72 (71). ZSOLTÁR.
A MEGÍGÉRT KIRÁLY
72
1(Salamontól.)
Ítéletedet, Isten, bízd a királyra,
jogaidat ruházd a király fiára:
2kormányozza igazságosan népedet,
méltányosan szegényeidet.
3A hegyek és halmok
hozzanak békét a népnek!
Igazságosan
4ítélkezik az alacsony sorsúak fölött,
és segíti a szegények fiait,
az erőszakost azonban megtöri.
5Élni fog minden nemzedéken át,
amíg a nap süt és világít a hold.
6Úgy száll le, mint eső a mezőre,
mint a záporeső, amely átitatja a földet.
7Napjaiban az igazságosság virágzik,
a béke teljessége,
amíg csak el nem tűnik a hold.
8Uralkodni fog tengertől tengerig,
a nagy folyótól a föld határáig.
9A puszta lakói leborulnak előtte,
ellenségei megcsókolják a földet.
10Tarsis és a szigetek királyai
ajándékokat hoznak, Sába és Séba királyai
adományokkal közelednek.
11A föld minden királya meghódol előtte,
és minden nép szolgál neki.
12Megváltja a szegényt, aki hozzá kiált,
az elhagyottat, akin senki sem könyörül.
13A kicsit és a gyöngét felkarolja,
megmenti a szegények életét.
14Megszabadítja őket az erőszaktól
és az igától,
vérük drága a szemében.
15[Éljen hát, Sába aranyát adják oda neki!]
Imával köszöntik és áldják mindörökké.
16Gabona árassza el a földet
a hegyek csúcsáig,
gyümölcs teremjen bőségben,
mint a Libanonon,
legyen virág is annyi,
mint a gyom a földön!
17Neve áldott lesz mindörökre,
neve fennmarad,
ameddig csak világít a nap.
Benne áldást nyer minden törzs a földön,
boldognak hirdetik mind a népek.
18Áldott legyen az Úr, Izrael Istene,
aki egyedül vitt véghez csodát;
19áldott legyen örökre fönséges neve,
az egész föld legyen dicsőségével telve!
Úgy legyen! Úgy legyen!
20[Vége Izáj fia, Dávid imájának.]