A Rómaiakhoz írt levél

3 Mindenki vétkezett¹Mi előnye van tehát a zsidónak? Vagy mi haszna a körülmetélkedésnek?
*²Sok, minden tekintetben. Éspedig először az, hogy Isten rájuk bízta igéit.
   ³Mit számít az, hogy közülük egyesek hitetlenek voltak? Vajon azoknak a hitetlensége megszünteti-e Isten hűségét? Bizony nem!
   ⁴Ellenkezőleg, Isten igaz, legyen bár minden ember hazug, (Zsolt 116,11)  amint meg van írva: „Hogy elismerjenek igaznak beszédeidben, és győztes légy, mikor perbe szállnak veled.” (Zsolt 51,6) 
   ⁵De mit mondjunk arra, ha a mi igaztalanságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Nem igazságtalan-e Isten, amikor haragjával sújt? – Emberi módon szólok.
   ⁶Semmiképpen sem. Különben hogyan ítélné meg Isten ezt a világot?
   ⁷De ha Isten igazsága az én hazugságom révén bővelkedik az ő dicsőségére, akkor miért sújt engem az ítélet, mint bűnöst? ⁸És miért ne tennénk rosszat, hogy jó származzék belőle, amivel rágalmaznak is minket egyesek, s ránk fogják, hogy mi így beszélünk? Az ilyen embereket méltón sújtja az ítélet.
   ⁹Hogyan áll tehát a dolog? Különbek vagyunk-e náluk? Semmiképpen sem. Az imént bizonyítottuk be, hogy a zsidók és a görögök mind alá vannak vetve a bűnnek, ¹⁰amint írva van:

„Nincs egy igaz ember sem;
¹¹nincs, aki értene, nincs, aki keresse Istent;
¹²mindnyájan eltévedtek, s egyaránt haszontalanok lettek,
nincs, aki jót tenne, nincs egyetlen egy sem. (Préd 7,20;  Zsolt 14,1-3) 
¹³A torkuk tátongó sír,
nyelvüket álnokul forgatják, (Zsolt 5,10) 
kígyók mérge van az ajkuk alatt. (Zsolt 140,4) 
¹⁴Átkozódással és keserűséggel van tele a szájuk. (Zsolt 10,7) 
¹⁵Lábuk gyors a vérontásra.
¹⁶Csapás és szerencsétlenség van útjaikon,
¹⁷s a békesség útját nem ismerik, (Iz 59,7-8) 
¹⁸Isten félelme nincs a szemük előtt.” (Zsolt 36,2) 

   ¹⁹Mi pedig tudjuk, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt vannak, s így minden száj némuljon el, és az egész világ kerüljön Isten ítélete alá! ²⁰Mert nincs az az ember, aki megigazul előtte a törvény tettei által. (Zsolt 143,2)  Hiszen a törvény csak megismerteti a bűnt.
   Megigazulás a hit által²¹Most azonban Isten igaz volta nyilvánvaló lett, függetlenül a törvénytől. A törvény és a próféták tanúságot tesznek róla. ²²Istennek ez az igaz volta pedig a Jézus Krisztusba vetett hit által irányul mindazokra, akik hisznek benne; különbségtétel ugyanis nincsen. ²³Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik Isten dicsőségét. ²⁴Ingyen igazulnak meg az ő kegyelméből a megváltás által, amely Jézus Krisztusban van, ²⁵akit Isten rendelt vére által történő engesztelésül, a hit révén, hogy így kimutassa a maga igaz voltát, miután eltűrte az előző idő bűneit ²⁶Isten béketűrésével, hogy kimutassa – mondom – a maga igaz voltát a mostani időben, s hogy ő maga igaz legyen, s megigazulttá tegye azt, aki Jézus Krisztus hitéből való.
   ²⁷Lehet-e akkor dicsekedni? Ki van zárva! Melyik törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által. ²⁸Mi ugyanis azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. ²⁹Vagy Isten csak a zsidóké volna, s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is! ³⁰Mert ugyanaz az egy Isten az, aki megigazulttá teszi a körülmetéltet a hitből, és a körülmetéletlent a hit által. *³¹Lerontjuk tehát a törvényt a hit által? Dehogyis! Ellenkezőleg: megerősítjük a törvényt.