62 (61). ZSOLTÁR.
ISTEN AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG
62
1(A karvezetőnek, Jedutun szerint
– Dávid zsoltára.)
2Lelkem Istenben lel nyugalmat,
segítség csak tőle jön.
3Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem,
ő az én váram, nem rendülök meg.
4Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet,
hogy ledöntitek, mint az omlott falat,
mint a düledező várfalat?
5Csupán csalást eszelnek ki,
akiknek hazugság az örömük.
Hazugság van a szájukban,
s kívánják az áldást,
bár szívükben átkot hordoznak.
6Istenben keress, lelkem, nyugalmat,
segítség csak tőle jön!
7Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem,
ő a váram, nem rendülök meg.
8Üdvöm és dicsőségem Istentől várom,
ő az én erős sziklám, igen,
Isten a menedékem.
9Népem, remélj benne minden időben!
Öntsétek ki előtte szíveteket,
hiszen Isten a mi menedékünk!
10Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat,
az emberek fiai csalfák.
A mérlegen gyorsan emelkednek,
együtt is könnyebbek, mint a fuvallat.
11Ne bizakodjatok a hatalomban,
ne dicsekedjetek rablással,
s ha javaitok gyarapodnak,
a szívetek ne tapadjon hozzá!
12Egyet szólt az Isten,
két dolgot értettem belőle:
13Istené a hatalom és tiéd, ó Uram,
a kegyelem.
Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint.