Evangélium Lukács szerint

ELŐSZÓ: 1,1-4 1 *¹Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket, ²amint előadták azt nekünk azok, akik kezdet óta szemtanúi és szolgái voltak az igének, ³jónak láttam én is, miután mindennek elejétől fogva gondosan a végére jártam, sorrendben leírni neked, tiszteletre méltó Teofil, ⁴hogy jól megismerd azon dolgoknak megbízhatóságát, amelyekre téged oktattak.
   Keresztelő János születésének hírüladása⁵Heródesnek, Júdea királyának napjaiban élt egy Zakariás nevű pap, Ábia papi osztályából. Felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek hívták. ⁶Mindketten igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül éltek az Úrnak minden parancsa és rendelése szerint. ⁷De nem volt gyermekük, minthogy Erzsébet magtalan volt, és már mindketten előhaladott korban voltak.
   *⁸Történt pedig, hogy amikor osztályának rendjében papi szolgálatot teljesített az Isten előtt, ⁹és a papi szolgálat rendje szerint sorsvetés útján rá került a sor, hogy a tömjénáldozatot bemutassa, bement az Úr templomába. ¹⁰A tömjénáldozat órájában az egész népsokaság kint imádkozott. ¹¹Akkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt az illatáldozati oltár jobb oldalán. ¹²Ennek láttára Zakariás zavarba jött, és félelem szállta meg. ¹³Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Zakariás, mert könyörgésed meghallgatást nyert. Feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. (Ter 17,19)  ¹⁴Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. ¹⁵Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, (Szám 6,3;  Bír 13,4)  és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. ¹⁶Izrael fiai közül sokakat térít majd Urukhoz, Istenükhöz. ¹⁷Illés szellemével és erejével jár majd előtte, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, (Mal 3,23-24)  a megátalkodottakat pedig az igazak okosságára, és így alkalmas népet készítsen az Úrnak.” ¹⁸Ekkor Zakariás megkérdezte: „Hogyan győződjem meg erről? Hiszen én öreg vagyok, és a feleségem is előrehaladott már napjaiban.” ¹⁹Az angyal ezt felelte neki: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok, és azért küldtek, hogy szóljak hozzád, és ezt az örömhírt meghozzam neked. ²⁰De íme, megnémulsz, és nem tudsz beszélni addig a napig, amikor ezek megtörténnek, mivel nem hittél szavaimnak, amelyek a maguk idejében beteljesednek.”
   ²¹Ezalatt a nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. ²²Amikor pedig kijött, nem tudott szólni hozzájuk, és megértették, hogy látomást látott a templomban; ő pedig intett nekik és néma maradt.
   ²³Amikor azután elteltek szolgálatának napjai, visszament a házába. ²⁴E napok után Erzsébet, a felesége méhében fogant, s elrejtőzött öt hónapig, mondván: ²⁵„Így cselekedett velem az Úr ezekben a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”
   Jézus születésének hírüladása²⁶A hatodik hónapban Isten elküldte Gábor angyalt Galilea egyik városába, amelynek Názáret a neve, *²⁷egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve pedig Mária. *²⁸Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.” ²⁹Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. ³⁰Az angyal pedig folytatta: „Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. ³¹Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni őt. (Iz 7,14)  ³²Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, ³³és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és országának nem lesz vége.” (2Sám 7,13;  Iz 9,6) 
   ³⁴Mária erre így szólt az angyalhoz: „Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?” ³⁵Az angyal ezt felelte neki: „A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged; s ezért a Szentet, aki tőled születik, Isten Fiának fogják hívni. ³⁶Íme, Erzsébet, a te rokonod is fiút fogant öregségében, és már a hatodik hónapban van – ő, akit magtalannak hívtak -, ³⁷mert Istennek semmi sem lehetetlen.” (Ter 18,14;  Jób 42,2)  ³⁸Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” És eltávozott tőle az angyal.
   Mária látogatása Erzsébetnél³⁹Azokban a napokban Mária útra kelt, és sietve elment a hegyek közé, Júda egyik városába. ⁴⁰Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. ⁴¹És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. ⁴²Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! ⁴³De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? ⁴⁴Mert íme, amint meghallottam köszöntésed hangját, felujjongott méhemben a magzat. ⁴⁵Boldog vagy, aki hitted, hogy beteljesedik, amit az Úr mondott neked.”
   ⁴⁶Mária erre így szólt:

„Magasztalja az én lelkem az Urat,
⁴⁷és ujjong a szívem üdvözítő Istenemben, (Hab 3,18) 
⁴⁸mert szolgálója alázatosságát tekintetre méltatta. (1Sám 1,11) 
Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, (Ter 30,13) 


⁴⁹mert nagyot tett velem a Hatalmas, (MTörv 10,21) 
és szent az ő neve. (Zsolt 111,9) 
⁵⁰Irgalma nemzedékről nemzedékre
azokon, akik félik őt. (Zsolt 103,13.17) 
⁵¹Hatalmas dolgot művelt karjával,
a szívükben kevélykedőket széjjel szórta. (Zsolt 89,11) 
⁵²Hatalmasokat letaszított a trónról,
és alázatosakat felmagasztalt. (Zsolt 147,6) 
⁵³Éhezőket betöltött jókkal,
és gazdagokat küldött el üres kézzel. (Zsolt 107,9) 
⁵⁴Felkarolta szolgáját, Izraelt,
megemlékezve irgalmáról, (Iz 41,8-9;  Zsolt 98,3) 
⁵⁵amint atyáinknak egykor megmondta,
Ábrahámnak és utódainak mindörökké.” (Ter 17,7) 

   ⁵⁶Mária nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatért otthonába.
   Keresztelő János születése⁵⁷Elérkezett Erzsébet szülésének ideje, és fiút szült. ⁵⁸Szomszédai és rokonai meghallották, hogy mennyire irgalmas volt hozzá az Úr, és együtt örvendeztek vele. ⁵⁹Történt pedig, hogy a nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. ⁶⁰De az anyja így szólt: „Semmiképpen sem, hanem Jánosnak fogják hívni.” ⁶¹Erre azt mondták neki: „De hiszen senki sincs a rokonságodban, akit így neveznének.” ⁶²Megkérdezték tehát az apját, hogyan akarja őt nevezni. ⁶³Ő pedig írótáblát kért, és ezeket a szavakat írta rá: „János a neve.” Mindnyájan elcsodálkoztak. ⁶⁴Erre azonnal megnyílt a szája és megoldódott a nyelve, megszólalt, és magasztalta Istent. ⁶⁵Összes szomszédjukat félelem szállta meg, és e dolgok híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén. ⁶⁶Mindannyian, akik hallották, a szívükbe vésték, és kérdezgették: „Mi lesz ebből a gyermekből?” Mert az Úr keze volt vele.
   ⁶⁷Apja pedig, Zakariás, betelt Szentlélekkel és így jövendölt:

⁶⁸„Áldott az Úr, Izrael Istene, (Zsolt 41,14) 
mert meglátogatta és megváltotta az ő népét. (Zsolt 111,9) 
⁶⁹Erős szabadítót támasztott nekünk,
az ő szolgájának, Dávidnak házából, (Zsolt 18,3;  132,17) 
⁷⁰amint megmondta szentjeinek ajkával,
ősidőktől fogva prófétái által.
⁷¹megszabadít minket ellenségeinktől,
és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket, (Zsolt 106,10) 
⁷²atyáinkkal irgalmat gyakorol,
megemlékezik szent szövetségéről,
⁷³az esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött,
hogy megadja nekünk, (Zsolt 105,8;  106,45;  Lev 26,42) 
⁷⁴hogy megszabadulva ellenségeink kezéből,
félelem nélkül szolgáljunk neki,
⁷⁵szentségben és igazságban az Ő színe előtt
életünknek minden napján.
⁷⁶Téged pedig, gyermek, a Magasságbeli prófétájának fognak hívni,


mert az Úr színe előtt jársz,
hogy előkészítsd az ő útjait, (Mal 3,1) 
⁷⁷és hogy megadd az üdvösség ismeretét népének
bűneik bocsánatára.
⁷⁸Istenünk irgalmas szívétől,
amellyel meglátogat minket a magasságból Felkelő,
⁷⁹hogy fény legyen azoknak,
akik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, (Iz 9,1;  42,7) 
lépteinket pedig a békesség útjára igazítsa.” (Iz 59,8) 

   ⁸⁰A gyermek pedig növekedett és lélekben erősödött, és a pusztában élt addig a napig, amíg nyilvánosan fel nem lépett Izraelben.