A Zsoltárok könyve

30. ZSOLTÁR (29) 30 *Hálaadás halálveszélyből való szabadulásért¹Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.
²Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem,
és nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak fölöttem.
³Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem,
és te meggyógyítottál engem.
⁴Uram, felhoztad lelkemet az alvilágból,
életben tartottál, hogy sírba ne szálljak.
⁵Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti az ő szentjei,
áldjátok szent emlékezetét!
⁶Mert haragja csak egy pillanat,
de az egész életen át tart kegyelme.
Este betér a sírás, de reggelre itt az ujjongás.
⁷Mikor dúslakodtam, így szóltam:
„Nem fogok meginogni sohasem.”
⁸Mert te, Uram, kegyességedben
szilárddá tetted dicsőségemet.
De ha te elfordítottad arcodat tőlem,
én megrendültem.
⁹Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam,
és Istenemhez könyörögtem.
¹⁰Mi hasznod lenne véremből,
ha leszállnék a sírgödörbe?
Vajon a por magasztalhat-e téged,
és hirdetheti-e hűségedet?
¹¹Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam,
az Úr lett az én segítségem.
¹²Gyászomat öröménekké változtattad,
szőrruhámat széttépted,
vidámsággal öveztél körül,
*¹³hogy dicsőség zengjen neked,
és soha el ne hallgasson.
Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!