Zsoltárok könyve

72 ¹Azaf zsoltára. Mely jó Izrael Istene azoknak, kik igaz szivvel vannak.
²Az én lábaim pedig csaknem megtántorodtak; csaknem elcsuszamodtak lépéseim.
   ³Mert boszankodtam a gonoszokra, látván a bűnösök békeségét.
   ⁴Mert a fájdalomtól halálukig mentek, és nincs tartósság csapásukban.
   ⁵Nincsenek az emberek bajaiban, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
   ⁶Azért fogta el őket a kevélység, beborítatnak gonoszságukkal és istentelenségökkel.
   ⁷Kiszivárog, mint a kövérségből, az ő gonoszságuk; a sziv indulata után mennek.
   ⁸Álnokságot gondolnak és szólanak, gonoszságot szólanak magasságukban.
   ⁹Az ég káromlására nyitják föl szájokat, és nyelvök az embereket szerte rágalmazza.
   ¹⁰Azért tér hozzájok ez az én népem, hogy nálok jó napokra találjon;
   ¹¹mondván: „Hogyan tudná meg az Isten? és van-e tudomány a Fölségesben?“
   ¹²Ime ők bűnösök, és bővelkednek a világon, gazdagságot nyertek.
   ¹³És mondám: Tehát hiába igazúltam meg szivemben, és mostam meg az ártatlanok között kezeimet?
   ¹⁴És ostoroztattam egész nap és fenyíték volt részem reggeltől?
   ¹⁵De ha ezt mondottam volna, úgy beszélvén, mint ők: ime a te fiaid nemzetségétől elpártoltam volna.
   ¹⁶És gondolkodtam, hogy megértsem ezt; de ez nehézség volt előttem,
   ¹⁷mígnem bementem az Isten szentélyébe, és megértém az ő végöket.
   ¹⁸Mert csatlakozásukra tettél így nekik; letaszítottad őket, midőn fölemelkedtek.
   ¹⁹Mennyire elpusztúltak, hirtelen elfogytak, elvesztek gonoszságuk miatt.
   ²⁰Mint a fölserkenők álmát, Uram, semmivé teszed városodban az ő képöket.
   ²¹Ha azért fölhevűlne szivem, és vesém fölháborodnék:
   ²²akkor én esztelennek tartanám magamat, ki mit sem tud,
   ²³és oktalan barom volnék előtted. Én mindazáltal mindenkor veled valék.
   ²⁴Azért te jobb kezemnél fogsz engem tartani, és akaratod szerint vezetni, és a dicsőségbe fogadni.
   ²⁵Mert mim vagyon az égben, és tekivűled mit akartam a földön?
   ²⁶Ha testem és szivem elfogyatkozik is, szivem Istene és osztályrészem az Isten mindörökké.
   ²⁷Mert ime, a kik eltávoznak tőled, elvesznek; elveszted mind, a kik elhajlanak tőled.
   ²⁸Nekem pedig jó az Istenhez ragaszkodnom, az Úr Istenben helyeznem reménységemet; hogy hirdessen minden dicséretedet Sion leánya kapuiban.