A Zsoltárok könyve

59. ZSOLTÁR (58) 59 *Üldözött ember panasza és bizakodása¹A karvezetőnek: a „Ne veszíts el” szerint. Miktám Dávidtól: amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
²Ments meg ellenségeimtől, Isten,
a rám támadóktól szabadíts meg engem!
³Ments meg a gonosztevőktől,
oltalmazz meg a vérengző emberektől!
⁴Mert íme, életemre leselkednek,
rám rohannak az erősek,
⁵bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram,
bűn nélkül járom egyenes utamat.
Kelj fel, állj elém és lásd;
⁶hiszen Uram, seregek Istene te vagy Izrael Istene.
Siess, látogasd mind e nemzeteket,
ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
*⁷Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák,
és körös-körül bejárják a várost.
⁸Íme, egyre jártatják szájukat,
mintha kardok volnának ajkukban: „Hiszen ki hallja meg?”
⁹Ám te, Uram, kineveted őket,
megsemmisíted mind e nemzeteket.
*¹⁰Én erősségem, terád figyelek,
mert Istenem te vagy az én oltalmam,
¹¹Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött.
¹²Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék;
de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket,
Uram, én oltalmazóm!
¹³Szájuk vétke, ajkuk beszéde,
saját kevélységük ejtse őket tőrbe!
Átkozódásukért, hazug beszédükért
¹⁴veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé!
Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákob felett,
és a föld kerekségén!
¹⁵Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák,
és körös-körül bejárják a várost.
¹⁶Étel után barangolnak,
és üvöltenek, ha jól nem laknak.
¹⁷Én azonban hatalmadról énekelek,
minden reggel magasztalom irgalmadat,
mivel te oltalmazóm voltál,
és menedékem szorongatásom napján.
¹⁸Én erősségem, neked zengem énekem,
mert te, Isten, oltalmazóm vagy,
Istenem, én irgalmasságom!