Szt. Lukács evangélioma

1 ¹Mivelhogy sokan igyekeztek rendbeszedni a köztünk végbement dolgok elbeszélését,
²a mint elénk adták, kik kezdettől önmagok látták, és szolgái voltak az ígének:
   ³tetszett nekem is, ki elejétől mindennek szorgalmasan végére jártam, neked rendszerint írnom, jó Teofil!
   ⁴hogy megértsed azon igéknek igazságát, melyekre taníttattál.
   ⁵Vala Heródesnek, Judea királyának napjaiban, egy Zakariás nevű pap, Abia osztályából, kinek felesége Áron leányai közől vala, és Erzsébetnek nevezteték.
   ⁶Isten előtt pedig mindketten igazak valának, járván az Úrnak minden parancsaiban és igazságaiban feddhetlenűl.
   ⁷És nem vala nekik fiok, azért, hogy Erzsébet magtalan volt, és mindketten előhaladtak napjaikban.
   ⁸Lőn pedig, mikor a papságnak rende szerint eljárna az ő tisztének dolgában az Isten előtt,
   ⁹a papság szokása szerint rá esvén a sors, hogy jóillatszert gyujtson, beméne az Úr templomába;
   ¹⁰és az egész népsokaság kivül imádkozik vala a füstölés órájában.
   ¹¹Megjelenék pedig neki az Úr angyala, állván a jóillatszer oltárának jobbja felől.
   ¹²És Zakariás, látván ezt, megháborodék, és félelem szállá meg őt.
   ¹³Mondá pedig neki az angyal: Ne félj, Zakariás! mert meghallgattatott könyörgésed; és Erzsébet, a te feleséged, fiat szül neked, és az ő nevét Jánosnak fogod híni.
   ¹⁴És örömed és vígaságod leszen, és sokan örűlnek majd az ő születésén;
   ¹⁵mert nagy leszen az Úr előtt, bort és részegítőt, nem iszik, és Szentlélekkel betelik még anyja méhétől.
   ¹⁶És Izrael fiai közől sokat térít majd Urokhoz, Istenökhöz.
   ¹⁷És ő Illés lelkével és erejével fog járni előtte hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és a hitetleneket az igazak okosságára; az Úrnak tökéletes népet készítendő.Malak. 4,6 Máté 11,14  ¹⁸És mondá Zakariás az angyalnak: Honnét tudjam ezt? mert én vén vagyok, és feleségem is előhaladott napjaiban.
   ¹⁹És felelvén az angyal, mondá neki: Én vagyok Gábriel, ki az Isten színe előtt állok, és hozzád küldettem, hogy neked szóljak, és ezeket öröműl hirdessem.
   ²⁰És íme megnémúlsz, és nem fogsz szólhatni az napig, melyben ezek meglesznek, azért, hogy nem hittél igéimnek, melyek beteljesednek annak idején.
   ²¹És a nép várja vala Zakariást, és csodálkozának, hogy késik a templomban.
   ²²Kimenvén pedig nem szólhata nekik, és megérték, hogy látomása volt a templomban; és ő inte nekik, és némán maradt.
   ²³És lőn, midőn elteltek az ő tisztének napjai, házába visszaméne.
   ²⁴E napok után pedig méhében fogana Erzsébet, az ő felesége, és elrejté magát öt hónapig, mondván:
   ²⁵Igy cselekedett velem az Úr ama napokban, melyekben rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek között.
   ²⁶A hatodik hónapban pedig küldeték Gábriel angyal az Istentől Galileának városába, melynek neve Názáret,
   ²⁷egy szűzhöz, ki egy férfiúnak vala eljegyezve Dávid házából, kinek neve vala József; és a szűz neve Mária.
   ²⁸És bemenvén az angyal hozzája, mondá: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr teveled, áldott vagy te az asszonyok között.
   ²⁹Ki mikor ezt hallotta, megháborodék az ő beszédén, és gondolkodik vala: minemű köszöntés ez?
   ³⁰És mondá az angyal neki: Ne félj, Mária! mert kedvet találtál az Istennél.
   ³¹Ime méhedben fogansz, és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod.Izai. 7,14 Luk. 2,21  ³²Ez nagy leszen, és a Magasságbeli Fiának fog hivatni; és neki adja az Úr Isten Dávidnak, az ő atyjának székét, és országlani fog Jákob házában mindörökké,
   ³³és az ő országának nem lesz vége.
   ³⁴Mondá pedig Mária az angyalnak: Mikép leszen ez, holott férfiat nem ismerek?
   ³⁵És felelvén az angyal, mondá neki: A Szentlélek száll terád, és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged; és azért a Szent is, mely tőled születik, Isten Fiának fog hivatni.
   ³⁶És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiat fogant vénségében, és ez hatodik hónapja annak, ki magtalannak hívatik;
   ³⁷mert Istennél semmi sem lehetetlen.
   ³⁸Mondá pedig Mária: Ime az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint. És elméne tőle az angyal.
   ³⁹Fölkelvén azután Mária ama napokban, sietve méne a hegyes tartományba, Júda városába.
   ⁴⁰És beméne Zakariás házába, és köszönté Erzsébetet.
   ⁴¹És lőn, a mint hallotta Erzsébet Mária köszöntését, röpöse méhében a magzat, és betelék Erzsébet Szentlélekkel,
   ⁴²és nagy szóval fölkiálta, és mondá: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse!
   ⁴³És honnét vagyon az nekem, hogy az én Uram anyja jőjön hozzám?
   ⁴⁴Mert íme a mint köszöntésed szava füleimbe jött, a magzat örvendve röpöse az én méhemben.
   ⁴⁵És boldog vagy, ki hittél; mert beteljesednek mindazok, mik neked mondattak az Úrtól.
   ⁴⁶És mondá Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
   ⁴⁷és örvendez lelkem az én üdvözítő Istenemben.
   ⁴⁸Mert megtekintette szolgálójának alázatosságát; ime mostantól boldognak hirdet engem minden nemzedék.
   ⁴⁹Mert nagy dolgokat cselekedett nekem a Hatalmas, kinek szent az ő neve.
   ⁵⁰És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkön.
   ⁵¹Hatalmas dolgot cselekedett az ő karjával, elszélesztette a szivök szándékában kevélykedőket.Izai. 51,9 Zsolt. 32,10  ⁵²Levetette a hatalmasokat a fejedelmi székből, és felmagasztalta az alázatosokat.
   ⁵³Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátá.Kir. I. 2,5 Zsolt. 33,11  ⁵⁴Oltalmába vette Izraelt, az ő szolgáját, megemlékezvén irgalmasságáról;
   ⁵⁵a mint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és az ő ivadékának örökre.Móz. I. 17,9  22,18 Zsolt. 131,11 Izai. 41,8  ⁵⁶Mária pedig nála maradt mintegy három hónapig, azután visszatére házába.
   ⁵⁷Azonban Erzsébet szülésének ideje elérkezék, és fiat szüle.
   ⁵⁸És meghallák szomszédai és rokonai, hogy az Úr kitűntette irgalmát őrajta, és örvendeznek vala neki.
   ⁵⁹És lőn nyolczadnapon, eljövének körűlmetélni a gyermeket, és hívák őt atyja nevén Zakariásnak.
   ⁶⁰És felelvén anyja, mondá: Semmikép sem, hanem Jánosnak fog hivatni.
   ⁶¹És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék.
   ⁶²Intének pedig atyjának, kinek akarja őt neveztetni?
   ⁶³És jegyzőtáblát kérvén, íra, mondván: János az ő neve. És csodálkozának mindnyájan. ⁶⁴És azonnal megnyílék szája és nyelve, és szóla, áldván az Istent.
   ⁶⁵És félelem szálla minden szomszédaira, s ennek híre Judea egész hegységében kiterjede.
   ⁶⁶És szivökre vevék mindnyájan, kik ezt hallották vala, mondván: Vajjon ki leszen e gyermek? Mert az Úr keze van ővele.
   ⁶⁷És Zakariás, az ő atyja, betelék Szentlélekkel, és jövendöle mondván:
   ⁶⁸Áldott az Úr, Izraelnek Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét.Zsolt. 73,12  ⁶⁹És fölemelte nekünk az üdvösség szarvát, Dávidnak, az ő szolgájának házában;
   ⁷⁰a mint igért az ő szent prófétái szája által elejétől fogvaJerem. 23,6  30,8.10  ⁷¹szabadúlást a mi ellenségeinktől és mindazok kezéből, kik gyülöltek minket;
   ⁷²irgalmasságot cselekedvén atyáinkkal, és megemlékezvén az ő szent szövetségéről,
   ⁷³az esküről, melylyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak, hogy megadja nekünk,Móz. I. 22,16 Jerem. 31,33 Zsid. 6,13.17  ⁷⁴hogy ellenségeink kezéből megszabadúlván, félelem nélkül szolgáljunk neki,
   ⁷⁵szentségben és igazságban őelőtte minden napjainkban.
   ⁷⁶És te, gyermek! a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni; mert az Úr színe előtt jársz majd, elkészítendő az ő utait;
   ⁷⁷hogy az üdvösség tudományát közöld népével, az ő bűneik bocsánatára,Malak. 4,5 Luk. 1,17  ⁷⁸a mi Istenünk nagy irgalmassága által, melylyel meglátogatott minket a magasságból támadó;
   ⁷⁹hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben s a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség utjára igazgassa.
   ⁸⁰A gyermek pedig növekedék és erősödék lélekben, és a pusztában vala azon napig, midőn megjelenendő vala Izraelnek.