Zsidóknak írt levél

10 ¹Mert a törvény, árnyéka lévén a jövendő jóknak, nem valóságos képe a dolgoknak, ugyanazon áldozatokkal, melyeket minden esztendőben szűntelen áldoznak, az azokhoz járulókat tökéletesekké soha nem teheti.
²Mert különben megszűntek volna az áldozattételtől, azért, mivel az egyszer megtisztúlt áldozók lelkiisméretét többé semmi bűn nem vádolta volna.
   ³De azok minden esztendőben emlékeztetők a bűnökre,
   ⁴mert lehetetlen, hogy a tulkok és bakok vére elvegye a bűnöket.
   ⁵Azért e világra bejövén, így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem.
   ⁶Az égő- és bűnáldozatokat nem kedvelted.
   ⁷Akkor mondám: Ime jövök! A könyvben főleg felőlem van írva, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat.
   ⁸Előbb azt mondván: hogy az áldozatokat és ajándékokat a bűnért való és égő-áldozatokat nem akartad, és nem kedvesek neked, mik a törvény szerint áldoztatnak;
   ⁹utóbb: Akkor mondám: Ime jövök, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat… megszűntetni az elsőt, hogy a következőt helyébe állítsa.
   ¹⁰A mely akaratban megszenteltettünk Jézus Krisztus testének egyszer lett föláldozásával.
   ¹¹Ugyanis minden pap előáll, naponkint szolgálván, és gyakorta bemutatván ugyanazon áldozatokat, melyek a bűnöket soha el nem vehetik;
   ¹²ez pedig egy áldozatot mutatván be a bűnökért, mindörökké az Isten jobbján ül,
   ¹³várván továbbá, míg ellenségei lábai zsámolyává tétessenek;Zsolt. 109,1  ¹⁴mert egy áldozattal mindörökre tökéletesekké tette a megszentelteket.
   ¹⁵Bizonyságot tesz pedig erről a Szentlélek is; mert minekutána ezt mondotta:
   ¹⁶Ez pedig a szövetség, melyet kötök velek azon napok után, úgymond az Úr: Az én törvényeimet szivökbe adom, és elméjökbe írom azokat,
   ¹⁷és bűneikről és gonoszságaikról már többé meg nem emlékezem.
   ¹⁸A hol pedig ezeknek bocsánata van, ott nem szükséges már a bűnért való áldozat.
   ¹⁹Bizodalmunk lévén tehát, atyámfiai, bemenni a szentélybe Krisztus vére által,
   ²⁰a hová új és élő utat nyitott nekünk a kárpiton, azaz, testén át,
   ²¹és nagy papunk lévén az Isten háza fölött:
   ²²járuljunk igaz szívvel tökéletes hitben, miután a gonosz lelkiismérettől szivünk megtisztúlt, és testünk megmosatott tiszta vízzel;
   ²³tartsuk meg a mi reménységünknek rendíthetlen vallását, (mert hív az, ki igéretet tőn),
   ²⁴és egymásra figyelmezvén, szeretetben és jócselekedetekben vetélkedjünk,
   ²⁵nem hagyván el gyülekezetünket, mint némelyek szokták, hanem buzdítván egymást annál jobban, mennél inkább látjátok ama napot közeledni.
   ²⁶Mert ha akarva vétkezünk, miután az igazság ismeretét megnyertük, már nincs többé áldozat a bűnökért,Zsid. 6,4  ²⁷hanem az itélet rettenetessége vár ránk, és a lobogó tűz, mely megemészti az ellenszegűlőket.
   ²⁸Ha valaki megveti Mózes törvényét, két vagy három tanúbizonyságra minden irgalom nélkül meghal;
   ²⁹vélhetitek, mennyivel súlyosabb büntetéseket érdemel, ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetség vérét, mely által megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét boszúsággal illeti?
   ³⁰Mert tudjuk, ki mondotta: Enyém a boszúállás, és én megfizetek. És ismét: Mert az Úr megitéli az ő népét.Móz. V. 32,35 Rom. 12,19  ³¹Rettenetes az élő Isten kezeibe esni.
   ³²Emlékezzetek vissza a régi napokra, melyekben megvilágosíttatván, a viszontagságok nagy harczában szenvedtetek;
   ³³egyfelől ugyan gyalázat és nyomorgatások által közlátványúl szolgálván, másfelől pedig az így szenvedők társaivá tétetvén;
   ³⁴mert mind a foglyokon szánakodtatok, mind javaitok elragadozását örömmel tűrtétek, tudván, hogy nektek jobb és maradandó jószágtok vagyon.
   ³⁵Azért el ne veszítsétek bizodalmatokat, melyre nagy jutalom vár.
   ³⁶Mert béketűrésre szükségtek vagyon, hogy az Isten akaratját teljesítvén, elnyerjétek az igéretet.
   ³⁷Mivel igen kevés idő múlva, a ki eljövendő, eljő, és nem késik.
   ³⁸Az én igazam pedig a hitből él; de ha elhúzza magát, nem kedves többé az én lelkemnek.
   ³⁹Mi pedig nem vagyunk az elhúzódás fiai a veszedelemre, hanem a hitéi a lélek megnyerésére.