A zsoltárok könyve

30 Hálaadás az életért¹Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. ²Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. ³Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. ⁴Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zsolt 16,10;  Zsolt 116,3-7  ⁵Zengjetek az Úrnak, ti, hívei, magasztaljátok szent nevét! ⁶Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Ézs 54,7  ⁷Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. ⁸Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De mikor elrejtetted orcádat, nagyon megrettentem. ⁹Ekkor hozzád kiáltottam, Uram, és így esedeztem az Úrhoz: ¹⁰Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Zsolt 6,6  ¹¹Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram! ¹²Te pedig gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. ¹³Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem!