Zsidókhoz írt levél

10 Tökéletes kiengesztelődés Istennel¹Mivel tehát a törvényben a jövendő javaknak csak az árnyéka van meg, nem a dolgok valóságos formája, ugyanazokkal az áldozatokkal, melyeket évről-évre szünet nélkül bemutatnak, sohasem teheti tökéletesekké azokat, akik bemutatják. ²Nemde felhagytak volna az áldozatok bemutatásával, ha az imádók egyszer s mindenkorra megtisztultak volna, és nem volna többé bűntudatuk? ³De éppen ezek az áldozatok emlékeztetik őket minden évben bűneikre. ⁴Lehetetlen ugyanis, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el. ⁵Ezért amikor a világba jön, így szól:

„Áldozatot és ajándékot nem akartál,
de testet alkottál nekem;
⁶az égő- és engesztelő áldozatok nem tetszettek neked.
⁷Akkor azt mondtam: Íme, eljövök,
a könyvtekercsben rólam írva áll,
hogy megtegyem Isten, a te akaratodat!”

   ⁸Először azt mondja: „áldozatokat és ajándékokat, égő- és engesztelő áldozatokat nem akartál, és nem tetszettek neked”, pedig ezeket a törvény szerint mutatják be. ⁹Azután így szól: „Íme, eljövök, hogy megtegyem a te akaratodat.” (Zsolt 40,7-9G)  Megszünteti az elsőt, hogy a helyébe állítsa a másodikat. ¹⁰E szerint az akarat szerint nyertük el a megszentelődést egyszer s mindenkorra Jézus Krisztus testének feláldozása által. ¹¹Minden pap naponta szolgálatban áll, és gyakran mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem törölhetik el a bűnöket; ¹²ő pedig egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, s örökké Isten jobbján ül, ¹³arra várva, hogy ellenségeit lábai zsámolyává tegyék. (Zsolt 110,1)  ¹⁴Mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket. ¹⁵Tanúságot tesz nekünk erről a Szentlélek is, mert miután így szólt: ¹⁶„Ez pedig az a szövetség, amelyet kötni fogok velük azok után a napok után – mondja az Úr –, a szívükbe adom törvényeimet, elméjükbe írom azokat, (Jer 31,33G)  ¹⁷és bűneikre s gonoszságaikra többé már nem emlékezem.” (Jer 31,34G)  ¹⁸Ahol pedig ezek bocsánatot nyertek, nincs többé bűnért való áldozat.
   *A hit megvallása¹⁹Teljes a bizalmunk tehát abban, testvérek, hogy Jézus vére által szabad utunk van a szentélybe, ²⁰amelyet új és élő útként nyitott meg számunkra a függönyön, azaz a saját testén keresztül. ²¹Főpapunk is van, aki Isten házának élén áll. ²²Járuljunk hát oda igaz szívvel és teljes hittel, hiszen a szívünk megtisztult a rossz lelkiismerettől, és testünket lemosták tiszta vízzel. ²³Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett, mert hűséges az, aki az ígéreteket tette, ²⁴és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jótettekre buzduljunk, ²⁵ne hagyjuk el összejövetelünket, mint némelyek szokták, hanem bátorítsuk egymást, annál inkább, minél inkább látjátok a napot közeledni.
   Óvás az elpártolástól²⁶Mert ha szántszándékkal vétkezünk, miután az igazság ismeretét elnyertük, nincs már többé áldozat a bűnökért, ²⁷csak a rettenetes ítélet várása és a tűz heve, amely megemészti az ellenszegülőket. (Iz 26,11)  ²⁸Ha valaki Mózes törvényét elveti, annak két vagy három tanú szavára irgalom nélkül meg kell halnia. (MTörv 17,6)  ²⁹Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, mely által megszentelődött, megszentségteleníti, (Kiv 24,8)  s a kegyelem Lelkét kigúnyolja? ³⁰Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszú, én majd megfizetek!” És ismét: „Az Úr ítéletet tart népe felett.” (MTörv 32,35-36)  ³¹Rettenetes dolog az élő Isten kezébe esni!
   Figyelmeztetés a kitartásra³²Emlékezzetek vissza a hajdani napokra, amikor, miután megvilágosodtatok, a szenvedések kemény küzdelmét álltátok ki, ³³s részint gyalázásokban és szorongatásokban látványul szolgáltatok, részint pedig azoknak, akikkel így bántak, társai lettetek. ³⁴Mert részetek volt a foglyok szenvedésében, és javaitok elrablását is örömmel viseltétek, tudva, hogy jobb és maradandó javatok van. ³⁵Ne veszítsétek hát el bizalmatokat, mert nagy lesz annak a jutalma. ³⁶Béketűrésre van szükségetek, hogy Isten akaratát megtegyétek, s elnyerjétek az ígéretet.

³⁷Mert még egy kis idő, (Iz 26,20) 
s az, aki eljövendő, eljön és nem késlekedik. (Hab 2,3G) 
³⁸Az én igazam a hit által élni fog;
de ha meghátrál,
a lelkem nem leli benne kedvét. (Hab 2,4G) 

   ³⁹Mi azonban nem vagyunk a meghátrálás gyermekei a romlásra, hanem a hité az élet elnyerésére.