A Zsoltárok könyve

132. ZSOLTÁR (131) 132 *Dávid és Sion kiválasztása¹Zarándok-ének.
Emlékezzél meg, Uram, Dávidról,
és minden gyötrelméről,
²arról, hogy megesküdött az Úrnak,
fogadalmat tett Jákob erős Istenének:
³„Nem lépek be házam sátrába,
nem megyek föl fekvőhelyem nyugalmába,
⁴nem engedem szememet aludni,
pilláimat szunnyadozni,
⁵amíg lakóhelyet nem találok az Úrnak,
hajlékot Jákob erős Istenének!”
*⁶Íme, úgy hallottuk, hogy Efratában van,
és rátaláltunk Jaár mezején.
⁷Lépjünk be az ő hajlékába,
boruljunk le lábának zsámolyához!
*⁸Indulj el, Uram, nyugalmad helyére,
te és hatalmad ládája!
⁹Igazságba öltözzenek papjaid,
és szentjeid ujjongjanak.
¹⁰Dávidért, a te szolgádért,
ne vesd meg fölkented arcát!
*¹¹Igaz esküt tett az Úr Dávidnak,
nem vonja vissza:
„Ágyékod gyümölcsét
ültetem királyi székedbe.
¹²Ha fiaid megtartják szövetségemet,
és e törvényeimet, amelyekre megtanítom őket,
fiaik is mindenkor
trónodon ülnek majd.”
*¹³Mert kiválasztotta az Úr Siont,
lakásául azt választotta.
¹⁴„Ez lesz a nyugvóhelyem mindörökre,
itt lesz a lakásom, ez a kívánságom.
¹⁵Özvegyeit megáldom,
szegényeit jóllakatom kenyérrel.
¹⁶Papjait felruházom segítségemmel,
és ujjongva ujjonganak majd szentjei.
¹⁷Dávid hatalmát itt növelem meg,
fölkentemnek fáklyát készítek.
¹⁸Ellenségeit szégyenbe öltöztetem,
rajta azonban ragyogni fog koronája.”