Zsoltárok könyve

30 ¹Végig Dávid zsoltára az elragadtatásért.
²Tebenned bízom, Uram! ne szégyenűljek meg mindörökké; a te igazságod szerint szabadíts meg engem.
   ³Hajtsd hozzám füledet, siess, hogy kiragadj engem. Légy nekem oltalmazó Istenem és menedékházam, hogy megszabadíts engem.
   ⁴Mert erősségem és oltalmam vagy te; és a te nevedért vezérleni és táplálni fogsz engem;
   ⁵kiveszesz engem a tőrből, melyet elrejtettek nekem; mert te vagy oltalmazóm.
   ⁶Kezeidbe ajánlom lelkemet; megváltottál engem Uram, igazságnak Istene!Luk. 23,46  ⁷Gyűlölöd a hiúság hiábavaló követőit; én pedig az Úrban bíztam.
   ⁸Örvendezek és vígadok a te irgalmasságodban; mert megtekintetted lealáztatásomat, kiszabadítottad lelkemet a szükségből.
   ⁹És nem rekesztettél engem az ellenség kezeibe, tágas helyre állítottad lábaimat.
   ¹⁰Könyörűlj rajtam, Uram! mert szorongattatom; megzavarodott a búsulásban szemem, lelkem és testem.
   ¹¹Mert elfogyatkozott életem a fájdalomban, és esztendeim a fohászkodásokban. Erőm az inségben elgyengűlt, és csontjaim megrendűltek.
   ¹²Minden ellenségem fölött nagy gyalázatává lettem szomszédimnak, és félelmévé ismerőimnek. A kik láttak engem künn, futottak tőlem.
   ¹³Feledésbe mentem a szívben, mint a megholt; olyanná lettem, mint az összetört edény;
   ¹⁴mert sok körűllakó szidalmazását hallottam; midőn egybegyűlve ellenem tanácskoztak, hogy elvegyék életemet.
   ¹⁵Én pedig tebenned bíztam, Uram! s mondtam: Te vagy az én Istenem!
   ¹⁶Kezeidben az én sorsom. Ments meg engem ellenségeim kezéből és üldözőimtől.
   ¹⁷Világítson orczád a te szolgádra, szabadíts meg engem irgalmad által.
   ¹⁸Uram! ne szégyenűljek meg, mert segítségűl híttalak téged. Szégyenűljenek meg az istentelenek, és vitessenek pokolba;
   ¹⁹némúljanak meg a csalárd ajkak, melyek az igaz ellen hamisságot szólanak kevélységgel és megvetéssel.
   ²⁰Mely nagy, Uram! a te édességed sokasága, melyet föntartottál a téged félőknek; melyet megadsz azoknak, kik benned bíznak az emberek fiai szine előtt.
   ²¹Elrejted őket orczád rejtekében az emberek háborgatása elől. Megoltalmazod őket hajlékodban a nyelvek ellenmondásától.
   ²²Áldott legyen az Úr: mert csodálatossá tette irgalmasságát irántam az erős városban.
   ²³Én ugyan mondtam elmém elragadtatásában: Elvettettem szemeid elől. Azonban te meghallgattad imádságom szavát, midőn hozzád kiáltottam.
   ²⁴Szeressétek az Urat, minden szentei! mert igazságot keres az Úr, és bőségesen megfizet a kevélyen cselekvőknek.
   ²⁵Cselekedjetek férfiasan, és erősítsétek meg sziveteket mindnyájan, kik az Úrban bíztok.