– Ezt mondtam nektek, amikor még veletek voltam: be kell teljesednie mindannak, ami meg van írva rólam Mózes Törvényében, a prófétákban és a zsoltárokban.
⁴⁵Akkor megnyitotta értelmüket, hogy megértsék az Írásokat, ⁴⁶és így szólt hozzájuk:
– Így van megírva: Krisztusnak szenvednie kell, de harmadnapon fel kell támadnia a halálból, ⁴⁷és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között Jeruzsálemtől kezdve. ⁴⁸Ezeknek ti tanúi vagytok. ⁴⁹Én pedig elküldöm nektek, akit Atyám ígért. Maradjatok a városban, amíg a tiétek nem lesz a mennyei erő!
⁵⁰Ezután kivitte őket Betániáig. Felemelte a kezét, és megáldotta őket. ⁵¹Miközben az áldást adta, eltávolodott tőlük, és felvitetett a mennybe.
⁵²Ekkor leborulva imádták, majd nagy örömmel visszatértek Jeruzsálembe. ⁵³Mindig a Templomban voltak, és áldották Istent.

KNB SZIT STL BD RUF KG