Izaiás jövendölése

8 ¹És mondá az Úr nekem: Végy magadnak egy nagy könyvet, és írd abba ember írásával: Sietve menj ragadományra, gyorsan fosztogass.
²És hív tanúkat vevék mellém: Úriás papot, és Zakariást, Barakiás fiát;
   ³és járúlék a próféta-asszonyhoz, és méhében fogana, és fiat szüle. És mondá az Úr nekem: Híjad ennek nevét: Sietve menj ragadományra, siess fosztogatni!
   ⁴Mert mielőtt tudja a gyermek atyját és anyját nevezni, elvétetik Damaskus erőssége, és Szamaria ragadományai az asszíriusok királya előtt lesznek.
   ⁵És folytatva szóla az Úr nekem, mondván:
   ⁶Mivelhogy ez a nép megvetette Siloe halkan folyó vizeit, és inkább választotta Rásint és Romelia fiát:
   ⁷ezért íme az Úr rájok hozza a folyók sebes és sok vizét, az asszíriusok királyát és annak minden dicsőségét, és fölűlhaladja minden csatornáját, és túlfoly minden partjain,
   ⁸és Júdán átmegyen, megáradva és átfolyva egész torkig ér, és kiterjesztett szárnyai ellepik a te széles földedet, oh Emmánuel!
   ⁹Gyűljetek bár egybe, népek! le fogtok győzetni; és halljátok, minden távol föld! fegyverkezzetek bár, le fogtok győzetni; övezzétek föl magatokat, le fogtok győzetni.
   ¹⁰Tartsatok bár tanácsot, meghiúsúl az; oszszatok parancsot, és nem lesz meg az: mert velünk az Isten.
   ¹¹Ugyanis ezeket mondja az Úr nekem, midőn erős kézzel tanított engem, hogy ne járjak e nép útján, mondván:
   ¹²Ne mondjátok: Pártoskodás! – mert a mit ez a nép szól, mind pártoskodás; és az ő félelme szerint ne féljetek, és ne rettegjetek.
   ¹³A seregek Urát, őt tartsátok szentnek; ő legyen a ti félelmetek, ő rettegéstek.
   ¹⁴És ő nektek szenteléstekre leszen; Izrael két házának pedig botlás köve és botrány kősziklája gyanánt; tőr és romlás gyanánt Jerusalem lakóinak.Luk. 2,34 Rom. 9,32 Pét. I. 2,6  ¹⁵És megütköznek közőlük nagy sokan, és elesnek és eltiportatnak, bebonyolodnak és megfogatnak.
   ¹⁶Kösd be a bizonyságot, pecsételd be a törvényt tanítványaim számára.
   ¹⁷És én várom az Urat, ki orczáját elrejtette Jákob házától, és őrá fogok várni.
   ¹⁸Ime én és gyermekeim, kiket nekem az Úr jelűl adott, és csodáúl Izraelben a seregek Ura, ki Sion hegyén lakik.
   ¹⁹Ha tehát azt mondják nektek: Kérdezkedjetek a bűbájosoktól és jósoktól, kik csikorganak varázslataiknál, (mondjátok): Vajjon a nép nem Istenétől kérdezkedjék-e, holtak helyett az élőktől?
   ²⁰A törvényhez inkább és a bizonysághoz! Hogyha nem szólanak ez igék szerint, nem lesz nekik reggeli világosságuk;
   ²¹és bolyongani fog ott, összeroskad és éhezik, és mikor éhezik, dühöngeni fog, és megátkozza királyát és Istenét; és föltekint,
   ²²majd a földre néz, és ime háborúság és sötétség fölbomlás, szorongatás és üldöző homályosság; és nem röpűlhet el szorongatásától.