Izajás jövendölése

Izajásnak fia születik. 8 ¹Így szólt hozzám az Úr: „Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” ²Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát.
   ³Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: „Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” ⁴Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik.

Siloe és Eufrátesz⁵Aztán újra szólt hozzám az Úr
és azt mondta:
⁶Mivel ez a nép megvetette
Siloénak csendesen folydogáló vizeit,
és remeg Recintől meg Remaljahu fiától:
⁷Azért az Úr felhozza ellenük
a Folyam hatalmas és nagy vizeit:
az asszírok királyát
és annak dicső hatalmát.
Kilép a medréből
s vize kiárad a partjain túl.
⁸Behatol Júdába és áthömpölyög rajta,
elönti, míg egészen nyakig nem ér.
Kiterjesztett szárnyai betöltik
országod egész szélességét, ó Immánuel.
Az ellenségre váró kudarc⁹Vegyétek tudomásul, népek:
vereség vár rátok.
Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek!
Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok.
⁹Csak övezzétek fel magatokat!
Vereség vár rátok.
¹⁰Hiába szőtök terveket: úgyis meghiúsul.
Hasztalan hoztok határozatot:
nem valósul meg.
Mert velünk az Isten.
Az Úr a botlás köve a hitetleneknek¹¹Így beszélt hozzám az Úr,
amikor keze megragadott,
hogy ne járjak azon az úton,
amelyet ez a nép követ:
¹²Ti ne mondjátok összeesküvésnek,
amit ez a nép összeesküvésnek mond.
És amitől fél, attól ne féljetek
és ne remegjetek.
¹³A Seregek Urát – őt valljátok Szentnek,
csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek.
¹⁴Ő a szentély, a botlás köve
és a botránkozás sziklája,
Izrael mindkét háza számára,
tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.
¹⁵Közülük sokan megbotlanak,
sokan elesnek és összezúzzák magukat,
hálóba kerülnek és fogságba esnek.
Izajás intelme tanítványaihoz¹⁶Megőrzöm ezt a tanúbizonyságot,
tanítványaim szívében lepecsételem
ezt a kinyilatkoztatást.
¹⁷Én az Urat várom,
aki Jákob háza elől elrejti arcát,
csak benne remélek.
¹⁸Itt vagyok én és fiaim,
akiket az Úr adott nekem:
mi vagyunk Izraelben
a jelképek és a csodák
a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik.
¹⁹És ha azt mondják nektek az emberek:
„Kérdezzétek meg a halottidézőket
és a jósokat, akik suttognak és motyognak”,
akkor ezt mondjátok:
„Hát nem Istenét kell megkérdeznie
a népnek,
vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást
kérni az élők felől?”
²⁰Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz!
Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
Bolyongás a sötétben²¹Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen,
és éhségében úgy haragra gerjed,
hogy megátkozza magát és Istenét.
Akár fölfelé néz,
²²akár a földre szegezi szemét,
mindenütt csak nyomorúságot,
sötétséget talál,
félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.
^23aHát nem csupa homály ott minden,
ahol aggodalom uralkodik?

   Gyermek születik nekünk.^23bEgykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.